PK BH 1980/380
PK BH 1980/380
1980.12.01.
I. Államigazgatási jogkörben okozott kárként való minősítés feltételei árvíz és belvíz által megrongált, személyi tulajdonban álló házak helyreállításával és újjáépítésével kapcsolatban [Ptk. 348. §; 349. §, 7/1969. (III. 22.) ÉVM–PM sz. r. 2. § (1) bek. b ) pont, 8. § (3) bek., PK 42. sz.].
II. Államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségnek a (Ptk. 349. §-ában) írt feltételei nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi feltételek, ezért a pert érdemben ítélettel kell eldönteni.
O. D. lakóháza vízkárt szenvedett. A helyreállítás típustervek alapján történt. A kőművesmunkákat vállalkozási szerződés alapján A. P. kőműves kisiparos (a jelen per felperese) végezte. 1977 februárjában az újjáépített ház falai megrepedeztek, ezért O. D. kártérítési pert indított A. P. kivitelező ellen. A járásbíróság a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével A. P. ottani alperest 129 993 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. A bizonyítás adatai alapján megállapította, hogy az épület részben az altalaj megsüllyedése, részben a nem kielégítő kőművesmunkák miatt ment tönkre. A felek közötti vállalkozási szerződésre figyelemmel ezt a kárt a kivitelező köteles megtéríteni. A járásbíróság ítélete indokolásában arra is utalt, hogy amennyiben a nagyközségi tanács szakigazgatási szervének dolgozója a 7/1969. (III. 22.) ÉVM–PM. számú együttes rendelet 8. §-ának (3) bekezdésében és a (2) bekezdés c) pontjában foglaltaknak maradéktalanul eleget tesz, a kár nem következik be. Felhívta ezért a marasztalt A. P. ottani alperes figyelmét arra, hogy a Ptk. 348. §-ában foglaltak alapján perelheti a községi tanácsot.
A felperes a keresetlevelében 129 993 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni a Ptk. 348. §-ában foglaltak alapján.
Az elsőfokú bíróság igazságügyi szakértőt hallgatott meg arra, hogy az építkezés során bekövetkezett kárból mennyi esik a felperes, illetőleg az alperes terhére. A szakértő véleménye szerint a kár részben azért következett be, mert a típustervet – az építési engedély szerint – változtatás nélkül alkalmazták, részben pedig azért, mert az alperes elmulasztotta a műszaki ellenőrzést. Mindehhez hozzájárult az is, hogy a felperes nem tartotta meg maradéktalanul az építési előírásokat, ehhez képest a szakértő a kár előidézésében a felperest 25%-ban, az alperest pedig 75%-ban látta vétkesnek.
Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján az alperest 97 495 forint megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az alperesnek a kár 75%-áig terjedő kártérítő felelősségét a Ptk. 339. §-ában foglaltak alapján állapította meg.
A másodfokú bíróság végzésével az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felek közötti jogvitát érdemben bírálta el és az alperest a kártérítés általános szabályai szerint marasztalta. Az alperes az említett együttes rendelet 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a perbeli építkezéssel kapcsolatos államigazgatási hatósági teendőket látott el, ezért a felek között az alperesnek az államigazgatási jogkörben folytatott tevékenysége alapján államigazgatási jogviszony jött létre. Így az alperes bármilyen károkozása a felperessel szemben államigazgatási jogkörben okozott kárnak tekintendő és mint ilyen a Ptk. 349. §-ában foglaltak alapján bírálandó el. E törvényhely alapján az alperes felelősségét csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslatokat igénybe vette. Az elsőfokú bíróságnak tehát az ügyben érdemi vizsgálatokat nem kellett volna lefolytatni, hanem a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a pert meg kellett volna szüntetni. Ezért a megyei bíróság a Pp. 251. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert a 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perbeni károkozást a megyei bíróság államigazgatási jogkörben okozott kárnak minősítette és a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazását látta szükségesnek.
A Legfelsőbb Bíróság PK 42. számú állásfoglalásának a) pontja értelmében a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező, intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni. Államigazgatási jogkörben okozott kárról tehát akkor van szó, ha a károkozó magatartás (mulasztás) államigazgatási jellegű, amelynek éppen e sajátos természete miatt indokolt a kártérítő felelősség módjának külön szabályozása.
Az árvíz és belvíz által megrongált, személyi tulajdonban álló épületek helyreállításáról, illetőleg újjáépítéséről szóló 7/1969. (III. 22.) ÉVM–PM sz. együttes rendelet 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja államigazgatási jellegű feladatokat is ró a tanácsok végrehajtó bizottságaira. Ebben a vonatkozásban államigazgatási jogkörben jár el a tanács az árvíz, illetőleg belvízkárok felmérése, azok jellegének megállapítása, továbbá a helyreállítással kapcsolatos egyes szervezési feladatok ellátása során.
Az együttes rendelet 8. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a kivitelezés során az első fokú építési hatóság felülvizsgálja a kivitelezés szakszerűségét, az építkezéssel kapcsolatos költségvetést, az építőanyagok beszerzésének megtörténtét, az anyagszámlákat és a számlát (részszámlát), továbbá igazolja a ténylegesen elkészült munkát.
A helyreállítási munkák műszaki tervezése és ellenőrzése, általában az együttes rendelet 8. §-ának (3) bekezdésében írt kötelezettségek azonban már nem vonhatók a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező és intézkedő tevékenység körébe, s így azok elmulasztása esetén a Ptk. 348. §-ában írt rendelkezések az irányadók.
Az előadottakból megállapítható, hogy a másodfokú bíróság tévesen mellőzte a felek fellebbezéseinek elbírálását, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését, a Pp. 274. §-nak (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, egyben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségnek a Ptk. 349. §-ában írt feltételei nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi feltételek, ezért a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetőleg a per megszüntetésének a végzésben megjelölt indokok alapján nem lett volna helye. E körülményeket a tárgyaláson kellett volna tisztázni és a pert érdemben ítélettel eldönteni. (P. törv. V. 20 816/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás