PK BH 1980/384
PK BH 1980/384
1980.12.01.
A házastársi tartásdíj mértékének megváltoztatására nem kerülhet sor, ha a tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett ugyan változás, de az lényegesnek nem tekinthető [Csjt. 22. § (1) bek.].
A bíróság a felek házasságát felbontotta, a felperes által az alperes javára megfizetni vállalt havi 400 (négyszáz) forint kiegészítő házastársi tartásdíjra és a volt közös lakás használatára vonatkozó egyezséget pedig végzéssel jóváhagyta. A felek az ítélet és az egyezséget jóváhagyó végzés elleni fellebbezési jogukról lemondtak, így mindkét határozat nyomban jogerőre emelkedett.
A felperes mintegy két hónappal a házastársi tartásdíj tekintetében kötött egyezség megkötése után keresettel fordult a járásbírósághoz és az egyezségben vállalt fizetési kötelezettsége megszüntetését azért kérte, mert az alperest az 1979. január 1-től esedékes nyugdíjrendezés kedvezően érintette, ezen kívül munkavállalásból is származik jövedelme, így a körülményeiben beállott változás folytán a házastársi tartásra már nem szorul rá.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elismerte, hogy rokkantsági nyugdíjának összege 1140 forintról 1310 forintra, vagyis 170 forinttal emelkedett, egyéb körülményei azonban nem változtak, megélhetéséhez tehát a felperes által az egyezségben vállalt kiegészítő házastársi tartásdíjra a továbbiakban is szüksége van. Arra is hivatkozott, hogy a felperes az ő (alperes) elköltözése után volt közös lakásba albérlőt fogadott, s ebből 800 forint havi jövedelme származik, vagyoni és jövedelmi viszonyai ezért – a felperest terhelő 20%-os gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség mellett is – képessé teszik arra, hogy az egyezségben vállalt házastársi tartásdíj-fizetési kötelezettségének is eleget tegyen.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott és a házastársi tartásdíj összegét havi 200 forintra leszállította. Megállapította, hogy az alperesnél a nyugdíjának emelésével kedvező változás következett be, ezért a leszállítás indokolt.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Családjogi Törvény (Csjt.) 22. §-ának (1) bekezdése értelmében a tartás mértékének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be.
A per adataiból megállapítható, hogy ilyen lényeges változás a felek egyezséget követő alig több mint két hónap alatt nem következett be. Az alacsony összegű nyugdíjak emelése folytán az alperes nyugdíjának havi 170 forinttal történt emelkedése lényeges változásnak nem tekinthető. A volt házastárs egyezségben vállalt kiegészítő házastársi tartásdíj-fizetési kötelezettségének a leszállítására – a rászorultság változatlan fennállása mellett – annál kevésbé szolgálhat, mert a volt közös lakás hasznosítása révén éppen a felperesnél jelentkezik jelentős – havi 800 forint összegű – többletjövedelem. Ilyen tényállás mellett a perben eljárt bíróságok jogszabálysértéssel szállították le a felperes házastársi tartásdíj-fizetési kötelezettségének mértékét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperesnek az alperes költségeiben való marasztalása a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén, a hátralékos tartásdíj részletekben való megfizetésének engedélyezése pedig a Pp. 217. §-ának (3) bekezdésén alapszik. (P. törv. II. 20 128/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás