GK BH 1980/394
GK BH 1980/394
1980.12.01.
Ha a felek fizetési módként beszedési megbízásban állapodtak meg, a kötelezettnek nem kell az átutalás tárgyában intézkednie, és amíg a jogosult nem nyújt be megfelelő beszedési megbízást, jogosulti késedelem áll fenn [37/1967. (IX. 12.) Korm. sz. r. 5. § (1) bek; 34/1967. (XII. 24.) PM sz. r. 76. § (1) bek; 408/1976. MNB sz. tájékoztató 34., 37. pontjai, Ptk. 303. § (3) bek., GKT 51/1973. sz.].
A felperes eladónál 1978. április 19. napján az alperes vevő megbízottja útján különféle csavarokat vásárolt. A felperes a vásárláskor a 21 365 Ft ellenszolgáltatásról általa kiállított számlán feltüntette, hogy a fizetés módja: „inkasszó”. Ezzel egyezően a felperes 1978. április 21. napján a számlakövetelésének kiegyenlítése céljából a bankhoz beszedési megbízást nyújtott be, amelyet azonban a pénzintézet nem teljesített, mert azon a fizető neve nem volt azonos a megjelölt pénzforgalmi jelzőszám tulajdonosával. A felperes ugyanis a pénzforgalmi jelzőszámot helyesen jelölte meg, a számlatulajdonos nevét azonban tévesen tüntette fel, vagyis „elírta”.
A felperes a kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással szembeni ellentmondás folytán perré átalakult eljárásban is fenntartott keresetében 21 365 Ft és 1978. május 4. napjától járó évi 15%-os kamatának megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy a követelését az alperessel szemben megállapodásuk ellenére beszedési megbízással azért nem tudta érvényesíteni, mert a pénzintézet az 1978. május 4-i lejáratú megbízásának a teljesítését megtagadta. Ennek a már ismertetett okát előidéző tévedését – állítása szerint – az alperes megbízottja idézte elő azáltal, hogy a termék vásárlásakor vele mint utóbb bebizonyosodott – az alperes elnevezését a helyes bankszámlaszám ellenére tévesen közölte. Előadta, hogy az alperesnek a 37/1967. (IX. 12.) Korm. sz. rendelet 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a követelést 1978. április 19-től, a termék vásárlásának napjától számított 30 napon belül ki kellett volna egyenlítenie.
Az alperes az ellentmondásában elismerte, hogy a felperes kereseti főkövetelése fennáll, mégis a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy megállapodott a felperessel, hogy a fizetés módja a beszedési megbízás, s ezt a felperes az 1978. április 19-i számláján is feltüntette, ezért az ellenszolgáltatásnak átutalással való teljesítésére nem volt köteles. Minthogy a felperesnek a követelését a megállapodásuk szerinti módon kell érvényesítenie, a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmét szükségtelenül terjesztette elő. Utalt arra, hogy a felperes a követelését tartalmazó, 1978. április 21-i beszedési megbízásának 6. példányát a részére megküldte, amelyben nem az ö, hanem egy másik vállalat neve szerepelt.
A felperes keresetét az eljárás során a főkövetelés kamatára szállította le, mivel az alperes időközben a követelését kiegyenlítette. A leszállított követelését azzal indokolta, hogy az alperes a kamatot kimentésre tekintet nélkül köteles megfizetni, valamint hogy megbízottjának téves adatszolgáltatása miatt is helytállni tartozik.
Az alperes a leszállított kereset elutasítását kérte és előadta, hogy az ellenszolgáltatás kiegyenlítésére fizetési megállapodásuk tartalmával egyezően a felperes beszedési megbízása alapján került sor. A felperes a helyes beszedési megbízást csak 1978. szeptember 2. napján állította ki, holott számára az 1978. június 29-i ellentmondása folytán vállalatának elnevezése kétségtelenné vált, amelyet egyébként – ha más módon nem – az erre a célra szolgáló KSH-MNB kiadványból már korábban is megállapíthatott volna.
Az elsőfokú bíróság az alperest a módosított kereset értelmében marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felek a 37/1967. (IX. 12.) Korm. sz. rendelet 5. §-ának (1) bekezdése alapján 15 napos fizetési határidőben állapodtak meg. Mivel a megállapodás az alperes érdekkörében felmerült okból nem realizálódhatott, a fizetési határidő lejártával a késedelme bekövetkezett. Ezért az alperes a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése, illetve a 60/1970. (XII. 31.) PM sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése alapján a kamat megfizetésére köteles.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Csatolta a megbízottjának nyilatkozatát, amely szerint a vásárlás alkalmával a felperesnek az alperes által kiállított és bélyegzőlenyomatát tartalmazó megbízási szerződést átadta, ebből, illetve az azon szereplő bélyegzőlenyomatból az ő neve megállapítható volt.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helyben hagyására irányult. A GKT 51/1973. sz. állásfoglalásra hivatkozva azzal érvelt, hogy az alperes mint kötelezett a vételár kiegyenlítésére legkésőbb az ő teljesítésétől számított 30 napon belül lett volna köteles, s minthogy mulasztott, a fizetési késedelme és az ezzel járó kamatfizetési kötelezettsége – minden egyéb körülménytől függetlenül – bekövetkezett.
A fellebbezés alapos.
A gazdálkozó szervezetek a 34/1967. (XII. 24.) PM sz. rendelet 76. §-ának (1) bekezdésében adott felhatalmazás alapján a pénzforgalomról közzétett 408/1976. MNB sz. tájékoztató 34. pontja szerint a választható fizetési módok közül – a 37. pontban foglaltak kivételével – a fizetés módjában megállapodhatnak. Egyező előadásuk szerint a felek a közöttük – az említett tájékoztató 38. pontjában előírtak értelmében – létrejött megállapodásban a 21 365 Ft vételár kiegyenlítésére a beszedési megbízást választották. Ezzel egyezően a felperes a vételár követelésének a beszedését az 1978. április 21-i megbízásában megkísérelte. A pénzintézet azonban a megbízás teljesítését azért tagadta meg, mert a felperes azon az alperes elnevezését tévesen tüntette fel. A felperes – tévedését elismerve – a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében előírtak ellenére nem bizonyította azt az állítását, hogy a beszedési megbízási űrlapnak helytelen kitöltését az alperes megbízottjának a tévedése okozta, nem is szólva arról, hogy az alperes elnevezése helyett nyomban felismerhető téves nevet tüntetett fel. Mindebből következik, hogy a megállapodás szerint inkasszó eljárást a felperes – az első fokú ítélet indokolásának megállapításával ellentétben – a saját hibájából nem szabályszerűen folytatta le, következésképpen mind a fizetési meghagyás kibocsátásra irányuló kérelme előterjesztésének indokoltsága, mind a kamatkövetelésének megalapozása végett alaptalanul hivatkozott az alperes fizetési (átutalási) késedelmére. Mivel a felek a fizetési módban megállapodtak, az alperes a beszedési megbízás helyett az egyébként jogszerűen fennálló követelés átutalására nem volt köteles, még kevésbé – a fizetési határidő kikötésének hiányában – az eljárt bíróság által ténybeli alap nélkül megállapított 15, illetve a felperes részéről tévesen értelmezett 30 napon belül [GKT 51/1973. b) pont indokolásának utolsó bekezdése]. Így az alperes fizetési késedelme ezen az alapon sem állapítható meg. Minthogy tehát a felek által választott fizetési mód jellegéből adódóan ténykedésre, vagyis a beszedési megbízásos eljárás lefolytatására a felperes volt köteles, mindaddig, amíg ezt nem teljesítette, jogosulti késedelem állott fenn, amely a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése értelmében az alperes egyidejű késedelmét kizárta. Az ezzel ellentétes első fokú döntést – a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1975. évi 12. számában BH1975/12. szám 566. sorszám alatt közzétett határozata indokolásában kifejtettekre is figyelemmel – az alperes megalapozottan sérelmezte, minthogy a rendelkezésre álló adatok szerint nyilvánvaló, hogy a jogosulti késedelem a felperes által tévesen az alperesnek tulajdonított késedelem időtartalmával volt azonos.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes leszállított keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 31 904/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás