BK BH 1980/418
BK BH 1980/418
1980.12.01.
A hivatalos személy elleni erőszak csoportos elkövetése megállapításának nem előfeltétele, hogy valamennyi elkövető személye ismert legyen, illetve felelősségre vonására sor kerüljön [Btk. 137. § 11. pont, 229. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottakat mint társtetteseket bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében és könnyű testi sértés vétségében, ezért halmazati büntetésül mindkét vádlottat 10 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre mint főbüntetésre, mellékbüntetésül a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen súlyosbításért bejelentett fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok értékelésével helyesen állapította meg.
Az ítélet megalapozott, mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, így az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
A tényállás alapján a vádlottak bűnösségének megállapítása törvényes.
Az elsőfokú bíróság a vádlottak cselekményeit azonban csak részben minősítette helyesen.
Az irányadó tényállásból kitűnően a hivatalosan eljáró rendőr őrmestert a két vádlott a nyomozás során ismeretlenül maradt személlyel együtt közösen bántalmazta. Btk. 137. §-ának 11. pontja értelmében csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt.
A büntetőtörvény egyes bűncselekményeknél azért szabályozza súlyosabban minősítő körülményként a csoportos elkövetést, mert a bűncselekmények ily módon elkövetése bizonyos bűncselekmények társadalomra veszélyességét nagymértékben növeli. A cselekmény társadalomra veszélyességét növelő tényező tehát a bűncselekmény elkövetésében három vagy több személy egyidejű, együttes részvétele. A csoportos elkövetés megállapításának ezért nem előfeltétele, hogy a cselekményt együttesen ténylegesen elkövető személyek mindannyian név szerint ismertek legyenek, és az sem, hogy – ha ismertek – mindannyiuk ellen vádat emeljenek.
Mindebből következően az a körülmény, hogy a nyomozás során ismeretlenül maradt személlyel szemben vádemelésre nem kerülhetett sor, a vádlottakkal szemben nem teszi lehetővé a Btk. 229. §-ának (2) bekezdése szerinti súlyosabb minősítés mellőzését.
Mindezekre figyelemmel a vádlottak által elkövetett cselekmények minősítése helyesen: a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésében ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette és a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott könnyű testi sértés vétsége.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket csak részben ismerte fel helyesen. Tévesen értékelte a II. r. vádlott javára büntetlen előéletét. A vádlott a cselekmény elkövetésekor alig haladta túl 19. életévét, így nem a büntetlen előélete, hanem a fiatalkort kevéssel meghaladó életkora értékelhető enyhítő körülményként. Nyomatékos súlyosító körülményként értékelte a megyei bíróság mindkét vádlott terhére az ittas állapotban kitartóan, garázda módon nagyobb nyilvánosság előtt való gátlástalan elkövetést.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróságnak a cselekmény nagyfokú társadalomra veszélyességére vonatkozó érvelésével mindenben egyetért. A kirívóan durva, garázda magatartást tanúsító vádlottakkal szemben azonban a törvény szigorának alkalmazására van szükség.
Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetést mindkét vádlott vonatkozásában felemelte. Az I. r. vádlottat 1 év és 6 hónapi, a II. r. vádlottat 1 év és 2 hónapi szabadságvesztésre bűntette. A büntetés mértékének meghatározásánál figyelemmel volt arra, hogy a II. r. vádlott a fiatalkor határát alig haladta túl, továbbá a hivatalos személynek az I. r. vádlott által kezdeményezett bántalmazásába csak később kapcsolódott be.
Az elsőfokú bíróság helyes indokokkal alkalmazott a vádlottakkal szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetést, annak tartama is megfelelő, ezért a megyei bíróság a vádlottakat az elsőfokú bíróság által meghatározott tartamú mellékbüntetésre ítélte. ( Győri Megyei Bíróság Bf. 313/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás