BK BH 1980/43
BK BH 1980/43
1980.12.01.
Annak megítélésénél, hogy az elkövetőre a bűncselekmény elkövetése vagy elbírálása idején hatályban levő törvény jelent-e enyhébb elbírálást: nemcsak a két törvény főbüntetést kiszabó rendelkezését, hanem a mellékbüntetés folytán jelentkező joghátrány súlyát is figyelembe kell venni [1978. évi IV. törvény 2. §, 59. § (1) bek.].
A járásbíróság 1979. május 30. napján hozott ítéletével a terheltet jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette és közlekedési vétség miatt halmazati büntetésül 1 évi szabadságvesztésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra és a járművezetéstől 8 hónapi eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás szerint az 1972-ben erőszakos nemi közösülés és más bűncselekmények miatt 5 évi szabadságvesztésre ítélt terhelt – aki büntetéséből 1975. május 9-én 1/4 kedvezménnyel szabadult – 1978. október 28-án az esti órákban ittas állapotban feltörte a sértett garázsát és annak személygépkocsiját jogtalan használat céljából elvette. A gépkocsival – bár gépkocsivezetői jogosítvánnyal sem rendelkezett – ittasan közlekedett a közúton. A gépkocsiban a szakszerűtlen kezelés következtében műszaki hibát és ezzel a sértettnek 6070 forint kárt okozott, melyet a büntető eljárás során nem térített meg.
A megyei bíróság 1979. július 30-án kelt ítéletével bírálta felül az ügyet és az elsőfokú bíróság akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményeit jármű önkényes elvétele bűntettének és ittas járművezetés vétségének minősítette s mint visszaesőt az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetésekre ítélte azzal, hogy a szabadségvesztést börtönben kell végrehajtani.
A megyei bíróság a terhelt cselekményeit az 1979. július 1. napján hatályba lépett 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) alapján – figyelemmel 2. §-ának rendelkezésére – minősítette [Btk. 327. § (1) bek. és (2) bek. a) pont; 188. § (1) bek.] és bírálta el, mert álláspontja szerint az új törvény előírásai – az enyhébb büntetési tételek és a halmazati büntetés szabályai – kedvezőbbek a terheltre, mint az elkövetésekor hatályban volt 1961. évi V. törvény vonatkozó rendelkezései. Az enyhébb büntetési tétel ellenére sem látott azonban törvényes alapot a büntetés enyhítésére.
A cselekménynek az 1978. évi IV. törvény rendelkezései alapján történt minősítése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Azt, hogy az új büntetőtörvény enyhébb elbírálást tesz-e lehetővé – a hatályos Btk. 2. §-ához fűzött miniszteri indoklásból is kitűnően – nemcsak az alkalmazandó büntetés neme és mértéke, hanem a büntetőjogi felelősségre vonatkozó összes rendelkezés egybevételével kell megállapítani.
A megyei bíróság azonban nem összhatásában vizsgálta a büntetőjogi felelősségre vonatkozó rendelkezéseket.
A hatályos Btk-nak a terhelt cselekményeire előírt büntetési tételei – a halmazati büntetés is – kétségtelenül enyhébbnek mutatkoznak.
A járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés mértéke tekintetében azonban nem a hatályos Btk., hanem az elkövetéskor hatályban volt 1961. évi V. törvény rendelkezései a kedvezőbbek. Ez utóbbi törvény 52/B. §-a szerint a járművezetéstől eltiltás legrövidebb tartama 6 hónap, leghosszabb tartama 10 év. A hatályos Btk. 59. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezése ennél sokkal szigorúbb, mert egyrészt lehetővé teszi a járművezetéstől való végleges eltiltást, másrészt a határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb időtartamát is magasabb mértékben: egy évben határozza meg.
Minthogy a terhelttel szemben a gépjárművezetéstől eltiltás törvényi előfeltételei fennállottak, az eltiltás kimondása szükséges és az elsőfokú bíróság által kiszabott 8 hónapi időtartam súlyosítására a rendkívüli perorvoslat során nem volt lehetőség, e mellékbüntetés az 1961. évi V. törvény említett rendelkezésének felel meg, s ennek alapján törvényes.
Mivel a hatályos Btk. egy éven aluli tartamban a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést nem teszi lehetővé, a megyei bíróság ítélete törvénysértő. Figyelemmel továbbá arra, hogy a kiszabott szabadságvesztés mértéke nem haladja meg a hatályos Btk-nak a terhelt által elkövetett súlyosabb, a vagyon elleni bűncselekmény előírt büntetési tétele felső határát, összhatásában a terheltre nézve nem a hatályos Btk., hanem az elkövetéskor hatályban volt 1961. évi V. törvény vonatkozó rendelkezései a kedvezőbbek.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvénysértést megállapította, a megtámadott határozatnak a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, a terhelt cselekményeit az 1961. évi V. törvény rendelkezései alapján minősítette a 291. §-ának (2) bekezdésében meghatározott és a 296. §-a (2) bekezdésének f/1. pontja szerint minősülő és büntetendő jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntettének, továbbá a 194/B. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott közlekedési vétségnek.
Az 1961. évi V. törvény alkalmazása folytán megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés az 1961. évi V. törvény 66. §-ának (1)–(2) bekezdésének; a közügyektől eltiltás a 49. §-ának és 50. §-ának (1) és (2) bekezdésének; a járművezetéstől eltiltás – figyelemmel a 194/B. §-ának (2) bekezdésére – az 52/A. §-án és 52/B. §-án alapszik. (B. törv. I. 917/1779. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás