GK BH 1980/395
GK BH 1980/395
1980.12.01.
A díjleszállításon alapuló – a szavatossági felelősség körébe tartozó – fizetési kötelezettség a kötelezettek (kivitelező, tervező stb.) között nem osztható meg [Ptk. 305. § (2) bek., Pp. 3. §].
A felperesnél az 1960-as évek elején a kovácsolóüzem rekonstrukciós bővítése keretében szükségessé vált egy 2 to/óra kapacitású és a jelen perbeli 1 to/óra kapacitású ún. karusszelkemence felállítása. Erre vonatkozóan a felperes és az I. r. alperes között a felperes által átadott tervdokumentáció alapján 1967. október 17-én fővállalkozói szerződés jött létre.
A szóban levő karusszel-kemence elkészítésére 1968. december 31-e volt a teljesítési határidő, ennek azonban az I. r. alperes nem tett eleget, de az 1970. december 24-re módosított teljesítési határidőt sem tartotta meg. A gazdasági döntőbizottság határozatával az I. r. alperes kötbérfizetési kötelezettségét megállapította és teljesítési póthatáridőnként 1972. február 28-át írta elő.
Az ezt követően megindult döntőbizottsági eljárásban a felperes a keresetétől elállt és a szerelés befejezésére a felek 1972. június 30-i határidőben állapodtak meg.
A kereset szerint az I. r. alperes 1974. augusztus 28-án jelentette készre a munkát, majd a 1974. augusztus 29-től október 1-ig terjedő próbaüzem alatt olyan hibák mutatkoztak, amelyek miatt a kemencét a rendeltetésszerű használatra alkalmatlannak kellett minősíteni.
Ezután az I. r. alperes a kemence kijavítását csak átalánydíj ellenében lett volna hajlandó vállalni, ezért a felperes 1975. március 14-én keresetet indított ellene és ebben kérte 1975. május 31-i határidővel a szóban levő kemence üzembe helyezésére és átadására kötelezni.
A tényálláshoz tartozik, hogy a felperes és a II. r. alperes között generáltervezői szerződés, a II. r. és a III. r. alperes között pedig altervezői szerződés jött létre, majd a felperes és a II. r. alperes tervezői művezetői szerződést is kötött.
A felperes – többszöri keresetmódosítás után – végül is alternatív kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben az alpereseket elsődlegesen arra kérte kötelezni, hogy fizessenek 1 500 000 Ft-ot árleszállítás címén, a másodlagos kereseti kérelem pedig az volt, hogy a bíróság az alpereseket a szakvélemények és a hibamegállapító jegyzőkönyvek szerinti kijavításra kötelezze. „Járulékos” követelésként a felperes 403 142 Ft összegű késedelmi kötbér fizetésére is kérte kötelezni az alpereseket.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértő 1975. június 16-án terjesztette be az első ízben készült szakvéleményét.
1975. november 24. és 29. között újabb próbaüzemet tartottak. Ekkor azonban a felperes ismét nem vette át a kemencét, hanem hiányjegyzéket készített, amely szerint a kemencében hevített anyagok túlzottan revésednek, továbbá a kemence egyes égőinek házai és a boltozat is túlmelegszenek. A hibajegyzékben felvett hiányosságok kijavítását az I. r. alperes 1976. január 31-re vállalta. Időközben az elsőfokú bíróság az 1976. január 22-én hozott végzésével újabb, legalább két hétig tartó próbaüzem lefolytatását rendelte el.
Ezt a harmadik próbaüzemet a felek által 1976. május 4-én tartott megbeszélés alapján 1976. május 24-én kezdték meg és 1976. június 1-ig folytatták. Ekkor ugyanis a próbaüzemet be kellett szüntetni, mivel a beruházó, illetőleg a felperes kiszolgáló présgépe hibássá vált. Ezután a szakértő az 1976. szeptember 22-én beterjesztett szakvéleményében a fentebb jelzett harmadik próbaüzemet értékelte és ennek során a szakvélemény összefoglalásában úgy nyilatkozott, hogy a kemence biztosította: az előírt teljesítményt, az előírt hőmérsékletet, az automatikus üzemmódot, a nem túlzott revésedést, a boltozat nem túlzott nagy hőmérsékletét, a folyamatos üzemet és a műszerek – kisebb meghibásodásoktól eltekintve – helyes működését.
Ezen kívül azonban a szakértő felsorolta azokat a hibákat is, amelyek észlelhetők voltak és úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint ezek miatt 5-10%-os díjleszállítás az, amit az I. r. alperessel szemben érvényesíteni lehetne. A kemence műszaki átadás-átvételét most már indokoltnak tartotta.
Ezután 1976. október 13-án a kemence átadására, illetőleg átvételére kerül sor, amikor részletes jegyzőkönyvet vettek fel. Ez a jegyzőkönyv az ún. „új hiányjegyzék” tételeinek figyelembevételével valamennyi tétellel kapcsolatban tartalmazza a felperes igényeit, illetőleg az alperesek állásfoglalását.
Az átadás-átvételi eljárás jegyzőkönyvében foglaltakra vonatkozóan a kirendelt szakértő a harmadik véleményében részletesen nyilatkozott a jegyzőkönyv valamennyi tételével kapcsolatban. Ebben a szakértő a már korábban rögzített álláspontját teljes egészében fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság további szakértői bizonyítást rendelt el.
Az újabb szakértő szakvéleményében a kemence 30%-os leértékelését javasolta.
Ezt követően az elsőfokú bíróság felhívására az első szakértő is észrevételeket tett az újabb szakvéleményre és az azzal kapcsolatos beadványokra.
Az észrevételek részletesen tartalmazzák a kivitelező, a tervezők, valamint a felperes terhére felróható hibákat és hiányosságokat. A leértékelési javaslattal kapcsolatban a szakértő túlzottnak tartotta a 30%-os díjleszállítást és maximálisan 10%-os leértékelést javasolt, amely az I. és a II. r. alperes között 40 és 60%-os arányban oszlana meg. Így ennek megfelelően az I. r. alperest 200 000 Ft, a III. r. alperest 300 000 Ft leértékelés terhelné.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 250 000 Ft érengedmény és 403 142 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte, megállapította továbbá, hogy a III. r. alperest a II. r. alperessel szemben, míg utóbbit a felperessel szemben ugyancsak díjleszállítási kötelezettség terheli, ehhez képest kötelezte a III. r. alperest, hogy fizessen meg közvetlenül a felperesnek 500 000 Ft-ot. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában utalt a felperes végsőnek tekinthető kereseti kérelmére, amely szerint 30%-nak megfelelő 1 500 000 Ft-os árleszállítás nyújtására vagy ehelyett a hibamegállapító jegyzőkönyvek szerinti kijavításra és 403 142 Ft maximális késedelmi kötbér egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
A továbbiakban az indokolás rámutatott arra, hogy mindkét szakértő megnyugtatóan és meg nem cáfoltan megállapította, hogy kivitelezési és tervezési hiba egyaránt történt, hasonlóképpen a százalékos arány mértékétől függetlenül is megegyeztek a szakértők abban, hogy a hibák jellege és súlya kisebb mértékben a kivitelező, míg nagyobb arányban a tervező részéről merült fel.
Rámutatott az indokolás arra is, hogy helytálló volt a felperesnek az az álláspontja, hogy részben hibás tervezés, részben hibás kivitelezés folytán a rendeltetésszerű célra nem teljesen alkalmas teljesítés történt. Ehhez képest a felperes szavatossági jogcímre alapított keresete megalapozott volt. Minthogy pedig a felperes vagylagos kereseti kérelmet terjesztett elő, az elsőfokú bíróság a bizonyítás és a per adatainak mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a felperes igényét, valamint a jog által oltalomban részesítendő megrendelői érdekvédelmet elsődlegesen díjleszállítás alkalmazásával biztosítja.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ezt a szavatossági igényt megalapozottnak találta és nagyobb mértékben a III. r. alperes, kisebb mértékben pedig az I. r. alperes terhére megállapította a díjleszállítási kötelezettséget.
Az ítélet indokolása szerint a késedelemért elsősorban az I. r. alperes felelős és ezért a teljes kivitelezési vállalkozói díj mint számlaérték alapján kiszabható maximális késedelmi kötbér megfizetésére a nevezettet kötelezte.
Az ítélet ellen a felperes, továbbá az I. r. alperes fellebbezett.
A fellebbezések az alábbi értelemben alaposak.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes többször módosított – legutóbb a fellebbezési tárgyaláson kártérítési igénnyel is kiegészített – keresetét, amely szerint a kemence meghibásodása miatti értékcsökkenést, illetve díjleszállítást az alperesek között megosztani és őket aránylagosan marasztalni kérte, a Pp. 3. §-ának (1) bekezdését szem előtt tartva tartalmilag értékelte. Mivel a szavatossági igény – amelynek egyik formája a díjleszállítás (árengedmény) abszolút és oszthatatlan, annak a felperes által kért „arányos elosztása” kizárt. Ezért ez a felperesi kereseti kérelem a jogszabályok és a bírósági gyakorlat szerint és keretei között csak úgy értelmezhető, hogy a felperes hibás teljesítés miatti szavatossági és ezzel összefüggő kártérítési igényt kíván érvényesíteni a vele jogviszonyban álló I. r. és II. r. alperes ellen.
A fenti elvi szempontból kiindulva a felperes árengedmény iránti kereseti kérelmét az alábbiak szerint kellett volna elbírálni.
A szavatossági igény érvényesítésének ténybeli előfeltétele akár a tervező, akár a kivitelező által a saját szolgáltatásának minősége tekintetében elkövetett szerződésszegés: a hibás teljesítés. Abból a célból, hogy ez megállapítható legyen, mind a tervezői, mind a kivitelezői munkaeredményt külön-külön kell megvizsgálni. Ezt követően a felperes által kért díjleszállítás alkalmazhatósága végett azt is vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a tervezési díjhoz, illetőleg kivitelezési díjhoz mint ellenszolgáltatáshoz viszonyítva hány százalékban csökkent értékű a tervezői szolgáltatás, továbbá hogy hány százalékos értékcsökkenést eredményezett a létesítményben a kivitelezői szerződésszegés.
Amennyiben a tervdokumentáció – mint szellemi munkaeredmény – értékcsökkentsége és ennek százaléka megállapítható, díjleszállítás alkalmazásának a tervezővel szemben – önként érthetően – csak a tervezői ellenértékhez viszonyítva van helye. A kivitelezővel szemben a saját szerződésszegése alapján megállapítható értékcsökkenésnek a tervezőre való áthárítása részben is kizárt, mert ez azt jelentené, hogy a bíróság az abszolút és oszthatatlan szavatossági felelősséget az adott esetben megosztaná.
A kártérítési felelősség és a kármegosztás feltétele a GKT 29/1973. sz. állásfoglalás értelmében az, hogy a kivitelező a tervezési hibát felismerhette és hogy ezzel kapcsolatban figyelmeztetési kötelezettség terhelte s ennek nem tett eleget. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása azonban az alapeljárás során nem történt meg.
A kártérítési igényen alapuló követelés elbírálásánál a jelen esetben szükséges annak kimutatása, hogy a felismerhető tervhiba következtében hibásan történt kivitelezés milyen arányban eredményezte a létesítmény értékcsökkenését a kivitelezőnek fizetett vállalkozói díjhoz viszonyítva. Ez esetben ugyanis a százalékos aránynak megfelelő forintösszeg mint kár érvényesíthető a kivitelező és a tervező ellen; a kivitelező ellen a már említett figyelmeztetési kötelezettség elmulasztása miatt, a tervező ellen pedig azért, mert a hibás kivitelezéshez vezető okfolyamatot a tervező indította el. Ebben az esetben a kivitelező és a tervező között a Ptk. 344. §-a szerint kármegosztás alkalmazható.
Abban az esetben viszont, ha a terv hibáját a kivitelező gondos vizsgálat ellenére sem vehette észre, tehát figyelmeztetési kötelezettség nem terhelte és ezt a hibás tervet megvalósította, ezzel kapcsolatban felelősség nem terheli, mert szerződésszegést nem követett el. Ha tehát a létesítmény vagy annak egy része a hibás terv kivitelezése miatt vált értékcsökkentté, az értékcsökkenés bekövetkezése folytán mutatkozó kár megtérítése csak a tervezőtől követelhető. Ez természetesen nem érinti a kivitelező önálló és külön elbírálandó felelősségét a saját munkája során elkövetett hibákért és azok következményeiért.
A kötbérigény vonatkozásában tisztázásra szorul, hogy az 1976. október 13-i átadás-átvételhez képest – ameddig az I. r. alperes késedelme tartott – a kötbérigény előterjesztése, illetőleg érvényesítése az elévülési határidőn belül megtörtént-e. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani azt az elvet is, hogy a kárnak csak a kötbért meghaladó része ítélhető meg.
Végül rá kell mutatni arra is, hogy a II. r. alperes mint generáltervező az ellene támasztott igényt a III. r. alperesre mint altervezőre átháríthatja, ha az áthárítás törvényi előfeltételei fennállnak.
Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság megtámadott határozata nem a fentebb kifejtett jogi alapokon nyugszik, mert díjleszállítás megosztását alkalmazta, ami pedig a szavatossági felelősség megosztását jelenti, és mivel a kereseti kérelem megnyugtató elbírálásához szükséges adatokat az elsőfokú bíróság csak részben tisztázta, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát rendelte el, amelynek keretében a fenti szempontok figyelembevételével a bizonyítási eljárást ki kell egészíteni. (Legf. Bír. Gf. V. 31 921/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás