GK BH 1980/441
GK BH 1980/441
1980.12.01.
A devizaárfolyam megváltozásának kockázata – eltérő megállapodás hiányában – a megbízót terheli. Ha azonban a megbízott az árfolyamváltozás káros következményét – bár megtehette volna – nem hárította el, ezért felelősséggel tartozik [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 13. §, 21. §, 23. § (1) bek.].
A felperes bizományos az alperes megbízóval 1978. február 28. napján kötött bizományi szerződésben 140 tonna horganyzott, félkemény vashuzal importjával összefüggő külkereskedelmi tevékenység ellátását vállalta. A felperes a szerződés, valamint ennek kiegészítése alapján „a számlázáskor hatályos árhatósági rendelkezések alapján, a Magyar Nemzeti Bank által hivatalosan közzétett árfolyamváltozások figyelembevételével” volt jogosult kiállítani a számláját. A külkereskedelmi szerződés – az említett megállapodás tartalmával egyezően – a felperes és egy külföldi cég között jött létre, amelynek kikötése szerint a 249 760 Ffr. vételár kiegyenlítésének módja: visszavonhatatlan akkreditív (okmányos meghitelezés). A felperes 1978. március 28. napján a devizavételár forintértékének (2 047 332 Ft) pénzintézeti letétbe helyezésével – amelyet az alperes a felperesnek utóbb három részletben kiegyenlített – a Magyar Nemzeti Banknál az akkreditívet megnyitotta. E szerint a fizetés helye: Budapest, és a külföldi eladó a vételár lehívására – a felperes nyilatkozatától függetlenül – abban az esetben volt jogosult, ha az MNB-nél legkésőbb 1978. július 15. napjáig előterjesztett, az e célból kiállított okmányokkal igazolja, hogy 1978. június 30. napjáig bezárólag teljesített. A külföldi fél azonban bár a szolgáltatását kellő minőségben határidőre teljesítette – az okmányokat csak a határidő lejártát követően, 1978. július 15. napja után nyújtotta be, ezért a Magyar Nemzeti Bank a felperes nyilatkozata nélkül fizetést nem teljesíthetett és nem is teljesített. Az ellenszolgáltatás kiegyenlítésére a felperes által a Magyar Nemzeti Bank felhívására adott 1978. augusztus 15-i nyilatkozata alapján 1978. augusztus 15. napján került sor. Minthogy azonban az MNB 412/1978. számú közleménye értelmében 1978. augusztus 1. napjától a hivatalos devizaárfolyam megváltozott, ezáltal a vételár forintértéke 70 957 Ft-tal emelkedett, így az MNB a devizavételár forintértéke különbözetének összegét a felperes pénzforgalmi számlájáról leemelte.
A felperes az ellentmondás folytán perré átalakult eljárásban is fenntartott keresetében 70 957 Ft és annak 1978. augusztus 10. napjától a kifizetés napjáig járó évi 15%-os kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mivel az a Magyar Nemzeti Banknak helyette kifizetett és ellene a 34/2536. számú pótszámlájában érvényesített összeg átutalását megtagadta.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy az importtermék ellenértékét a felperesnek három részletben, 1978. június 23. napjáig kiegyenlítette, ezért az 1978. augusztus 1. napján bekövetkezett devizaárfolyam-változás reá nézve közömbös, vagyis az emiatt felmerült és vele szemben érvényesített vételár-különbözet megfizetésére nem köteles.
A Magyar Nemzeti Bank – az eljárt bíróság megkeresésére adott – közlése szerint a felperes 1978. augusztus 15. napján a devizaárfolyam megváltozását tartalmazó MNB 412/1978. számú közlemény tartalmát ismerve nyilatkozott akként, hogy a benyújtott okmányok alapján a külföldi eladónak a vételár teljes összege kifizethető.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes közreműködője, a külföldi eladó az okmányokat az 1978. július 15-i határidőhöz képest késedelmesen mutatta be, így emiatt az időközben, 1978. augusztus 1. napján bekövetkezett devizaárfolyam-változás folytán merült fel a többletköltség. Ennélfogva a felperes a közreműködője által okozott többletköltséget nem háríthatja át az alperesre, azt saját magának kell viselnie.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Ebben az ítélet megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Érvelése szerint az első fokú ítélet indokolása helytálló annak megállapításában, hogy őt személyes vétkesség nem terheli, a közreműködőért fennálló felelősség alapján viszont – minthogy neki nem közreműködője a külföldi eladó – a kereset nem lett volna elutasítható. Azt állította, hogy az árfolyamváltozás miatti többletköltség az okmányok átfutási időtartama folytán (az eladó bankjától – állítása szerint – az okmányok csak 1978. augusztus 15. napján érkeztek az MNB-hez) akkor is felmerült volna, ha a külföldi eladó az okmányokat 1978. július 15-i határidőre benyújtja, ezért megalapozatlan az első fokú ítéletnek az az indokolása, hogy okozati összefüggés áll fenn a külföldi eladó késedelme és a kár bekövetkezése között. Ha az okozati összefüggés fennállott volna, akkor sem lenne áthárítható a külföldi félre a magyar devizahatósági intézkedés, illetve az árfolyamváltozás miatt bekövetkezett kár, következésképpen igényérvényesítési kötelezettség elmulasztása sem róható a terhére.
A fellebbezés nem alapos.
A felek közötti jogviszony sajátos jellegénél fogva az ügylet létrejötte és a külföldi eladó – az ellenszolgáltatásnak akkreditív útján való beszedését is magában foglaló – szerződés szerinti teljesítése közötti időszakban – a bizományi szerződés kiegészítésére vonatkozó kikötéstől függetlenül – az alperest terhelte a devizaárfolyam megváltozásának kockázata. A felperes ugyanis a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 13. §-a értelmében a külkereskedelmi szerződést az alperes javára kötötte, vagyis ennek a szerződésnek az alperes volt a jogosultja, illetve a kötelezettje. Ebből az is következik, hogy a külföldi eladó a felperesnek a jelen esetben nem közreműködője, következésképpen az utóbbi – ellenkező kikötés hiányában – nem köteles helytállni az előbbi esetleges szerződésszegésért vagy más mulasztásért.
Az tény, hogy a külföldi eladó az előírt minőségben 1978. június 30-i határidőre teljesített. Az is tény viszont, hogy a teljesítést tanúsító okmányokat az ellenszolgáltatás fedezetéül szolgáló akkreditíven feltüntetett 1978. július 15-i határidőre nem nyújtotta be. Az okmányoknak ugyanis – az első fokú eljárás során az MNB-től beszerzett állásfoglalás szerint – a szóban levő határidőre a fizetés helye szerinti, vagyis a fizetés feltételei fennállásának elbírálására jogosult Magyar Nemzeti Bankhoz kellet volna beérkeznie. Mivel pedig az akkreditívről kiállított okiraton is feltüntetett árfolyamhoz képest az alperesre nézve hátrányos árfolyamváltozás 1978. augusztus 1. napján a külföldi eladó okmánybenyújtási késedelmének tartama alatt következett be, ezért a kereset szerinti összegű forintértéktöbblet a külföldi fél szerződésszegése folytán merült fel. Az okmánynak a külföldi eladó által a kikötött határidőre való benyújtása esetén a szóban levő összeggel a devizavételár forintértéke nem emelkedett volna, minthogy az elszámolás az 1978. augusztus 1. napján bekövetkezett devizaárfolyam-változás előtt már megtörtént volna, vagyis az ügylettel összefüggésben ilyen címen nem merült volna fel az alperes szempontjából kárnak minősülő többletköltség.
A 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 21. §-ának (1) bekezdésében és 23. §-ának (1) bekezdésében előírtak értelmében a bizományosnak a megbízó érdekei szerint kell eljárnia, a feladatkörébe tartozó minden intézkedést köteles megtenni annak érdekében, hogy a megbízót fenyegető károkat elhárítsa, valamint a 21. § (2) bekezdése alapján a megbízót terhelő kötelezettségről köteles értesíteni a megbízót. A felperes a Magyar Nemzeti Bank felhívására a külföldi eladónak a forintérték-többletet, tehát a kárt előidéző késedelme ellenére és az alperes érdekeivel ellentétben s az utasításának kikérése nélkül hozzájárult a vételár teljes összegben való kiegyenlítéséhez. Így a felperes ügyviteli mulasztást követett el, amikor a devizaárfolyam-változás folytán a külföldi eladó különös jelentőségűvé vált késedelméről, mindenekelőtt annak kihatásáról nem tájékoztatta az alperest és tőle nem kért véleményt, mielőtt még a vételár kiegyenlítéséhez hozzájáruló nyilatkozatát a pénzintézettel közölte. A felperesnek ugyanis az adott esetben a külföldi eladó kárt előidéző késedelme miatt lehetősége volt arra, hogy az alperes nyilatkozatához képest a kár összegét a vételárból visszatartsa, függetlenül attól, hogy a külföldi eladó a vételár csökkentését esetleg sérelmezte volna. Mivel a kifejtettek szerint az alperesnek a keresettel szemben beszámítási kifogásnak minősülő védekezése megalapozott volt, a felperes a fellebbezésében tévesen sérelmezte a keresetét elutasító első fokú döntést.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében – az indokolásának megváltoztatásával – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 217/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás