BK BH 1980/420
yBK BH 1980/420
1980.12.01.
A devizarendelkezések megszegését jelenti, ha a tranzitutas a jogszabályban előírt valutákra vonatkozóan az országba belépéskor elmulasztja az értékbehozatali tanúsítvány beszerzését. [Btk 309. §; 1974. évi 1. sz. tvr. 5. § (1) bek. c) pont, 1/1974. (I. 17.) PM sz. r. 24. § (2) bek; 3/1979. (II. 15.) PM sz. r. 8. § (3) bek.]
A járásbíróság a tárgyi eljárás során hozott végzésével a lengyel állampolgárságú érdekelttől lefoglalt és a Magyar Nemzeti Bank Emissziós Osztálya által bevételezett 1300 NSZK-márkát elkobozta.
Az érdekelt tárgyalás tartása iránt előterjesztett kérelme folytán a járásbíróság jogerős végzésével – a korábbi végzést hatályon kívül helyezve – a lefoglalt 1300-NSZK márka lefoglalásának megszüntetése mellett azt az érdekelt részére visszaadni rendelte.
A tényállás szerint az érdekelt 1979. június 26. napjától június 29. napjáig Jugoszláviában tartózkodott, ahol egy ott lakó rokonától 1300 NSZK márkát kapott, amelyet június 29. napján – más külföldi fizetőeszközzel együtt – behozott az ország területére. Az éjszakát az egyik campingban töltötte és a nála levő fizetőeszközöket a gépkocsiban különböző helyeken elrejtette. Másnap reggel jelentkezett az országból történő kilépésre és bemutatta a nála levő külföldi fizetőeszközök egy részét, majd többszöri felszólításra az elrejtett 1300-NSZK márkát is, mely utóbbit tőle lefoglalták.
A járásbíróság álláspontja szerint az érdekelt a társadalomra veszélyességben való tévedés folytán nem büntethető, mert nem kapott olyan kioktatást, hogy a magával hozott külföldi fizetőeszközökre nézve értékbehozatali tanúsítványt kell kérnie.
Az érdekelt terhére, a lefoglalt devizaérték kiadására vonatkozó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. sz. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet II. Fejezete tartalmazza a nemzetközi utazásra forgalomra vonatkozó rendelkezéseket. Az említett rendelet 24. §-a azokat az eseteket írja körül, amikor az utasnak nincs szüksége a devizahatóság engedélyére bizonyos devizaértékek, vagyoni értékek és belföldi fizetőeszközök kivételéhez. Az 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet 24. §-ának a 3/1979. (II. 15.) PM sz. rendelet 8. §-ának (3) bekezdésével módosított és kiegészített (2) bekezdése értelmében a külföldiek devizaértékeiket (kivéve az utazási csekket és olyan más csekket vagy váltót, amelynek kibocsátója, címzettje és rendelvényese külföldi), valamint vagyoni értékeiket (ide nem értve az útiholmit) a devizahatóság engedélye nélkül vihetik ki az ország területéről, ha azok behozatalát a beutazás alkalmával a vámhatóságtól kérhető értékbehozatali tanúsítvánnyal igazolják. Az olyan államok állampolgárai, amelyek állami bankjával a Magyar Nemzeti Bank a valuták kölcsönös átválására megállapodást kötött – és ezek közé tartozik a Lengyel Népköztársaság is – értékbehozatali tanúsítványt kötelesek kérni a magukkal hozott külföldi fizetőeszközökről, amelyek az említett országokban nem minősülnek törvényes fizetőeszközöknek. A felhívott jogszabály helyes értelmezése szerint a szocialista országok állampolgárai, akik a Magyar Népköztársaság területére belépnek és nem kérnek értékbehozatali tanúsítványt a birtokukban levő konvertibilis valutákról, már e mulasztással megszegik az 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet módosított 24. §-ának (2) bekezdésében foglalt tilalmat. A devizaérték összegéhez képest befejezett bűncselekményt, illetőleg a devizaszabálysértést valósítják meg [1968. évi 1. törvény 116. § (1) bek.]. Kivétel ez alól, ha saját országuk devizahatósága által kiállított kiviteli engedéllyel rendelkezne, amely pótolja az értékbehozatali tanúsítványt.
A kifejtettek értelmében közömbös, hogy az utasforgalomban a Magyarország területére belépni kívánó külföldi állampolgár hol, mikor, milyen jogcímen került a bejelentési kötelezettség alá eső külföldi fizetőeszköz birtokába, köteles azt a beléptető határállomáson bejelenteni és értékbehozatali tanúsítványt kérni.
Kétségtelenül a tranzitutasoknak a külföldről hozott, bejelentési kötelezettség alá eső külföldi fizetőeszközeik nem részei a magyar devizagazdálkodásnak. A Magyar Nemzeti Banknak azonban érdeke a Magyarországon tartózkodó vagy átutazó külföldiek birtokában levő valuták ellenőrzésének a lehetősége, mivel csak ilyen módon lehet megakadályozni a jogellenes valutaügyleteket.
Az utóbbi időkben külföldi állampolgárok a Magyar Népköztársaság területén konvertibilis valuták jogellenes adásvétele útján több deviza-bűncselekményt követtek el. Az 1979. március 1. napjától hatályba lépett fentebb említett jogszabály, amely kötelezővé teszi az értékbehozatali tanúsítvány kérését, az ellenőrzési jog megfelelő gyakorlását segíti elő. Nem helytálló az az álláspont, hogy a felhívott rendeletnek a megszegése csupán az igazgatási-rendészeti szabály megsértéseként értékelhető. Ez a rendelet a tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. sz. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott korábbi 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet módosítását, illetve kiegészítését tartalmazza. A keretjogszabályt tartalommal kitöltő olyan rendelet tehát, amelynek megsértése büntetőjogi következményeket von maga után. Btk. 247. §-ának (1) bekezdése – ugyanúgy, mint a Btk. 309. §-ának (1) bekezdése is – a devizagazdálkodás megsértésének tényállási elemként azt rögzíti, hogy a bűncselekményt az követi el: „aki a tervszerű devizagazdálkodásról szóló jogszabályban meghatározott valamely kötelezettséget vagy tilalmat megszegi...” Következésképpen az értékbehozatali tanúsítvány hiánya az ezzel kapcsolatos jogszabályban rögzített kötelezettség megszegését jelenti, ezáltal társadalomra veszélyes magatartás, a devizaérték összegére tekintettel bűncselekmény, illetve szabálysértés.
A fentiekből következik, hogy az adott ügyben a lengyel állampolgárságú érdekelt már akkor megszegte az 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet 24. §-ának a 3/1979. (II. 15.) PM sz. rendelet 8. §-ának (3) bekezdésével módosított (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét s ezáltal megvalósította a befejezett devizagazdálkodást sértő bűntettét, amikor az ország területére belépve a magával hozott 1300 NSZK-márka tekintetében elmulasztotta az értékbehozatali tanúsítvány igénylését. A fentiekből kitűnően téves a járásbíróság határozatában foglalt az a megállapítás is, hogy hasonló esetekben csupán az 1974. évi 1. sz. tvr. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt tilalom megsértésének kísérletével kapcsolatos cselekmény elkövetése merülhet fel.
Alaptalan a járásbíróság határozatában a társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozás is. A devizagazdálkodást sértő bűncselekmények ítélkezési gyakorlatában megszokott és közismert a külföldi elkövetők részéről az a védekezés, hogy a magyar devizajogi rendelkezéseket nem ismerték, azt velük az ország területére belépés alkalmával nem közölték. A vámhatóság közegei 1979. március 1. napjától olyan többnyelvű tájékoztatóval rendelkeznek, amely az ország területére belépő külföldi utasok számára eligazítást ad kötelezettségeik tekintetében. A lengyel állampolgárságú személyek annál kevésbé hivatkozhatnak eredményesen a tévedésre, minthogy Lengyelországban idevonatkozóan lényegében ugyanazok a devizarendelkezések vannak hatályban, mint Magyarországon. Az érintett államok sajtó útján kölcsönösen tájékoztatják állampolgáraikat a vonatkozó devizarendelkezésekről. Pusztán az a tény, hogy a külföldiek az országból való kilépés alkalmával nem titkolják el a náluk levő külföldi fizetőeszközt, egymagában még nem nyújt következtetési alapot arra, hogy e fizetőeszközöknek már akkor is birtokukban voltak, amikor az országba beléptek, Még kevésbé van alap a tévedésre való hivatkozásra, ha a külföldi fizetőeszközt az elkövető eltitkolja vagy elrejti.
Az adott esetben az iratokból megállapítható, hogy a lengyel állampolgárságú érdekeltet a vámhivatal vizsgálatot végző alkalmazottja többször felszólította, hogy adja elő a nála levő külföldi fizetőeszközt, mert ennek elmulasztására esetén „szigorított vizsgálatra” kap felhívást. Az ilyen jellegű következmények kilátásba helyezése után az érdekelt részben a táskájából, másrészt elmozdítva a gépkocsi hátsó ülését, vette elő az NSZK-márkát. Az érdekelt írásbeli nyilatkozatában azt is elmondotta, hogy a márkát azért rejtette el, mert nem volt szándékában erre nézve bejelentést tenni. Ilyen tények mellett egyértelműen az elkövető rosszhiszeműségre lehet következtetést levonni, nincs tehát törvényes alapja a társadalomra veszélyesség hiányára vonatkozó hivatkozásnak.
A kifejtettekre tekintettel az érdekelt elkövette a devizagazdálkodást sértő bűntettét, ezért a külföldi fizetőeszköz elkobzásának van helye. Törvénysértő tehát a járásbíróság végzése, amellyel az 1300 NSZK-márka lefoglalását megszüntette és azt az érdekelt részére visszaadni rendelete.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a törvényességi óvással megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte és az érdekelttől lefoglalt NSZK márkát elkobozta. (B. törv. I; 373/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás