GK BH 1980/397
GK BH 1980/397
1980.12.01.
Az áruforgalmi korlátozás olyan jogszabályi felhatalmazáson alapuló intézkedés, amely a szerződésszegés jogellenességét kizárja [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
A felperes 1966. december 11-én iparvágány-szerződést kötött az alperessel. Ezt a szerződést az alperes 1976. május 4-én – 1976. december 31-i hatállyal – felmondta a Batthyány tér–Szentendre közti HÉV-vonal átépítése, gyorsvasúttá való fejlesztése miatt. A felperes eljárása folytán a Fővárosi Tanács VB utasította az alperest a szerződés meghosszabbítására, ami 1978. december 31-ig terjedően meg is történt. Ilyen előzmények után az alperes szentendrei üzemegysége 1978. február 22-én kelt levelében bejelentette, hogy a Budapest–Szentendre vonalon árufovarozási korlátozást rendelt el az M-11-es főútvonal építési munkálatai miatt. Ugyanebben az időben – az alperes közbenjárására – a MÁV is áruforgalmi korlátozást hirdetett meg, amelynek értelmében – bizonyos kivételektől eltekintve – az ország összes állomásán tilos olyan küldeményeket fuvarozásra felvenni, amelyek a szentendrei HÉV-vonal mentén levő állomásokra irányulnának.
Az alperes az iparvágány kiszolgálását 1978 márciusától nagyrészt megszüntette, ezért a felperes kénytelen volt a VOLÁN Vállalattal fuvaroztatni. Emiatt lényegesen megnövekedtek a felperes fuvarköltségei, ezért keresetlevelében 563 217 Ft kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint ez a többletfuvarköltség az alperes jogosulatlan eljárása miatt keletkezett. Ezen felül a keresetében az iparvágány kiszolgálásának a szerződésben meghatározott módon való elrendelését és végső sorban a közöttük fennálló huzamosabb kapcsolatra tekintettel újabb szerződés létrehozását kérte.
Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy az említett vonalszakasz korszerűsítési munkálatai, valamint az M-11-es főútvonal építése miatt az áruforgalmi korlátozásra elengedhetetlenül szükséges volt. Előadta azt is, hogy a korlátozást hatáskörében eljárva a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendelte el, így az ebből eredő esetleges többletkiadások őt jogellenesség hiányában nem terhelik.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, ebben azt hangsúlyozta, hogy az alperesnek a felügyeleti szerve állásfoglalására hivatkozva sem lett volna módja az iparvágány-szerződésben foglalt kötelezettségét egyoldalúan felmondani, annak teljesítését megtagadni, illetve kötelezettségét csak korlátozottan teljesíteni.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezési eljárás során elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy az iparvágány kiszolgálásának feltételei fennálltak-e, illetve mennyiben álltak fenn.
A felek és a tárgyalásra meghívott hatóságok képviselőinek előadásai, illetve a felek tájékoztatása, valamint a becsatolt iratok alapján megállapítható volt, hogy az iparvágány-szerződés – bár bizonyos terjedelmi korlátozással – tulajdonképpen ma is hatályban van, és így nincs szükség a szerződés fenntartásáról vagy – amennyiben e szerződés az alperes felmondása alapján megszűnt volna – létrehozásáról határozni [Ptk. 206. § (3) bek.].
Ami az alperes által végzett fuvarozásnak egyes árunemekre való korlátozását és az ezzel összefüggésbe hozott kártérítési követelést illeti, az elsőfokú bíróság helyes álláspontot foglalt el. Az áruforgalmi korlátozás elrendelése ugyanis olyan – jogszabályi felhatalmazáson alapuló – hatósági intézkedés, amelynek megtartása kizárja a jogellenességet, így a kárfelelősséget is [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
A kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 937/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás