GK BH 1980/400
GK BH 1980/400
1980.12.01.
Csatornahasználati díj visszatérítése iránt jogalap nélküli gazdálkodás címén támasztott követelés elbírálása nem államigazgatási, hanem bírósági útra tartozik [Ptk. 361. §; 27/1975. (X. 30.) MT sz. r.-tel közzétett Közműves Csatornázási Szabályzat 20. §, 23. §, 27. §-ai].
A felperes a keresetében az 1977. évre felszámított 470 548 Ft csatornahasználati díj visszafizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az írószergyára által felhasznált vízmennyiségnek csupán egynegyedét vezeti el a közcsatornába, a további részét magáncsatornáján közvetlenül a Dera patakba vezeti. A 27/1975. (X. 30.) MT sz. rendelettel közzétett Közműves Csatornázási Szabályzat (a továbbiakban: Szabályzat) 20. §-a értelmében az alperes csak az általa nyújtott csatornaszolgáltatásért járó díjat számíthatta volna fel. Szolgáltatás hiányában tehát a felszámított csatornahasználati díjat az alperes köteles visszafizetni.
Az alperes hatásköri kifogásában a Szabályzat 27. §-ára hivatkozott, amely szerint a Szabályzat alkalmazásából eredő vitában a szakigazgatási szerv jogosult dönteni, a Szabályzat 23. §-ának (2) bekezdése alapján pedig a kereset elutasítását kérte, eszerint ugyanis csatornahasználati díj alapja a közcsatornába bekötött ingatlanon felhasznált teljes vízmennyiség, tekintet nélkül arra, hogy annak beszerzése honnan történt. Szükségesnek tartotta a felperes részére kiadott vízjogi engedély vizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság megkereste az Országos Vízügyi Hivatalt (OVH), majd vízügyi szakértőt rendelt ki a felperes által felhasznált víz vételezési és elvezetési helye szerinti megoszlásának a megállapítása végett.
A szakértő szerint a felperes az 1977. évben saját kútjából 146 000 m3, a városi hálózatból 18 000 m3, vagyis összesen 164 000 m3 vizet használt fel. Ebből 41 370 m3 (25,22%) elvezetése a közcsatornán, 122 630 m3 (74,78%) elvezetése pedig – a közcsatorna érintése nélkül – a felperes magáncsatornáján keresztül történt.
A felperes a szakvéleményre figyelemmel a keresetét 316 598 Ft-ra leszállította.
Az elsőfokú bíróság az alperest 316 598 Ft csatornahasználati díj visszafizetésére kötelezte. Az ítéletét egyfelől az OVH állásfoglalására, másfelől a számításokkal kellően alátámasztott szakvélemény adataira alapította azzal, hogy az alperes jogszerűen csak az általa nyújtott csatornaszolgáltatásért járó díjra tarthat igényt.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, abban mindkét korábbi álláspontját fenntartva az ügynek az államigazgatási hatósághoz való áttételét, illetve az ítélet megváltoztatását és a módosított kereset részbeni elutasítását kérte. Hivatkozott az I. fokú vízügyi hatóság 1976. szeptember 14-én kelt határozatára, amelyben a felperes egy év alatt csupán 32 850 m3 szennyvíznek az elvezetésére kapott vízjogi engedélyt. Ebből következik, hogy 316 598 Ft csatornahasználati díj felszámítása jogszerű volt.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperesnek a hatáskörrel kapcsolatos fellebbezési érvelése téves. A Szabályzat 27. §-ának (1) bekezdése értelmében a Szabályzat alkalmazásából eredő vitában a szakigazgatási szerv jogosult dönteni, a jelen esetben azonban nem ilyen jellegű kérdésben kellett állást foglalni, hanem abban, hogy alapos-e a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére alapított kereseti követelés, ennek elbírálása pedig a bírósághoz tartozik. Az elsőfokú bíróság indokoltan hagyta figyelmen kívül az alperes hatásköri kifogását.
A fellebbezés érdemben sem helytálló. A Szabályzat hatálya – egyebek mellett – az ipari szennyvíznek az elvezetésére szolgáló közcélú vízi létesítményekre és berendezésekre, a szennyvizek összegyűjtésével, elvezetésével és tisztításával kapcsolatos jogokra és kötelezettségekre terjed ki. A Szabályzat 20. §-a értelmében az ingatlan tulajdonosa a csatornaszolgáltatásért az árhatóság által megállapított csatornahasználati díjat köteles fizetni a csatornázás feladatait ellátó vállalatnak. A Szabályzat 23. §-ának (2) bekezdése szerint a csatornahasználati díj alapja a közcsatornába bekötött ingatlanon felhasznált teljes vízmennyiség, tekintet nélkül arra, hogy annak beszerzése honnan történik. A felek a Szabályzat utóbbi rendelkezését ellentétesen értelmezték. A felperes szerint csak a tényleges csatornaszolgáltatásért köteles díjat fizetni, az alperes pedig azzal érvelt, hogy a csatornahasználati díj alapja az ingatlanon felhasznált teljes vízmennyiség és ez a vízmennyiség semmilyen címen sem csökkenthető.
Az OVH-nak az előbbiekben már hivatkozott állásfoglalása szerint a csatornahasználati díj alapját képező felhasznált teljes vízmennyiség párolgási, bedolgozási, szivárgási stb. veszteség címén valóban nem csökkenthető. Nem tekinthető azonban ilyen veszteségnek a csatornaművet nem érintő felszíni vagy más befogadóba jogszerűen elvezetett szennyvíz mennyisége, következésképpen a csatornadíj kiszámításának alapjául szolgáló vízmennyiséget a felszíni befogadóba, vízjogi engedéllyel elvezetett és méréssel vagy műszakilag megalapozott becsléssel megállapított vízmennyiséggel csökkenteni kell. Ez kellően alátámasztja az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, amely szerint az alperes csak az általa nyújtott tényleges csatornaszolgáltatásért járó díjra tarthat igényt, az ezen felül felszámított összeget pedig vissza kell fizetnie.
Az előbbieknek megfelelően azt kellett tisztázni, hogy a felperes az 1977. évben mennyi vizet használt fel és ebből – a közcsatorna érintése nélkül – milyen mennyiségű szennyvizet vezetett el a felszíni befogadóba. Erre nézve a Legfelsőbb Bíróság is aggálytalannak találta és így elfogadta az első fokú eljárás során beszerzett szakvéleményben műszakilag megalapozott becsléssel megállapított, már ismertetett adatokat.
A felek jogvitájának az elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak a fellebbezési érvelésnek, amely szerint a felperes csupán évi 32 850 m3 szennyvizet jogosult a saját házicsatornáján elvezetni. Az a körülmény, hogy a felperes közcsatorna érintése nélkül a vízjogi engedélyben meghatározott mennyiségnél több vizet vezet el a saját csatornáján, az ilyen esetre megállapított szankciókat vonhatja maga után, de nem alapozza meg az alperes csatornahasználati díjigényét.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 834/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás