GK BH 1980/396
GK BH 1980/396
1980.12.01.
Az a körülmény, hogy a jogosult az exportra alkalmatlan – és emiatt részben a MERT által „visszavett”, részben a külföldről visszaküldött – terméket belföldön árengedménnyel értékesítette és ezáltal meghiúsította a teljes mennyiség szakértői megvizsgálását, valamint a hibás mennyiség pontos meghatározását, nem zárja ki a közreműködő elleni igényérvényesítést, ha más bizonyítékok alapján a szerződésszegés megállapítható [Ptk. 305. §, 310. §, Pp. 164. §].
A felperes export célra esernyőket készített, amelyek vázait az alperestől rendelte meg és ezeket felhasználta az általa gyártott termékbe. Az exportra külkereskedelmi vállalattal kötött bizományi szerződést. Az így elkészült esernyők egy részét a MERT visszavetette, más részét a külföldi fél visszaküldte, mivel azokat hibásaknak találta.
A felperes – hibás teljesítésre alapítva – 3 684 014 Ft kártérítési igényt érvényesített az esernyővázakat előállító alperessel szemben.
Az elsőfokú bíróság kármegosztás alkalmazásával az alperest 1 069 508 Ft-ot kitevő 30%-os mértékű kártérítésre kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A bíróság megállapítása szerint a felperes bizonyította, hogy a külföldi fél által visszaküldött esernyők értéke 1 131 508 Ft-ot, a MERT által „visszavetett” ernyők bizományi díjjal csökkentett értéke 4 933 356 Ft-ot, a csomagolási díj pedig 35 416 Ft-ot tett ki. A felperes az eladási árakat és a bizományi díj mértékét a külkereskedelmi vállalattal kötött szerződésével, a devizaárfolyamot az MNB hivatalos jegyzékével, a csomagolási egységárat pedig a szolgáltató vállalat számlájával bizonyította, ezért az alperesnek könyvszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát elvetette. Az elsőfokú bíróság a felperes által a külföldi félnek kifizetett 90 004 Ft összegű kártérítést, a MERT vizsgálati költség címén felszámított 87 690 Ft-ot, az eszközlekötési járulék 125 000 Ft-os összegét és a belföldön árengedménnyel értékesített ernyők kikészítésének költsége címén 92 119 Ft-ot, végül az elmaradt állami visszatérítés 2 176 190 Ft összegét fogadta el a kártérítési igény alapjául. Ebből vonta le a belföldi értékesítés folytán a felperesnek megtérült 4 809 920 Ft összeget és az így kiszámított 3 565 027 Ft kártérítési összeg alapulvételével alkalmazta a kármegosztást. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (3) bekezdésére, 244. §-a (3) bekezdésének b) pontjára, 340. §-ának (1) bekezdésére és a PK 36. sz. állásfoglalásra is hivatkozott.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett és annak megváltoztatásával a felperes keresetének teljes elutasítását vagy az általa fizetendő kártérítés mértékének 1%-ra történő csökkentését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes az ő tudta és hozzájárulása nélkül értékesítette belföldön árengedménnyel a kifogásolt mennyiségű terméket, ezért a felperes elzárta magát a szavatossági hiba bizonyításának lehetőségétől, de ezzel azt is megakadályozta, hogy az alperes a váztételeket illetően a hibátlan teljesítést bizonyíthassa. Álláspontja szerint a felperes a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel sem érvényesíthet vele szemben jogos kártérítési igényt. Előadta, hogy az ernyővázak minőségét kizárólag a felek által elfogadott etalon alapján lehet megítélni, az ő teljesítése viszont megfelelt az etalonnak.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárásban egyeztetést rendelt el annak tisztázása érdekében, hogy az alperes mikor és milyen mennyiségben szállított a felperes részére ernyővázakat. A felek által felvett közös jegyzőkönyv szerint „... nincs mód annak megállapítására, hogy a per tárgyát képező 60 120 db esernyőhöz felhasznált vázak átadás-átvétele milyen ütemezés szerint, pontosan mely időpontokban történt meg”. Megállapították viszont a felek, hogy az alperes az 1975. évre kötött szerződés teljesítéseképpen 123 908 db, az 1976. évre kötött szerződésre pedig 1976. június 20-ig 76 898 db ernyővázat szállított le. Az alperes tehát ez időpontig 200 806 db, ezt követően pedig 1976. december 31-ig további 70 063 db esernyővázat adott át a felperesnek.
A felperes a módosított keresetében az alperes hibás teljesítésével összefüggésben keletkezett kárait érvényesítette. Ebből következik, hogy az ernyővázaknak az átadáskor már meglevő hibáit, valamint a hibás teljesítés és a nála keletkezett kár közötti okozati összefüggést neki kellett bizonyítania. A felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget tett. A külföldi vevő által felvett jegyzőkönyvek, a MERT visszavetési jegyzőkönyvei, valamint a perben kirendelt szakértő véleménye alapján ugyanis megállapítható volt, hogy 1976. június 20-a után az alperes által leszállított ernyővázak olyan hibásak voltak, hogy okozóivá váltak a külföldi minőségi kifogásoknak, illetőleg annak, hogy a MERT a kész esernyőket nem engedte exportálni.
A kármegosztás mértékét az elsőfokú bíróság szintén helyesen állapította meg. Önmagában ugyanis az a körülmény, hogy a felperes – már a per megindítása után – a külföldről visszaérkezett és a MERT által kiszállítani nem engedett ernyőket belföldön egyoldalúan megállapított árengedménnyel értékesítette, nem zárja ki az alperes hibás teljesítésének megállapítását, ha a fél más módon eleget tesz bizonyítási kötelezettségének (Pp. 164. §). A jelen esetben vannak ilyen bizonyítékok.
A MERT ugyanis az 1976. június 20-a után gyártott esernyők zömét darabonként vizsgálta meg, megállapításai tehát az egész kifogásolt tételre irányadónak tekinthetők. A perben kirendelt szakértő is megállapította, hogy a felek az együttműködési kötelezettségüket súlyosan megszegték. Ez a megállapítás nem értékelhető kizárólag a felperes terhére. A MERT és a perben kirendelt szakértő által megállapított hibák egy része – így például a műanyagrózsák sorjássága, a nikkelezési hibák stb. – csak az alperes hibás teljesítéséből eredhettek, ezek az alperes hibás teljesítését bizonyítják, ehhez nem is volt szükség az egész kifogásolt tétel szakértői megvizsgálására.
Azt is az alperes terhére kell róni, hogy a közös megvizsgálást – a felperes ismételt reklamációi ellenére – nem szorgalmazta, sőt a hibák okainak közös megállapítását passzív magatartásával maga hiúsította meg. Ezzel kapcsolatban utalni kell arra, hogy az alperes az 1976. december 20-i kifogásoló levél kézhezvételét követően – már csak saját érdekében is – köteles lett volna a felperes reklamációját kivizsgálni, 1977. május 20-án pedig a felperes – a külföldi elállásának bejelentésekor – az alperest kifejezetten meghívta szemlére és közös jegyzőkönyvezésre, amelynek azonban az alperes nem tett eleget. Az alperes nem vitatta, hogy a felperes jogtanácsosa személyesen is eljárt nála az összecsukható női esernyők minőségi hibáival kapcsolatban. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az 1976. április 29-én kelt, a felek által felvett egyetlen közös jegyzőkönyv egy résztétel esetében 50-50%-osnak ítélte meg a felek közrehatását az összecsukható ernyők hibáinak vonatkozásában.
Mindezeket figyelembe véve az elsőfokú bíróság a mérlegelési jogkörében helyesen ítélte meg az alperes közrehatásának arányát, ezért nem volt törvényes ok az első fokú ítélet megváltoztatására. A Legfelsőbb Bíróság tehát az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolás részbeni kiegészítésével – helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 963/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás