PK BH 1980/389
PK BH 1980/389
1980.12.01.
A közjegyzőnek a hagyatéki eljárás során az örökhagyó élettársa részére megfelelő határidőt kell adnia, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztethesse [6/1958. (VII. 4) IM. sz. r. (He.) 64. § (2) bek., Ptk. 578. § (1) bek.].
Az 1978. március 7-én végintézkedés nélkül meghalt J. L. örökhagyó hagyatékához egy ingatlan egésze, egy másik ingatlan fele része, továbbá egy személygépkocsi tartozik.
Az örökhagyó után törvényes öröklésre gyermeke, az 1976. július 27-én született kiskorú J. Á. jogosult. A nevezett az örökhagyónak és élettársának, K. E.-nek a közös gyermeke.
K. E. a közjegyzőhöz intézett beadványában – arra hivatkozással, hogy az örökhagyóval 1968-tól élettársi kapcsolatban együtt élt, közösen gazdálkodott és a hagyatékként kezelt ingatlanokat, valamint a személygépkocsit együttesen vásárolták – kérte, hogy a közjegyző a hagyaték fele részét neki adja át.
A közjegyző az örökhagyó hagyatékát egészben kiskorú J. Á.-nak adta át. K. E. igényével kapcsolatban utalt a kiskorú örökös ügygondnokának nyilatkozatára, aki K. E. igényét nem ismerte el.
A másodfokú bíróság a közjegyző végzésének fellebbezéssel támadott rendelkezését helyben hagyta.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 578. §-ának (1) bekezdése értelmében az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni.
Ha a gépkocsit az élettársi viszony fennállása alatt vásárolták, akkor az a hivatkozott törvényhelyre figyelemmel az örökhagyónak és K. E.-nek a közös vagyona. Ha a másodfokú bíróság K. E. idevonatkozó igényét nem látta valószínűsítettnek, fel kellett volna hívnia őt arra, hogy igényét valószínűsítse. Ez történhetett volna a gépkocsi vásárlását igazoló okirat bemutatásával, amelyből a vétel időpontja megállapítható lett volna. Szükség esetén fel kellett volna hívni K. E.-t arra is, hogy mutassa be személyi igazolványát, amelyből megállapítható lett volna, hogy mióta volt bejelentve az örökhagyóval közös lakásba.
A végzés indokolásából az tűnik ki, hogy a másodfokú bíróság a 6/1958. (VII. 4.) IM. sz. rendelet (He.) 64. §-a (2) bekezdésének olyan értelmet tulajdonított, amely szerint a közjegyző csak akkor engedélyezhet határidőt arra, hogy a tulajdonjogot az azt igénylő javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék, ha ez nemperes eljárás keretében rendezhető. Ez az álláspont téves, mert a jogszabály nem különböztet aszerint, hogy a tulajdonjogot peres vagy nemperes eljárás eredményeként jegyzik-e be az igénylő javára. A közjegyzőnek tehát K. E. részére határidőt kellett volna engedélyeznie arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztethesse.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését – a közjegyző végzésére kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt a fentiek figyelembe vételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 880/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás