GK BH 1980/438
GK BH 1980/438
1980.12.01.
Annak a megítélésénél, hogy a tervező által készített új tervdokumentáció értéknövelő hatású-e, nem mellőzhető annak a vizsgálata, hogy milyen okok idézték elő a korábbi tervdokumentációtól való eltérést [Ptk. 361. § (1) bek; GKT 76/1973. sz.].
A felperes tervező a keresetében a Ptk. 6. §-ára, illetőleg később a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva támasztott követelést az alperes ellen, mert egy húskombinát nála megrendelt és átvett padozatátalakítási tervdokumentációjának tervezési díját nem fizette meg.
Az alperes a védekezésében azért kérte a kereset elutasítását, mert a felperesnek szavatossági kötelezettsége volt az átalakítási terv szolgáltatása. Az ügy előzménye ugyanis az volt, hogy a bíróság – a korábban lefolytatott perben – a felperest kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítás során szakvéleményt szerzett be és az ezt követően hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerint történő marasztalását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az 1976. január 31-én tartott egyeztetésről a felperes főmérnöke által összeállított emlékeztető arról tanúskodik, hogy az ismétlődő födémátázások gyors kijavítását megfelelő munkamódszer kialakításával az érdekeltek peren kívül kívánták elérni és ennek érdekében közös feltárást, állapotrögzítést határoztak el. Az 1976. május 26-án felvett jegyzőkönyv már a feltárások eredményét rögzíti, továbbá azt a vitát, hogy a kivitelezők javítási tervet kérnek, a beruházást lebonyolító vállalat viszont a felperes álláspontjának megfelelően a terv szerinti kijavítást kéri. Az 1976. május 21-én és június 2-án az alperesnél készült jegyzőkönyvre hivatkozva K. S. főmérnök telexen mégis megrendelte a hibák kijavítására vonatkozó műszaki megoldás készítését.
Az 1977. január 25-én felvett jegyzőkönyv szerint a felperes 1976. decemberben szolgáltatott kijavítási tervet, ez azonban a kivitelezésre nem volt alkalmas. A felperes ekkor megígérte, hogy a tervet „kiviteli szintre fejleszti”, az alperes pedig kérte, hogy a felperes a padlóburkolat kijavítására tervdokumentációját legkésőbb 1977. március 31-ig készítse el.
Az 1977. március 16-án a húskombinát „födémátázásainak ügyében” tartott megbeszélés emlékeztetője rögzíti, hogy a beázások megszüntetésére vonatkozó intézkedések rendkívül lassan haladnak. A felperes által készített „tanulmányterv” és a külföldi ajánlatok alapján a résztvevők két kijavítási változatot határoztak el. Az „A” változat a korrodur burkolat felbontására (a vasalt aljzatig), új vízzáró szigetelésre és lapburkolatra (Höganäs padlóburkolat) vonatkozott. A „B” változat esetén a korrodur burkolat felületi bevonatot kapott volna a födémáttörések stb. előzetes kijavításával. Erre kellett tervet kidolgoznia a felperesnek. Azt is elhatározták, hogy a marhavágó csarnok padlóburkolatának kijavítását az „A” alternatíva szerint haladéktalanul elvégzik, míg az ahhoz kapcsolódó folyosót a „B” változat szerint javítják ki. A kivitelezést az építőipari vállalat, a felperes pedig a kijavítási dokumentáció készítését elvállalta.
Az emlékeztető szerint a felperes vállalta, hogy a kijavítási tervdokumentációt a korábbi megrendelés keretében 1977. április 15-ig elkészíti.
A kijavítási tervdokumentáció az említett időpontra nem készült el.
A felek és felügyeleti hatóságai peren kívüli tárgyalásaitól függetlenül az elsőfokú bíróság előtt per folyt a beruházást lebonyolító felperes, másfelől a felperes és a kivitelezők mint alperesek között a húskombinát födémátázásainak megszüntetése iránt. Az első- és másodfokú bíróság ítéletével 1977. október 6-án jogerősen befejezett perben hozott ítélet a felperest az átázások megszüntetése céljából kijavítási tervdokumentáció készítésére kötelezte. A felperes 1977. október 11-én a kijavítási tervdokumentációt ismertette a kivitelezőkkel és megküldte a lebonyolítónak. Az alperes pedig a peren kívül elhatározott kijavítási és átalakítási tervdokumentációval kapcsolatos igényeit 1977. október 10-én rögzítette.
A felperes 1977. október 27-i keltezéssel szerződéstervezetet készített a húskombinát padozatátalakítás kiviteli terveinek elkészítésére. A tervezetet az alperes 1977. november 8-án véleményeltéréssel fogadta el. Az ad/5 ponttal kapcsolatban a következőket szögezte le: „A tervezési díjat nem fogadjuk el. A kivitelezés során határozható meg a szavatossági és az azon túli munka, tehát a tervezési díj meghatározása is ekkor történhet. Csak a szavatosi (helyesen szavatossági) igényt kielégítő munkán túlmenő igény tervezési díját fogadjuk el.”
Az 1977. november 22-én az alperesnél a húskombinát födémátázásának megszüntetése, a padlóburkolat kijavítása tárgyában tarott értekezlet emlékeztetője – egyebek között – azt rögzíti, hogy a november 30-i tervszállítási határidő a tervezőre nézve kötelező. A felperes képviselője ismertette az addig végzett munkát, vállalta az 1977. november 30-i tervszállítási határidőt.
Az emlékeztető azt is rögzíti, hogy az alperes az Építésgazdasági- és Szervezési Intézetnél már megrendelte a részletes finomháló terv elkészítését, s a munka meg is indult. Azoknak a feltételeknek a tisztázása közben, amelyek a november 30-ig kiadandó terv gyors végrehajtásához szükségesek, az alperes képviselői ismét olyan nyilatkozatot tettek, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletének megfelelően csak a szavatossági igényüket kívánják érvényesíteni.
Az alperes az 1978. december 8-án kelt levelében igazolta a véleményeltérés rendezetlensége folytán szerződés nélkül szállított (a november 22-i emlékeztetőben tárgyalt) tervdokumentáció átvételét, de ismételten hangsúlyozta, hogy csak a Legfelsőbb Bírósági ítélet alapján végzendő szavatosi munka elkészítését igényli, figyelembe véve a tervezés során a jelenleg érvényben levő előírásokat.
Az 1978. március 29-én az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztériumban tartott tárcaközi megbeszélésemlékeztetője viszont már azt rögzíti, hogy a födémszigetelés kijavítása nem a felperes által készített javítási tervdokumentáció alapján történik, hanem „a beázástól leginkább veszélyeztetett három helyiségben... ólomlemez szigetelést kell alkalmazni”. Az ennek megfelelő tervdokumentációt a felperes készíti el 1978. április 30-ig.
Az ismertetett tényállásból az alábbi következtetésekre lehet jutni.
Az alperes irányító trösztje és felügyeleti hatósága intencióinak megfelelően a sorozatos tárgyalásokon – ha nem is határozott aktussal – megrendelte a felperesnél a mintegy 6200 m2 területű közbenső födém padlóburkolatának, szigetelésének, lefolyórendszerének stb. rekonstrukciós tervezését. A tervek a felügyeleti hatóság irányítása alatt álló munkabizottság döntésének megfelelő tartalommal el is készültek, és azok alperes birtokában vannak. A tervek megvalósítása természetesen megszüntetné a szavatossági perben tárgyalt födémátázásokat, tehát az abban a perben hozott ítélet alapján készített kijavítási tervdokumentációra nem lenne szükség.
Az alperesnek az a magatartása, hogy a peren kívül elindított és a per tartama alatt és annak befejezése után is folyó külön tárgyalásokkal egy korszerűbb födémkialakítás terveinek elkészítésére és gyors megvalósítására törekedett (ennek kivitelezési feltételeit részben biztosította), viszont olyan nyilatkozatokat tett, hogy csak a födémátázás megszüntetését (tervezés, kivitelezés) kívánja elérni – nem volt következetes.
Az alperes a korábbi bírósági ítélet alapján kidolgozandó javítási tervekkel szemben azt a követelményt támasztotta, hogy azok mindenben feleljenek meg a jelenlegi előírásoknak, vagyis az átázások megszüntetése mellett más padlókialakítás készüljön. Nem érthető, hogy miért ezt az álláspontot képviselte a szavatossági perben. Ez esetben felesleges lett volna a jelen perre okot adó peren kívüli tárgyalások és megállapodások sorozata.
A szavatossági ügyben hozott bírósági ítélet és felek peren kívül megállapodása alapján készített tervdokumentációk céljukat tekintve különböznek egymástól, még ha az utóbbi – megvalósítása esetén – el is éri az előbbinek a célját (ami befolyásolhatja a tervezői díj mértékét). A két dokumentáció terjedelme is más, mert a jelen perbeli terv a födém teljes felületének átépítését írja elő, míg a szavatossági per alapján szolgáltatott terv az épület födémterületének csak kb. 1/3-ára terjed ki. A felügyeleti hatóságok döntése értelmében azonban a padlóburkolat rekonstrukciója elmarad, a jelenlegi gépelrendezés (technológia) fenntartása mellett a felperesnek ólomlemez szigetelést kellett terveznie, tehát nem valósul meg az 1977. októberben kiadott javítási terv sem.
Kérdéses ezek után, hogy az alperes részére – megvalósítás esetén – a rekonstrukciós terv hasznos-e (gazdagodik-e ezáltal), és ehhez képest a felperesnek lehet-e igénye valamilyen díjazásra.
Ebben a vonatkozásban az a perdöntő kérdés, hogy az eredeti (kivitelezett) padlótervek a vízelvezetés szempontjából hibásak voltak-e, a felperes padlóátalakítási (rekonstrukciós) tervei az eredeti tervdokumentáció kijavításának minősíthetők-e. Az alperes a perben végül is ez utóbbi álláspontra helyezkedett.
Az elsőfokú bíróság lényegében az alperes álláspontjával értett egyet. Megállapította, hogy a felperesnek a tervezés során figyelembe kellett volna vennie az 1970., illetve 1971. évben megjelent külföldi egészségügyi előírásokat, tehát az új padlókialakítási tervdokumentációval csak az eredeti tervdokumentáció hibáját korrigálta. Jogalap nélküli gazdagodás címén ugyan díj illetné meg a színvonalasabb tervezésért, a tervezett padlóátalakítás végrehajtása azonban népgazdasági okokból nem célszerű (nem biztosít megfelelő élettartamot), ezért a szolgáltatott tervdokumentáció gyakorlatilag alkalmatlan, vele az alperes nem gazdagodott.
A rendelkezésre álló bizonyítékok nem nyújtanak kellő alapot olyan megállapításra, hogy a tervdokumentáció a szerződés teljesítésekor nem felelt meg az exporthigiéniai követelményeknek, sem pedig olyanra, hogy a perben szereplő tervdokumentáció alkalmatlan szolgáltatás.
A szakvélemény azt rögzíti, hogy az eredeti tervek készítése idején az egészségügyi egyeztetés megtörtént, s akkori követelmények nem tették szükségessé a padlózatok 36 m2-enkénti lefolyórendszerrel történő kialakítását, amit az új tervdokumentáció előír.
Az elsőfokú bíróság a szakértőkkel ellentétes megállapítását a MÉM Élelmiszeripari Főosztály levelére alapította, amely szerint a felperes előtt ismeretes volt, hogy a húskombinát exportra szánt termékeket fog előállítani, továbbá hogy 1970-ben és 1971-ben fordításban rendelkezésre állt két külföldi előírás, amely kb. 37 m2-énként írja elő a padlóösszefolyók készítését a „nedves” helyiségek padozatán. A MÉM ehhez azt is hozzátette, hogy a „hazai gyakorlat szerint hűtött tárolókban padlóösszefolyó nem készült”. Nem tisztázódott, hogy ez utóbbi megállapítás mennyiben hat ki a perben feltárt helyzetre.
A felperes a fellebbezésben nem vitatta, hogy előtte szintén ismertek voltak az említett külföldi előírások, de azt állította, hogy az azokban foglalt követelményeket a tervei kielégítették. Az ÉHESZ azonban a „nedves” helyiségek fogalmát 1977. évben kiterjesztette, s a rekonstrukciós tervek már ennek a szellemében készültek. Az elsőfokú bíróság azonban a MÉM állásfoglalását nem tekintette irányadónak abból a szempontból, hogy a vizeshelyiségek emeleti elhelyezése kedvezőtlenül befolyásolja-e az épület élettartamát. A MÉM-nek ugyanis – szemben a szakértőnek a jegyzőkönyvben kifejtett véleményével – az volt az álláspontja, hogy megfelelő szigetelés esetén a vizes helyiségek az emeleten elhelyezhetők. Ebből viszont az következnék, hogy a felperes által szolgálatot rekonstrukciós terv szerinti burkolat élettartama nem rövidebb a szokásosnál.
Abban a kérdésben, hogy a padlóátalakítási tervdokumentáció készítése egészben vagy részben értéknövelést eredményező tervezésnek minősül-e [GKT 76/1973], további szakértői bizonyítás szükséges. Ennek során részletesen meg kell vizsgálni az eredeti tervdokumentációt, tisztázni, hogy attól milyen higiéniai követelmények megtartása volt elvárható, s az elvárást a tervdokumentáció mennyiben elégítette ki. Az alperes ilyen állítása folytán a szakvélemény terjedjen ki a perbeli dokumentáció alkalmasságára is. Végül nem közömbös annak a kérdésnek a tisztázása sem, hogy az alperes – noha erre előkészületeket tett – miért nem valósítja meg a perbeli tervdokumentációt, feltéve természetesen, hogy az nem alkalmatlan.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 064/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás