BK BH 1980/414
BK BH 1980/414
1980.12.01.
I. A vagyonelkobzás alkalmazása szempontjából „megfelelő vagyon” az is, amelyet az elkövető a bűncselekményből származó dolog értékesítéséből, illetőleg az eltulajdonított pénzen vásárolt (Btk. 62. §).
II. A büntető eljárás során az Állami Biztosító nem érvényesítheti azt az igényt, amely őt a sértettel kötött biztosítási szerződés alapján a kárért felelős személlyel szemben megilleti; ilyen esetben az előterjesztett polgári jogi igény elutasításának – s nem egyéb törvényes útra utasításának – van helye [Be. 55. § (1) bek., 56. §, 215. § (1) bek., 265. § (1) bek; Pp. 130. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság a terheltet jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt – mint többszörös visszaesőt – fegyházban végrehajtandó 8 évi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 10 évre a közügyektől eltiltásra és egész vagyonának elkobzására ítélte. Egyben elrendelte a szigorított őrizetét.
Kötelezte a terheltet, hogy az Állami Biztosító megyei igazgatóságának 846 719 forint és a vállalatnak 5317 forintot, valamint ezeknek az összegeknek 5%-os kamatát, továbbá 51 120 forint illetéket az állam részére fizessen meg. Egyben a megyei bíróság gazdasági hivatalánál bevételezett 121 100 forintot az Állami Biztosító megyei igazgatóságának a kártérítés részbeni törlesztésére kiutalta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A többszörös visszaeső terhelt korábban 10 esetben volt büntetve és mintegy 14 évet töltött börtönben, túlnyomórészt vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt.
A terhelt bedolgozóként vállalt munkát a vállalatnál, ahol megfigyelte a pénztár és az irodák elhelyezését, valamint azt, hogy mely napokon helyeznek el nagyobb összeget a pénztárban. Ekkor elhatározta a pénztár kifosztását.
A vádbeli napon a késő esti órákban észrevétlenül megközelítette a vállalat telephelyét, átmászva a kerítésen egy ablakon át behatolt az épületbe, ott a vasrács és az ajtó kifeszítésével bejutott a pénztárba, ahonnan eltulajdonított 852 136 forint készpénzt, a vállalat dolgozóinak előre borítékban elhelyezett fizetését.
Az Állami Biztosító megyei igazgatósága biztosítási szerződés alapján a vállalatnak 846 719 forintot térített meg, így a vállalat nem meg térült kára – amely magában foglalja a helyreállítási költségeket is – 5317 forint. Az eljárás során a terhelt által eltulajdonított pénzből 121 100 forintot. valamint a lopott pénzből vásárolt 1 db arany férfi pecsétgyűrűt, 1 db arany férfi nyakláncot és 1 db arany férfi karórát, valamint egyéb tárgyakat lefoglalták.
A terhelt az eltulajdonított pénzből különböző vásárlásokat végzett, köztük a fia nevére 80 000 forintért egy családi házat vásárolt.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta: a vagyonelkobzást mellőzte, a kártérítésre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezve az Állami Biztosító megyei igazgatóságát és a vállalatot egyéb törvényes útra utasította. Egyben elrendelte a házasingatlan zár alá vételét. Ezenfelül a megyei bíróság gazdasági hivatalánál kezelt 121 100 forint, valamint az ugyanitt kezelt értéktárgyak és 1000 forint készpénz, továbbá a megyei rendőr-főkapitányságánál lefoglalt motorkerékpár, 1 db arany férfi pecsétgyűrű, 1 db arany férfi nyaklánc és 1 db arany karóra lefoglalását továbbra is fenntartotta és felhívta a magánfelet, hogy igényének érvényesítését 60 napon belül igazolja.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a vagyonelkobzás mellőzésére, az Állami Biztosító megyei igazgatósága – illetve javára az ügyész – által bejelentett polgári jogi igénynek egyéb törvényes útra utasítására, valamint a zár alá vétel kimondására vonatkozó rendelkezések miatt emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
1. Az első fokon eljárt megyei bíróság a terhelt egész vagyonának elkobzására vonatkozó rendelkezést a Btk. 62. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, illetőleg a 63. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre alapította azzal az indokolással, hogy a terheltnek megfelelő vagyona van, a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, így az említett mellékbüntetés kiszabása kötelező.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett álláspont szerint tévedett a megyei bíróság. amikor a terhelttel szemben vagyonelkobzást is alkalmazott. A terhelt mind a házasingatlant, mind pedig az egyéb vagyontárgyakat abból a pénzből vásárolta, amelyet a vállalattól eltulajdonított, a sértettől eltulajdonított pénzből vásárolt vagyont pedig a vagyonelkobzás mellékbüntetés alkalmazása szempontjából nem lehetet „megfelelő vagyon”-nak tekinteni. Ellenkező álláspont azt eredményezné, hogy a bíróság a vagyonelkobzással a sértettnek okozott kár megtérülésének kielégítése alapját vonná el.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja téves.
A Btk. 62. §-a szerint a vagyonelkobzás alkalmazásának általános feltétele, hogy az elkövetőnek megfelelő vagyona legyen. A vagyonelkobzás szempontjából azt kell a „megfelelő vagyon” fogalmán érteni, amelynek elkobzása a terhelt, illetőleg tartásra jogosult hozzátartozói létfenntartását nem veszélyezteti s ez általában a bírósági végrehajtás alól nem mentes vagyonnal azonos.
Kétségtelen, hogy a Polgári Kötvénykönyv értelmében tulajdont csak érvényes jogcímen lehet szerezni, ennélfogva azon a vagyontárgyon vagy készpénzen, amelyhez az elkövető eltulajdonítás útján jutott, nem szerezhet tulajdont, s így ez nem lehet alapja a vagyonelkobzás kiszabásának. Így nem vonható a vagyonelkobzás körébe a jelen büntető eljárás során a terhelttől lefoglalt 121 100 forint készpénz sem, amelyet – mint az eltulajdonított pénzösszeg egy részét – a terhelt a lopás követően elásott.
Más a helyzet, ha az elkövető a lopásból származó készpénzen ingatlant vagy ingó dolgot vásárolt. A polgári jog rendelkezéseiből következően [Ptk. 117–119. §-a] a tolvaj az ilyen dolgokon tulajdont szerez, következésképpen ez a vagyonelkobzás szempontjából a „megfelelő vagyon” fogalma alá tartozik.
A Btk. 1. §-ában írt rendelkezés szerint a büntetőtörvény célja a társadalomra veszélyes cselekményekkel szembeni védelem és a szocialista társadalmi együttélési szabályok megtartására, valamint a törvények tiszteletére való nevelés. Ebből is következően tehát a büntető eljárás esetében a büntetőjogi felelősségre vonásra irányuló rendelkezéseket kell szem előtt tartani, így a büntetés kiszabása körében a Btk. 37. §-ában megjelölt cél elérésére az elsődleges.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett az az álláspont, amely szerint a vagyonelkobzás alkalmazása során a magánfél kártérítési igénye annyira meghatározó jelentőségű, hogy kielégítése megelőzi a vagyonelkobzás mellékbüntetéskénti alkalmazását, ellentétben áll az előzőekben írt követelménnyel és azt eredményezné, hogy a magánfélként fellépő sértett kártérítési igényének érvényesítése határozná meg a vagyonelkobzás alkalmazhatóságát. Márpedig az említett mellékbüntetés kiszabhatósága semmiképpen sem lehet a kártérítési igény függvénye.
2. Az első fokon eljárt megyei bíróság az állami biztosító megyei igazgatósága és az ügyész által is érvényesített polgári jogi igény keretében 846 719 forint;
míg a vállalat javára érvényesített igény keretében a terhelt 5317 forint összegű kártérítésre és ennek az összegnek 5%-os kamata megfizetésére kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság helyesen mutatott rá a határozatában arra, hogy a Be. 55. §-ának (1) bekezdése értelmében a büntető eljárásban csak a sértett – illetőleg a (2) bekezdés és a (4) bekezdés értelmében az ügyész – érvényesítheti a sértettnek a bűncselekmény folytán keletkezett kártérítési igényét, de az ügyész is csak a sértettet megillető polgári jogi igényt érvényesítheti; az Állami Biztosító viszont ebben az ügyben nem sértett.
A Ptk. 558. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel kétségtelen, hogy amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, a biztosítási szerződés alapján őt illetik meg azok a jogok, amelyek biztosítottat illetik meg a kárért felelős személlyel szemben. Az Állami Biztosító ezeket a jogokat azonban csak a büntető eljárás keretén kívül, külön polgári perben érvényesítheti.
Téves viszont a Legfelsőbb Bíróságnak az a rendelkezése, amellyel az Állami Biztosító javára érvényesített polgári jogi igényt a Be. 265. §-ának (1) bekezdése alapján egyéb törvényes útra utasította.
Az előterjesztett polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítására nézve az első fokú eljárásra vonatkozóan a Be. 215. §-ának (1) bekezdése, a másodfokú eljárásra pedig a Be. 265. §-ának (1) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket. Mindkét törvényhely szerint akkor van helye az előterjesztett igény egyéb törvényes útra utasításának, ha ez az eljárás befejezését jelentékenyen késleltetné.
Az adott esetben ilyen rendelkezésnek csak a vállalat javára érvényesített 5317 forint kártérítés tekintetében volt helye, mivel az eljárás adataiból nem tűnt ki pontosan, hogy ez az összeg milyen kárt foglalt magában, illetőleg milyen helyreállítási költségeket tartalmaz. Minthogy ennek tisztázása a büntető eljárást indokolatlanul késleltette volna, helyes volt a Legfelsőbb Bíróság részéről e tekintetben az egyéb törvényes útra utasító rendelkezés.
A büntető eljárás során az Állami Biztosító megyei igazgatósága – illetőleg javára az ügyész – polgári jogi igényként nem érvényesíthette a terhelttel szemben azt az összeget, amelyet biztosítási szerződés alapján a sértett vállalat részére megfizetett, tehát az ügyben az Állami Biztosító magánfélként nem léphetett fel.
A Be. 56. §-a értelmében a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdéseknél elsődlegesen a Be. rendelkezései az irányadók, amennyiben azonban a Be. valamely eljárás jogi kérdésről nem rendelkezik, a polgári eljárás szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy azok a Be.-vel, illetőleg a büntető eljárás feladatával és jellegével nem ellentétesek.
A Be. nem tartalmaz rendelkezést az előterjesztett polgári jogi igény elutasítására nézve, ezért e tekintetben a polgári eljárás szabályai az irányadók. A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bíróság az előterjesztett igényt elutasítja, ha a követelés érvényesítésre más hatóság hatáskörébe tartozik. A Pp. 132. §-ának (1) bekezdése értelmében az elutasítás említett esetében a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt a jogosult az igényét az arra hatáskörrel rendelkező bíróságnál vagy más hatóságnál érvényesíti.
Törvényt sértett tehát a Legfelsőbb Bíróság, amikor a Pp. említett rendelkezéseit nem alkalmazta és az Állami Biztosító megyei igazgatósága – illetőleg az ügyész – által előterjesztett 846 719 forint kártérítésre vonatkozó igényt nem utasította el, hanem azt egyéb törvényes útra utasította.
3. Az Elnökségi Tanács a törvényességi óvással támadott határozatnak a zár alá vételt kimondó rendelkezését elsősorban azért nem érintette, mivel a Be. 106. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a zár alá vétel elrendelését – illetve fenntartását – a jelen büntető eljárás folyamán elsődlegesen a vagyonelkobzás biztosítása tette, illetőleg teszi szükségessé.
Nem helytálló a törvényességi óvás abban a részében, hogy a zár alá vétellel kapcsolatos rendelkezés azért is törvénysértő, mert a Be. 106. §-ának (2) bekezdése szerint a magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zárt alá vételnek hivatalból nem, hanem csak a magánfél indítványára van helye, ilyen indítvány pedig az eljárás során nem történt. Az adott esetben ugyanis az ügyész is érvényesítette a polgári jogi igényt, éspedig mind az Állami Biztosító megyei igazgatósága, mind a vállalat javára, összegszerűségében a nevezettek által bejelentett igény terjedelmével megegyezően. Ilyen esetben pedig zár alá vételnek hivatalból is helye lehet.
Az Elnökségi Tanács a kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság ítéletének a vagyonelkobzást mellőző és az Állami Biztosító megyei igazgatósága – illetőleg az ügyész – által előtejesztett polgári jogi igénynek a törvény egyéb útjára utasító rendelkezését hatályon kívül helyezte; a terheltet további mellékbüntetésül egész vagyonának elkobzására is ítélte, az Állami Biztosító megyei igazgatósága – illetve javára az ügyész – által előterjesztett polgári jogi igényt pedig elutasította. A vagyonelkobzás körének a terhelt egész vagyonára való kiterjesztését a cselekmény tárgyi és személyi körülményei, a terhelt többszörösen büntetett előélete és az adott bűnös tevékenység rendkívüli tárgyi súlya indokolják.
A zár alá vételt kimondó rendelkezést – a lefoglalt vagyontárgyakra is kiterjesztve – azzal a kivétellel tartotta fenn, hogy a megyei bíróság gazdasági hivatalánál kezelt 121 000 forint és 1000 forint készpénzt a Ptk. 558. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezéséhez képest a Be. 102. §-ának (2) bekezdése értelmében az Állami Biztosító megyei igazgatóságának kiadni rendelte. (Eln. Tan. B. törv. 631/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás