PK BH 1980/433
PK BH 1980/433
1980.12.01.
I. A kötelező felelősségbiztosítás alapján a biztosítóval szemben érvényesíthető gyermektartásdíj igény nem választható el magának a károsultnak a biztosítóval szemben érvényesíthető igényétől. A biztosítónak a felelősségbiztosítási jogviszony alapján fennálló megtérítési kötelezettségét nem lehet kiterjeszteni a munkáltatónak a gyermektartásdíj megfizetésével kapcsolatos felelősségére [Vht. 139. § (1) bek.*].
II. A jogerősen megállapított beszámítás erejéig megszűnik mind a kötelezett, mind pedig a jogosult kötelezettsége (Ptk. 296. §).
A felperes volt férje 1977. április 28-án V. I. hibájából balesetet szenvedett. Az Állami Biztosító a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 42/1970 (X. 27.) Korm. sz. rendelet alapján a károsultnak többek között 11 302 forint járadékot folyósított, amit a károsult kifogásolt. A városi bíróság az Állami Biztosítót 1978. július 1-től kezdődően havi 7425 forint járadék megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ezt az összeget havi 4567 forintra leszállította és egyben engedélyezte a túlfizetésként mutatkozó 45 296 forintnak havi 2000 forintos részletekben történő beszámítását. A felperes és férje házasságát a bíróság felbontotta, és kötelezte a felperes volt férjét, hogy a házasságukból született 2 gyermek tartására 1977. december 1-től kezdődően havi 1800 forint gyermektartásdíjat és az 1978. szeptember 30-ig már esedékessé vált 18 000 forint hátralékot havi 500 forintos részletekben fizesse meg a felperesnek. A bíróság az ítéletben a gyermektartásdíjat az Állami Biztosítónál letiltotta azzal, hogy a fennálló hátralékkal együtt a gyermektartásdíjat a járadékból vonja le és közvetlenül küldje meg a felperesnek.
Az Állami Biztosító olyan tájékoztatást adott a felperesnek, hogy csak havi 1285 forint tartásdíjat tud levonni, mivel a jogerős ítélet alapján a túlfizetett összeget részletekben beszámíthatja.
A felperes felemelt keresetében kérte, hogy a bíróság az Állami Biztosító alperest 1978. október 1-től 1979. január 31-ig esedékessé vált havi 2360 forint, összesen 9200 forint „gyermektartásdíj” megfizetésére kötelezze.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy beszámítási joga megelőzi a gyermektartásdíjat, s tagadta, hogy a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettséget illetően készfizető kezesként felel.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 9200 forintot, valamint 500 forint perköltséget.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta azzal, hogy az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalási összeg 9200 forint helyett 9633 forint és az alperes 200 forint fellebbezési eljárási költséget is tartozik fizetni.
A jogerős ítélet indoklása szerint az alperesnek a Vht. 139. §-a (1) bekezdésén – (ezt a rendelkezést a jelenleg hatályos 1979. évi 18. sz. tvr. 58. §-a tartalmazza) – alapuló tartozását minden vonatkozásban megelőzi a felperes által érvényesített követelés. A 4567 forintos járadéknak az 50%-a, tehát havi 2283 forint végrehajtás alá vonható, ami 1979. március 31-ig 13 578 forintot tett ki. Erre az alperes 3945 forintot teljesített, a különbözet 9633 forint, amit a jogerős ítélet szerint az alperes tartozik megfizetni a felperesnek.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Vht. 139. §-ának (1) bekezdése – (ezt a rendelkezést a jelenleg hatályos 1979. évi 18. sz. tvr. 58. §-a tartalmazza) – szerint az adóst terhelő tartozásokat a munkabérből (járandóságból, egyéb jövedelemből) valóban olyan sorrendben kell levonni, hogy a gyermektartásdíj megelőzze az adóst terhelő egyéb tartozást. E kötelezettség elmulasztása esetén a végrehajtást kérővel szemben – a le nem rótt összeg erejéig – a munkáltató (járandóságot folyósító szerv) készfizető kezesként felel. Az alperes azonban felelősségbiztosítás alapján téríti meg a gyermektartásdíj kötelezettjének azokat a károkat, amelyekért a kárt okozó gépjármű üzemben tartója, V. I. e minőségében felelősséggel tartozik. A biztosítónak a felelősségbiztosítási jogviszony alapján fennálló megtérítési kötelezettségét ezért nem lehet kiterjeszteni a munkáltatónak a gyermektartásdíj megfizetésével kapcsolatos felelősségére. A tartásra jogosult hozzátartozó ugyanis csak a károsult jogán léphetett fel a biztosítóval szemben járadékigényével, és a bíróság ezen az alapon tiltotta le a gyermektartásdíjat az Állami Biztosítónál.
A Ptk. 296. §-a szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló, egynemű lejárt követelését a jogszabályban előírt feltételek fennállása esetén beszámíthatja, s ilyenkor a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. Az alperest megillető beszámításról rendelkező jogerős ítélet alapján az alperes 45 296 forintot számíthat be V. M. követelésébe. Ez pedig azt jelenti, hogy ennek erejéig az alperes fizetési kötelezettsége megszűnt. Mindaddig tehát, amíg a túlfizetés összege havi 2000 forintos részletekben le nem telik, az alperes csak 2567 forint járadékot fizet V. M.-nek, s az alperes ennek 50%-át utalhatta át a felperes részére.
A kötelező felelősségbiztosítás alapján a biztosítóval szemben érvényesíthető gyermektartásdíj igény nem választható el magának a károsultnak, V. M.-nek a biztosítóval szemben érvényesíthető igényétől. Így az alperes havi 1285 forintnál nagyobb összeget nem küldhetett meg a felperesnek. Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja ezért törvénysértő.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor az alperes terhére ezt meghaladó összegű levonást írtak elő.
Az eljárt bíróságok azonban eltérő jogi álláspontjuk folytán nem tisztázták, hogy az alperes ténylegesen mely időponttól kezdődően, milyen összegeket vont le V. M. járadékából és utalt át gyermektartásdíj címén a felperesnek, ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. V. 21 316/1979. /2. sz.)
*].
Ezt a rendelkezést a jelenleg hatályos 1979. évi 18. sz. tvr. 58. §-a tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás