GK BH 1980/399
GK BH 1980/399
1980.12.01.
A bíróság természetbeni kártérítésként nem ítélhet meg olyan dolgot vagy szolgáltatást, amely más, mint amiben a kár keletkezett )Ptk. 355. §, 339. §).
A felperes keresete szerint a kezelésében levő 30 ha 6800 m2 legelő szénatermését az alperes gulyája 1976-ban lelegelte, ezért 92 040 Ft kártérítés és ennek 1976. július 1-jétől járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset 15 000 Ft-ot meghaladó részének elutasítását kérte. Vitatta a felperes egyes tényállításait, főként az összegszerűségre vonatkozóan és azt állította, hogy már a perindítást megelőzően is meg akarta téríteni a felperes kárát azzal, hogy a nevezettnek az 1977. évre hasonló nagyságú és minőségű területet használatra felajánlott.
Az első fokon eljárt járásbíróság a vitás tényekre tanúkat hallgatott ki, a kár összegére vonatkozóan pedig szakértői véleményt szerzett be. E bizonyítás eredményeként az alperest 91 290 Ft kártérítés, ennek 1976. július 1-től járó évi 15% kamata megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy mivel az alperes 1976. Május–június hónapban a felperes 30 ha 4305 m2 területű legelőjéről a füvet teljes egészében lelegeltette, a felperes 456,45 q szénatermést nem takaríthatott be. A betakarítási költségek levonásával a kára 200 Ft/q. Ezt az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és további bizonyítás elrendelését vagy az ítélet oly értelmű megváltoztatását kérte, hogy a felajánlott módon való kártalanításra, vagy 150 q I. osztályú fűszéna kiadására legyen köteles.
A fellebbezési eljárásban a szakértői vélemény kiegészítése után a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest természetbeni kártérítés címén a felperes területével szomszédos 42 ha és 9786 m2 területnek az 1979. gazdasági évben a felperes részére használatra való átengedésére kötelezte. Mindkét fokú eljárási illetékben a felperest marasztalta. Megállapította, hogy mivel az alperes által felajánlott terület lényegében azonos minőségű a felperes legelőjével, a kár természetbeni megtérítése indokolt. Ezt a kártérítést az alperes már a pert megelőzően is felajánlotta, a károkozás tényét a perben is beismerte, ezért az eljárási illetéket a felperes köteles viselni.
A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A polgári jogi kártérítési felelősség egyik célja, hogy a károsultat olyan helyzetbe hozza, amilyenben lehetett volna az esetben, ha a kár nem következik be. A károkozás előtti állapot helyreállítása a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése értelmében kétféle módon lehetséges: az eredeti állapot helyreállítása útján vagy kártérítéssel. A kártérítés lehet pénzbeli vagy természetbeni, de a Ptk. 339. §-ának (2) bekezdésében foglalt kivételtől eltekintve annak mindig teljesnek kell lennie.
Az eredeti állapot helyreállítását fizikai értelemben kell felfogni, a természetbeni kártérítés pedig helyettesíthető dolog szolgáltatására vonatkozik. Nem minősíthető azonban természetbeni kártérítésnek az, ha a károsult mást kap kártérítés fejében, mint amiben a kára keletkezett. Egy legelőterület használatának lehetősége nem azonos a már megtermelt szénamennyiség elvesztésével keletkezett kár pótlásával.
A törvény nem ad ugyan a károsultnak választási jogot a kártérítés módja vonatkozásában, nem köteles azonban elfogadni a kártérítés fogalmi körén kívül eső kárpótlási módot. Ennek következtében a bíróságnak kell eldöntenie azt a kérdést, hogy milyen eszközzel érhető el a leginkább az, hogy a károsult a károkozás előtti helyzetbe kerüljön. Ennek érdekében azt a kártérítési módot kell alkalmazni, amely a teljes jóvátétel elvének érvényesítését a legcsekélyebb sérelemmel és a legeredményesebben biztosítja. A bíróságoknak ezeket a szempontokat kellett volna a perben figyelembe venniük, és mivel az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, azt kellett volna mérlegelniük, hogy a teljes jóvátétel természetbeni vagy pénzbeli kártérítéssel valósulhat-e meg. A másodfokú ítélet ennek a célnak az elérésére nem alkalmas.
Az előre nem látható külső körülmények miatt még ugyanazon termőterület évenkénti terméshozama, valamint felhasználási lehetősége sem azonos. Valószínű tehát, hogy eltérő térmértékű és minőségű területnek az 1979. évben nem lesz azonos minőségű és mennyiségű termése a felperes legelőjének 1976. évi – az alperes által legeltetett – szénahozamával. Emiatt bizonytalan, hogy a felperes kára ilyen módon teljes egészében megtérül-e. Erre és a fenti jogi szempontokra figyelemmel az alperes legelőterületének egy évi használatra való átengedése sem az eredeti állapot helyreállításának, sem természetbeni kártérítésnek nem tekinthető. A felperes kárának a másodfokú ítéletben meghatározott módon történő kiegyenlítésére egyezség esetén lehetőség lett volna, a perbeli esetben azonban, amikor a felperes kifejezetten ellenezte a vitás kérdés rendezésének ezt a módját, a bíróság ilyen értelmű marasztaló határozatot nem hozhatott volna. A természetbeni kártérítés a jelen esetben a lelegelt szénaterméssel azonos mennyiségű és minőségű széna szolgáltatása, a pénzbeli kártérítés pedig ennek ellenértéke lehetett volna.
Mindezekre tekintettel a másodfokú ítélet megalapozatlan és törvénysértő. Az összegszerűség kérdésében való döntéshez szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, mert a másodfokú bíróság – eltérő jogi álláspontja folytán – nem foglalkozott az alperes által a kiegészített szakvéleménnyel szemben előterjesztett észrevételekkel, azért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (G. törv. III. 30 820/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás