GK BH 1980/434
GK BH 1980/434
1980.12.01.
Vagylagos teljesítésre perelt alperesek olyan megállapodása, amelyben meghatározzák a felperesnek nyújtandó kártérítés módját, a felperessel szemben annak hozzájárulása nélkül nem joghatályos [Ptk. 199. §, 240. § (3) bek.].
Az I. r. alperes mint külkereskedelmi bizományos cipőket importált a felperes részére. A cipők egy része a vasúti fuvarozás alatt elveszett, ezért a felperes a keresetében 88 901 Ft kártérítésre kérte kötelezni az alpereseket. Utóbb a követelését 72 899 Ft-ra módosította, mivel a II. r. alperes vasúti fuvarozó a cipők egy részét ki tudta szolgáltatni.
Az I. r. alperes azért kérte a kereset elutasítását, mert a bizományi szerződést megfelelően teljesítette.
A II. r. alperes nem vitatta, hogy a küldemény a fuvarozás alatt elveszett, de azt állította, hogy a felek – különösen az I. r. alperes – ígéretet tettek a vasút raktárán levő cipőknek a perbeli követelés kiegyenlítése fejében való átvételére. Mivel pedig az I. r. alperes erre nem hajlandó, ezért a raktárán levő cipők 72 899 Ft ellenértéke erejéig keresetet indított ellene.
A felperes, illetve az I. r. alperes vitatták, hogy a II. r. alperessel egyezséget kötöttek.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperest 2050 rubel kártérítésre kötelezte. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a cipők a II. r. alperes tevékenységi körében vesztek el, így azok ellenértékét az SZMGSZ 22. cikkének 1. §-a értelmében meg kell térítenie. A bíróság rámutatott arra is, hogy a felperest nem lehet kényszeríteni az általa meg nem rendelt és a II. r. alperes raktárában levő cipők átvételére, következésképpen a II. r. alperesnek ezzel kapcsolatos keresete alaptalan, ezért azt elutasította.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett. Ebben ismét előadta, hogy az I. r. alperes, illetve a felperes korábban nyilatkozatot tettek a raktáron levő (elfekvő) cipők átvételére, ezt a nyilatkozatot jogérvényesen nem vonhatják vissza, így kötelezni kellett volna a vállalatokat azok átvételére.
A fellebbezés nem alapos.
Az eljárás adatai szerint a felek között valóban voltak tárgyalások arról, hogy a felperest a II. r. alperes természetben kártalanítja. Ezt bizonyítja az I. r. alperesnek 1978. május 30-án a felpereshez és ugyanezen a napon a II. r. alpereshez írt levele. Ez utóbbiban az I. r. alperes arról tájékoztatta a II. r. alperest, hogy a felperes a „kereset kompenzálására” átveszi a Józsefvárosi pályaudvaron elfekvő cipőket. A felperes azonban a peres eljárás során tagadta, hogy ilyen nyilatkozatot tett és vitatta azt is, hogy az ő nevében az I. r. alperes nyilatkozatot tehet, különös tekintettel arra, hogy akkor már a per is folyamatban volt. Egyébként az I. r. alperes nem tudott elfogadható magyarázatot adni arra, hogy a szóban levő levelét milyen alapon írta a II. r. alperesnek. Kérdés tehát, hogy az I. r. alperes által a II. r. alperes részére írt levelének milyen jelentőséget kell, illetve lehet tulajdonítani.
Az említett levél tartalmánál fogva egyezség megkötésére irányult, mivel a felperes kárának mikénti megtérítésére vonatkozott. Ez a levél azonban érdemben olyan hiányosságokban szenved, amelyek mellett csaknem elveszti a jelentőségét. A legnagyobb hiányossága az, hogy a levelet – a felperes terhére történő vállalást közölve – az I. r. alperes intézte a II. r. alpereshez. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vagylagos teljesítésre perelt alperesek nem állapodhatnak meg a felperes beleegyezése nélkül a neki nyújtandó kártérítés módjában, ezért ennek a levélnek egyezséget keletkeztető hatása nincs, az a felperest semmire sem kötelezi [Ptk. 199. §, 240. § (3) bek.]. De nem kötelezi az I. r. alperest sem arra, hogy a II. r. alperesnél elfekvő cipőket átvegye vagy azok ellenértékét a II. r. alperesnek kifizesse, mert az 1978. május 30-i téves vagy alaptalan tájékoztatás miatt csak azt a kárt tartozna elvileg megtéríteni, amelyet kifejezetten e téves tájékoztatással okozott a II. r. alperesnek. Meg kell jegyezni, hogy ha lenne is ilyen kár, az sem volna azonos az elfekvő cipők ellenértékével. Mivel azonban a II. r. alperes nem tudta kimutatni, hogy az említett levélben foglaltak miatt őt kár érte, a keresetének részben sem lehetett helyt adni. A II. r. alperesnek az egyezségi nyilatkozat visszavonhatatlanságot állító nézete egyébként sem alapos.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 996/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás