PK BH 1980/386
PK BH 1980/386
1980.12.01.
A gyermektartásdíj leszállítása iránt indított perben a kötelezett munkahely-változtatásának indokoltságát körültekintően vizsgálni kell [Csjt. 69. § (1) bek., PK 135. sz.].
A peres felek házasságát – amelyből 1961. május 18-án Kálmán utónevű gyermekük született – a járásbíróság felbontotta. A felek egyezséget kötöttek, amelyben az alperes 1978. március 1-től havi 1750 forint gyermektartásdíj fizetését vállalta. Az egyezség megkötésénél a felek az akkor villanyszerelő kisiparos foglalkozású alperesnek 1977. évi adóköteles tiszta jövedelmét vették figyelembe.
A felperes keresetet terjesztett elő a gyermektartásdíjnak 1979. június 1-től kezdődően havi 800 forintra való leszállítása iránt. Előadta, hogy az egyezség megkötése óta a jövedelme jelentősen csökkent, havi átlagban nem éri el a 4000 forintot. Utóbb a keresetét módosítva a tartásdíj mértékének havi 480 forintra való leszállítását kérte azzal, hogy kisiparosi tevékenységét 1979. május 15-ével megszüntette és június 1. óta halászati termelőszövetkezet alkalmazásában áll, ahol havi 2400 forint lesz a keresete. Erre vonatkozóan csatolta a termelőszövetkezet igazolását. A kisiparosi tevékenység megszüntetésének indokaként előadta, hogy az utóbbi időben egészségi állapota miatt nem tudott már annyit dolgozni, hogy az igen magas adó mellett megfelelő jövedelmet érjen el.
Az alperes nem vitatta, hogy a felperes tiszta jövedelme 1978-ban kevesebb volt, mint az előző évben. Hivatkozott azonban arra, hogy tudomása szerint a felperes az ellene tett feljelentés miatt szüntette meg kisiparosi tevékenységét és létesített munkaviszonyt.
A járásbíróság a keresetnek részben helyt adott és a felperest terhelő tartásdíj összegét 1979. július 1-től kezdődően havi 1200 forintra leszállította. Az ítélet indokolásában a járásbíróság megállapította, hogy a felperes jövedelemadójának alapja 1978-ban 113 256 forint, amely után összesen 43 284 forint adót fizetett, így havonta 5831 forint tiszta jövedelmet ért el. Miután az egyezség megkötése óta a jövedelme jelentősen csökkent, így a tartásdíj leszállítása iránti keresete havi 1200 forint erejéig alapos. A járásbíróság rámutatott arra, hogy bár a felperes 1979. május 15-től a kisiparosi tevékenységét megszüntette és munkaviszonyt létesített, ahol várhatóan jóval kevesebb lesz a keresete, ez azonban nem vehető figyelembe. A felperes ugyanis nem hivatkozott olyan körülményekre, amelyekből az lenne megállapítható, hogy kisiparosi tevékenységének megszüntetésére önhibáján kívül került sor.
Az első fokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes a tartásdíjat jelenlegi keresetének megfelelően kérte leszállítani. Sérelmezte azt is, hogy a bíróság a tartásdíjat csak 1979. július 1. napjától és nem 1979. január 1. napjától szállította le havi 1200 forintra.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokainál fogva helyben hagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság PK 135. számú állásfoglalása értelmében, ha a tartásdíj fizetésére kötelezett személy azért hagyta ott a szakképzettségének megfelelő, magasabb munkabérrel járó munkakörét, hogy ezzel a tartásdíjra jogosult igényeit kijátssza, illetőleg a tartásdíj összegét csökkentse, ez az eljárás nem szolgálhat a kötelezett javára. Ez esetben tehát a tartásdíj leszállítását sem igényelheti. A munkahely-változás indokát azonban körültekintően kell vizsgálni.
Az adott ügyben az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt, hogy a felperes nem a szakképzettségének megfelelő munkaviszonyát, hanem kisiparosi tevékenységét szüntette meg, és így tévesen helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a felperes a tartásdíj leszállítását csak a megelőző évben elért tiszta jövedelme alapján igényelheti.
A felperesnek nem róható fel az, hogy kisiparosi tevékenységével felhagyott. Az ilyen helyzetben azonban általában elvárható: a gyermektartásdíj fizetésére köteles személy a szakképzettségének megfelelő munkakörben helyezkedjék el, hogy a foglalkozás-változás lehetőleg ne járjon a gyermektartásdíj jogosultjának sérelmével. Ez a felperestől is elvárható, kivéve ha a szakképzettségének megfelelő elhelyezkedésben mulasztás nem terheli (pl. munkaalkalom hiánya, egészségi állapot). Ezért vizsgálni kellett volna, hogy a felperes miért nem a szakképzettségének megfelelő munkakörben helyezkedett el.
A felperes a perben igazolta, hogy 1979. évi június hó 1. napjával lépett munkaviszonyba havi 2400 forintos keresettel, ezért a bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy milyen munkakörben alkalmazták és a munkabérén felül részesül-e valamilyen kiegészítő jövedelemben vagy juttatásban. Tisztázni kellett volna azt is, hogy másodállásra vagy mellékfoglalkozásra kért és kapott engedélyt.
A termelőszövetkezetnek a legfőbb ügyészség részére adott tájékoztatásából kitűnően a felperest halőri munkakörben alkalmazták, a besorolási bére 2400 forint, prémiumra nem jogosult. Az alacsony besorolási bér indoka a munkaköri feladatok időszakos jellege. Az őszi halászati idény után a halőrök csökkentett munkaidőben dolgoznak, csúcsidőben pedig napi nyújtott munkaidőben. A felperes részére sem másodállási sem mellékfoglalkozási engedélyt nem adtak ki.
A nyilvános ülésen a felperes előadta, hogy az említett alapbéren felül 1980. január 1. óta mellékfoglalkozása után havi 1000 forintot keres és így 3400 forint kereset után hajlandó a gyermektartásdíjat fizetni.
Mindebből egyébként megállapítható, hogy a felperes nem a szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozik, és ezért tisztázni kell, hogy ennek mi az oka, s amennyiben valamelyik vállalatnál, szövetkezetnél vagy kisiparosnál a szakmájában dolgozna, akkor miként alakulnának a kereseti (jövedelmi) viszonyai és mennyivel haladnak meg az eddigi igazolt keresetét. A felperesnek a tartásdíj leszállítása iránti igénye tárgyában csak ezek tisztázása után lehet megalapozottan dönteni [Csjt. 69. § (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvényességi óvással megtámadott ítéleteket hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 576/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás