MK BH 1980/411
MK BH 1980/411
1980.12.01.
A munkaügyi bíróság az egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha meggyőződött arról, hogy az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek. E feltételek fennállását a bíróságnak az egyezség jóváhagyását megelőzően – ha szükséges bizonyítás felvételével – tisztáznia kell [Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 148. §; 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 9. § (1) bek., MK 67. sz.].
Az alperes 1964. április 14-én üzemi balesetet szenvedett. A felperes a teljes kártérítési felelőssége alapján a táppénz és az elérhető átlagkereset különbözetét megtérítette. A kártérítés összegét a bérfejlesztésnek megfelelően rendszeresen emelte. A vállalat kártérítési bizottságának határozata ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a munkaügyi döntőbizottsághoz. A döntőbizottság az 1977. évre 16 536 forint, az 1978. július 1-ig terjedő időre 8364 forint, július 1-től kezdődően pedig havi 7584 forint járadék folyósítására kötelezte a felperest.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes élt keresettel. Kérelme a döntőbizottság határozatának részben történő megváltoztatására irányult. Az alperes előtti átlagkeresetének alapulvételével végzett számítás szerint az alperest az 1977. évre havi 296 forint járadékkülönbözet illeti meg.
A felperes az 1978. szeptember 14-én tartott tárgyaláson egyezségi ajánlatot tett, amely szerint kötelezettséget vállalt arra, hogy az alperesnek 15 napon belül megfizet az 1977. évre elmaradt járadék címén 3553 forintot, hűségjutalom címén 20 forintot. Az alperes az egyezségi ajánlatot elfogadta. A munkaügyi bíróság végzésével a felek egyezséget jóváhagyta, a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte.
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen az alperes élt fellebbezéssel. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését helyben hagyta. Határozata indokolása szerint az alperes fellebbezése olyan indokot nem tartalmazott, amelyből arra lehetne következtetni, hogy az egyezség nem felel meg a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 148. §-a a bíróság számára lehetővé teszi a felek között az egyezség megkísérlését, illetve létrehozását. A Pp. felhívott rendelkezése azonban megköveteli, hogy az egyezség bírói jóváhagyása előtt a bíróság győződjön meg arról, hogy az megfelel-e a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekének. A feltételek meglétét tehát a bíróságnak az egyezség létrehozását, illetve jóváhagyását megelőzően részletesen, kétség esetén akár bizonyítási eljárás lefolytatásával is tisztáznia kell.
A többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 9. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a járadékra jogosult dolgozó által betöltött munkakörben a dolgozók keresetében a járadék megállapítását követően változás következett be, a dolgozó e változásnak megfelelően igényelheti a járadék módosítását. Ennek az igénynek az elbírálásánál – a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 67. számú állásfoglalásának III. pontja szerint – azt kell megvizsgálni, hogy az azonos, illetve a hasonló munkakörben dolgozók keresete bérrendezés (bérfejlesztés) vagy egyéb körülmények folytán milyen mértékben emelkedett.
Ennek a számítási módnak megfelelően akkor járt el helyesen a bíróság, ha az elérhető kereset összegének a meghatározásánál azt vizsgálja, hogy ténylegesen miként alakultak a bérek, milyen százalékos arányban emelkedett – bérfejlesztés vagy egyéb körülmények folytán – azoknak a dolgozóknak a keresete, akik a kártérítésre jogosult dolgozóval azonos, illetve hasonló munkakörben dolgoztak. Ennek azért van jelentősége, mert – mint ahogyan arra a kollégiumi állásfoglalás indokolása is utal – az azonos, illetve a hasonló munkakörben dolgozók keresetében nemcsak a bérrendezések (bérfejlesztések), hanem egyéb körülmények következtében is történhetnek olyan változások, amelyek a bérek emelkedését eredményezik, és amelyek természetszerűleg a kártérítésre jogosult dolgozót is érintették volna.
A munkaügyi bíróság az egyezséget jóváhagyó végzés meghozatalakor mindezt figyelmen kívül hagyta, ezért nem állapítható meg, hogy az egyezség megfelel-e a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 67. számú állásfoglalásában foglalt követelményeknek.
A vállalat kártérítési bizottságának határozata csupán az évenkénti bérfejlesztés százalékos arányában elért keresetet tartalmazza. Ebből azonban nem tűnik ki, hogy – bérfejlesztés vagy egyéb körülmények folytán – ténylegesen milyen arányban emelkedett azoknak a dolgozóknak a keresete, akik az alperessel azonos munkakörben dolgoztak. A bíróság nem volt figyelemmel arra sem, hogy a munkaügyi döntőbizottság által alkalmazott számítási mód eredménye lényegesen eltérő.
Kétségtelen, hogy a létrejött egyezség megfelel a felperes kereseti igényének, arra azonban nincs adat, hogy a munkaügyi bíróság – a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint – a jogban járatlan alperest ellátta-e a kellő tájékoztatással. Így nem érvényesült az eljárásban a Pp. 4. §-ának az a rendelkezése sem, amely szerint a jogról való olyan lemondást, amely a fél méltányos érdekeinek nyilvánvalóan ellentétben van, a bíróság nem köteles figyelembe venni. Ugyanez áll a jog elismerésére és az egyezségre is. Mindebből következően a felek által kötött egyezség jóváhagyása kellő adatok hiányában megalapozatlanul és emellett jogszabálysértően történt. (M. törv. II. 10 248/ 1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás