PK BH 1980/432
PK BH 1980/432
1980.12.01.
Ipari szövetkezeti tag által közjegyzői végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján megindított végrehajtás megszüntetése iránti perben vitássá tehető, hogy a végrehajtó okiratban foglalt követelés érvényesen létrejött-e [1971. évi 32. sz. tvr. 24. § (1) bek., 45. §; 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. r 42. §; 1955. évi 21. sz. tvr. 42. § (1) bek. a) pont; 1979. évi 18. sz. tvr. 44, § (1) bek. a) pont].
A felperes az alperes ipari szövetkezet tagja volt. Tevékenységét ún. gebines fényképészként, az alperessel évenként kötött átalánydíjas megállapodás alapján folytatta. Az 1975. szeptember 3-án aláírt megállapodás hatálya 1975. december 31-én lejárt, az ezt követő időszakra a felek – mivel a felperes magasnak találta az alperes által kikötött átalánydíjat – újabb szerződést nem kötöttek.
Az alperes szövetkezet elnöke az 1976. október 14-én hozott határozatával a felperes arra kötelezte, hogy fizessen meg a szövetkezetnek átalánydíj címén 6485 forintot. A felperesnek e határozat elleni fellebbezését az alperes szövetkezeti döntőbizottsága az 1976. november 9-én hozott határozatával elutasította. A felperes e határozat ellen nem fordult keresettel a bírósághoz.
Az alperes kérelmére a közjegyző végrehajtási záradékkal látta el a szövetkezeti döntőbizottság említett határozatát.
A felperes keresetében az ellene indított végrehajtás megszüntetését kérte azon az alapon, hogy az alperesnek nem tartozik, mert 1976. január 1-től 1976. május 15-ig gebines tevékenységet nem folytatott, az alperessel erre vonatkozó szerződése sem volt.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adva a végrehajtást megszüntette. Ítéletének indokolása szerint a végrehajtási eljárás módja ellentétes volt a jogszabályokkal, mert az 1955. évi 21. sz. tvr. (Vht.) 3. §-ának b) pontja értelmében a döntőbizottság határozatával kapcsolatosan végrehajtási lap kiállításának és nem végrehajtási záradéknak lett volna helye. Ettől függetlenül a keresetet érdemben elbírálhatónak találta, mert álláspontja szerint az ipari szövetkezetről szóló 1971. évi 32. sz. tvr. (Iszt.) 24. §-ának (1) bekezdése szerint a munkamegállapodást csak közös megegyezéssel lehet módosítani. Ilyen munkamegállapodást a peres felek az említett időszakra nem kötöttek, az alperes tehát nem volt jogosult egyoldalúan szerződési feltételeket előírni. Végül az elsőfokú bíróság szerint a peradatok nem igazolják, hogy a felperes továbbra is végzett gebines munkát.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította. Álláspontját döntően arra alapította, hogy a felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen a keresetindításra nyitva álló határidőt elkéste, így a jogerős határozaton alapuló marasztalás helyességét nem teheti újból vitássá. A végrehajtás módjánál kimutatható különbség – vagyis az, hogy az alperes végrehajtási lap kiállítása helyett végrehajtási záradékkal érvényesítette követelését – a döntőbizottsági határozat megváltoztatását nem eredményezheti.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A szövetkezeti végrehajtással és a végrehajtás megszüntetése iránt indítható perrel kapcsolatosan mindkét fokú bíróság jogi álláspontja téves, ítéleteik ennélfogva törvénysértőek.
Az Iszt. 45. §-a szerint a törvényerejű rendelet által nem szabályozott kérdésekben a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Iszt. nem tartalmaz külön rendelkezést az ipari szövetkezeti szervek jogerős határozatainak végrehajtásáról, ezért ebben a kérdésben a szövetkezetekről szóló törvény végrehajtására kiadott 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. rendelet (R.) 42. §-ában foglaltak az irányadók. Az R. 42. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a szövetkezeti végrehajtás előreláthatólag nem vezet eredményre, vagy a határozat meghatározott cselekmény elvégzésére kötelez, a közjegyző – a szövetkezeti döntőbizottság megkeresésére – a szövetkezeti szerv jogerős határozatát végrehajtási záradékkal látja el. Az R. 42. §-ának (2) bekezdése szerint a végrehajtási záradék alapján a végrehajtásra, továbbá a bíróság által tagsági vitában hozott határozat végrehajtására a bírósági végrehajtás szabályai az irányadók.
A jogerős ítélet meghozatalakor hatályban volt Vht. 42. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint, ha a végrehajtás végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján történik, végrehajtás megszüntetése, illetőleg korlátozása iránti pernek van helye azon az alapon, hogy az okiratban foglalt követelés érvényesen nem jött létre. Az 1980. január 1-én hatályba lépett 1979. évi 18. sz. tvr. 44. §-a (1) bekezdésének a) pontja is ezzel azonos rendelkezést tartalmaz.
Az eljárt bíróságoknak az 1955. évi 21. sz. tvr. 3. §-ának b) pontjára való hivatkozása téves, mert ezt a rendelkezést az 1972. évi 26. sz. tvr. 64. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte.
A felperes tehát a közjegyzői végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján megindított végrehajtás megszüntetése iránti perben vitássá teheti, hogy a végrehajtó okiratban foglalt követelés érvényesen nem jött létre.
Törvénysértő ezért a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a végrehajtás megszüntetésére irányuló kereset értelmi elbírálására az adott esetben nem volt lehetőség.
Annak megítéléséhez azonban, hogy az alperes követelése érvényesen létrejött-e, elengedhetetlen annak tisztázása, hogy a felperes a szóban levő időszakban – esetleg erre vonatkozó megállapodás hiányában is – folytatott-e ténylegesen gebines fényképész tevékenységet. Ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság ítélete is megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság sem derítette fel a tényállást megfelelően. A perben egymásnak ellentmondó adatok merültek fel a felperes 1976. évi tevékenységéről. Így a felperes személyes előadásával szemben az alperesnél 1976. április 20-án készített „emlékeztető”, amelyet a felperes is aláírt, azt tartalmazza, hogy a felperes gebines tevékenységét 1976. május 15-ig felszámolja. A szövetkezeti döntőbizottság 1976. november 9-i határozata szerint a döntőbizottság előtt a felperes nyilatkozott, hogy az átalánydíj befizetési kötelezettségét nem vitatja abban az esetben, ha a szövetkezet az ő ellenköveteléseit elfogadja. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítélete önmagának is ellentmondó, amikor egyfelől azt állapítja meg, hogy 1976. május 15-től a felperes a szövetkezeti központi műhelyben dolgozott, másfelől pedig azt, hogy a peradatok nem igazolják, hogy a felperes továbbra is gebines munkát végzett. A perben ugyanis azt kell vizsgálni, hogy 1976. május 15. előtt a felperes hol és milyen tevékenységet folytatott.
A Legfelsőbb Bíróság az előadottakra figyelemmel a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 308/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás