BK BH 1980/415
BK BH 1980/415
1980.12.01.
Ha az elkövetőt valamely bűncselekmény (vagy annak kísérlete) miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és ennek kitöltésétől számított 5 éven belül ugyanolyan bűncselekménynek az előkészületét valósítja meg; különös visszaesést kell megállapítani [Btk. 137. § 13. pont, 14. sz. irányelv].
A megyei bíróság a terheltet társtettesként elkövetett rablás bűntettében, társtettesként különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntettében és emberölés előkészületének bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért halmazati büntetésül – a rablás bűntette tekintetében mint visszaesőt, a különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntettét és az emberölés előkészületének bűntettét illetően mint visszaesőt – börtönben végrehajtandó 8 évi szabadságvesztésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az emberölés előkészületének bűntettét megvalósító cselekményével kapcsolatos tényállás lényege a következő.
A terheltet a megyei bíróság 1973. október 11. napján jogerőre emelkedett ítéletével emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Ebből a büntetésből a terhelt 1978. április 5. napján szabadult.
A terhelt 1979. augusztus 10 napján a délutáni óráktól kezdve italozott terhelttársával, valamint a sértettel. A terheltek előzetes megállapodásuk után a sértettet súlyosan bántalmazták, a nála levő pénzt erőszakkal elvették, majd elhatározták, hogy a sértettet felakasztják és így meggátolják, hogy ellenük büntetőfeljelentést tegyen.
A terhelt magához vett egy műanyag ruhaszárító kötelet és arra ún. „csúszóhurkot” készített. Kijelentette, hogy a sértettet kiviszik az udvarra és ott felakasztják. Terhelttársa a csúszóhurkot a sértett nyakába tette, egyik kezével a hurkot fogta, a másik kezében pedig egy tőrkést. A sértettet kísérték, közben a kötelet a terhelt vette át. A sértett igyekezett elmenekülni, de első kísérlete alkalmával a terhelt utolérte és a nála levő fával többször fejen ütötte, terhelttársa pedig a tőrkéssel az arcát sebezte meg. A terheltek keresni kezdték a ruhaszárító kötelet, amelyet a sértett lerántott magáról, de nem találták. Arról beszélgettek, hogy mivel nincs meg a kötél, cipőfüzőre akasztják fel a sértettet. Erre azonban nem került sor, mert a sértettnek most már sikerült végleg elmenekülnie.
A csúszóhurokkal ellátott műanyag zsineg nyakra hurkolva és meghúzva alkalmas arra, hogy az ereket elszorítsa és így agyi vér-, illetve oxigénszegénységet, -hiányt idézzen elő, minek következtében tartós szorítás esetén 1–10 percen belül a halál is bekövetkezhet.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy a rablás bűntettében különös visszaesőnek, az emberölés előkészülete bűntettében visszaesőnek tekintendő.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének ama rendelkezése ellen, amely szerint a terheltet az emberölés előkészületének bűntettében csupán visszaesőnek s nem különös visszaesőnek tekintendő, a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolásában arra mutatott rá, hogy szem előtt tartva az emberölésre, illetőleg annak különös visszaesőkénti elkövetésére vonatkozó rendelkezéseket [Btk. 166. § (2) bekezdés h) pont, (3) és (5) bekezdés], nincs alap a terhelt által megvalósított emberölés előkészületének bűntettével kapcsolatban a különös visszaesés megállapítására. A nevezettet ugyan korábban emberölés bűntettének kísérlete miatt szabadságvesztésre ítélték, de a most elbírált és emberölés előkészületének bűntetteként értékelt cselekménye a korábbihoz nem hasonló bűncselekmény; e két bűncselekmény között a hasonlóságot a 14. számú Irányelv III. 2/a, illetve a 4/A pontjai sem állapítják meg.
Ez a jogi álláspont téves, az arra alapított ítéleti rendelkezés törvénysértő.
A Btk.-nak az Általános Részben elhelyezett 137. §-a 13. pontja értelmében különös visszaeső az, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el. Néhány bűncselekménnyel kapcsolatban azonban a Btk. a Különös Részben rendelkezik a különös visszaesés megállapíthatóságáról. Így a különös visszaesőként elkövetett emberölés [Btk. 166. § (2) bekezdés h) pont] vonatkozásában akként szabályoz, hogy a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény a merénylet és az erős felindulásban elkövetett emberölés [Btk. 166. § (5) bekezdés].
Az előbb említett törvényhelyeket értelmezve, a 14. számú Irányelv többek között kifejti (III. 2/a, pont), hogy nem alapozza meg, a különös visszaesőként elkövetett emberölés megállapítását az a körülmény, hogy az elkövetőt korábban emberölés előkészületének bűntette miatt ítélték el.
A Btk. idézett rendelkezéseiből és a 14. sz. Irányelvben foglalt iránymutatásból megállapíthatóan tehát a hasonló vagy az ugyanolyan bűncselekmény ismérveinek hiányában nem állapítható meg a különös visszaesés akkor, ha a korábbi bűncselekmény emberölés előkészületének bűntette, az újabb bűncselekmény pedig emberölés bűntette (vagy kísérlete).
Az adott bűnügyekben azonban az említett bűncselekményeknek nem erről a sorrendjéről van szó. A terhelt korábban követte el az emberölés bűntettének kísérletét, és a most elbírált cselekménye az emberölés előkészületének bűntette. Erről a viszonylatról a Btk.-nak a Különös Részben elhelyezett és az emberölést szabályozó 166. §-a nem rendelkezik, és a 14. sz. Irányelv előbb említett részei sem tartalmaznak idevonatkozólag értelmezést. Ehhez képest abban az esetben, amikor az újabb bűncselekmény emberölés előkészületének bűntette, a Btk.-nak a különös visszaesést az Általános Részben szabályozó rendelkezései (137. § 13. pont), illetőleg a 14. sz. Irányelvnek további iránymutatásai az irányadók (IV. 2. pont).
A korábban megvalósított emberölés (kísérlet) és az újabban elkövetett emberölés előkészülete összevetéséből pedig az a logikai következtetés folyik, hogy ilyen esetben a különös visszaesés kérdését nem a hasonló, hanem az ugyanolyan bűncselekmény fogalma alapján kell megítélni. Az ugyanolyan bűncselekmény fogalmára a Btk. 137. §-ának 13. pontjához fűzött miniszteri indokolás, valamint a 14. sz. Irányelv IV. 2. pontja tartalmaz értelmezést. Az utóbbiból kitűnőleg ugyanolyan bűncselekmény elkövetését jelenti – egyebek között – az is, ha a korábbi elítélés a törvényi egység körébe tartozó olyan összefoglalt bűncselekmény miatt történt, amely magában foglalja az utóbbi elbírálás alá került bűncselekmény törvényi tényállását is.
Tágabb értelembe ebbe a jogi fogalomkörbe tartozik az adott ügyben elbírált eset is, amikor az elkövető korábbi cselekménye emberölés (kísérlete), az újabb bűncselekménye pedig emberölés előkészülete. Kétségtelen ugyanis, hogy a (korábban megvalósított) emberölés (kísérlet) szükségszerűen magában foglalja a (később elkövetett) emberölés előkészületét, függetlenül attól, hogy az előbbi bűncselekmény többletet is tartalmaz. (Az előkészület kísérleti vagy befejezett stádiumig haladt előre.) Ebből az okból a később megvalósított emberölés előkészülete ugyanolyan bűncselekménynek tekintendő az előzőleg elkövetett emberöléshez (kísérletéhez) viszonyítva, és így a különös visszaesés megállapítására van alap. Természetesen ugyanez a megfontolás irányadó a különös visszaesés megállapíthatósága szempontjából mindazokban az esetekben, amikor az újabb cselekmény valamely bűncselekményeknek – a Btk. külön rendelkezései szerint büntetés alá eső – előkészülete, és a korábbi bűncselekmény ugyanennek a bűncselekménynek kísérleti szakban maradt vagy befejezett alakzata.
Téves tehát a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvással megtámadott határozatában kifejtett az az álláspont, hogy az emberölés előkészületét arra tekintet nélkül figyelmen kívül kell hagyni a különös visszaesés megállapításánál, hogy az elkövető azt az emberölést megelőzően vagy azt követően valósította-e meg. Egyébként arra más esetekben is van példa, hogy a korábbi és újabb bűncselekmény megvalósításának sorrendjétől függően lehet vagy nem lehet a különös visszaesést megállapítani (pl. a bűncselekmények hasonlósága alapján). Így a súlyos testi sértés és egyes más erőszakos bűncselekmények különös viszszaesőként elkövetettnek értékelendők egyebek között akkor, ha az elkövetőt megelőzően merénylet, emberölés vagy erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt ítélték el; de nem lehet szó a különös visszaesés megállapításáról a fordított esetben, vagyis amikor a korábbi bűncselekmény súlyos testi sértés vagy egyéb erőszakos bűncselekmény, az újabb bűncselekmény pedig merénylet, emberölés vagy erős felindulásban elkövetett emberölés (14. sz. Irányelv IV. 4/A pont).
A kifejtettekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletének a vonatkozó rendelkezése törvénysértő, azt hatályon kívül helyezte és kimondotta, hogy a terhelt a jelen ügyben elbírált emberölés előkészületének bűntettét mint különös visszaeső követte el. (Eln. Tan. B. Tan. B. törv. 632/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás