MK BH 1980/449
MK BH 1980/449
1980.12.01.
I. Megrovás és szigorú megrovás fegyelmi büntetés csak önmagában alkalmazható, nem lehet e büntetésekkel együtt más fegyelmi büntetést is kiszabni [Mt. 55. § (1)–(2) bek.].
II. A fegyelmi büntetés kiszabásánál az enyhítő körülmények túlzott értékelése nem szolgálja a büntetés céljait [Mt. 36. § (2) bek., 56. § (1) bek.].
A felperes az alperes kilencszemélyes, két műszakos élelmiszerboltjának a vezetője.
A fegyelmi jogkör gyakorlója az 1979. november 16-án hozott határozatával a felperest az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontjaiban meghatározott áthelyezés és személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
Ennek eredményeként 1979. november 24-ével határozatlan időtartamra, 2000 forint havi alapbérrel az f.-i egyszemélyes élelmiszerboltba helyezte vezetőnek.
A fegyelmi határozat indokolása szerint a felperes 1979. június 21-én a délutáni műszakba volt beosztva. Délelőtt 11 óra tájban bement az üzletbe, ahol arról értesült, hogy T. J., a szövetkezet helyi ellenőrző bizottságának az elnöke – akivel egyébként házszomszédok – a reggeli órákban ellenőrzést tartott az egységben. A raktárhelyiségben 10 láda sört talált félretéve, annak ellenére, hogy az egység dolgozói szerint a sör már elfogyott. Nyomban felkereste a lakásán T. J.-t, durva szavakkal rátámadt és felelősségre vonta az ellenőrzés miatt.
1979. július 2-án 16,30 óra körül a háza udvarából a tízéves fiával együtt tojásokat dobált át T. J.-ék szomszédos telkére és házára. Ezt észlelve T.-ék tiltakoztak, mire a felperes feltűnően durva kifejezésekkel illette őket. A mellette álló fiát pedig arra biztatta, hogy a kezében levő tojásokat vagdossa az idős házaspárhoz, aki ennek eleget is tett. A tojás dobálásától beszennyeződött a T. házaspár ruhája, házának teteje és fala is. A felperes elragadtatta magát, T. J.-t arcul ütötte, kabátjánál fogva megrángatta, majd amikor a házaspár a lakásába zárkózott, szerzett egy botot és azzal ütötte a kiskaput. Nyomkodta a csengőt, a kiskaput pedig addig rángatta, amíg azt a sarokvasáról leemelte. Garázda jellegű magatartása este kb. 1/2 8 óráig tartott. T. J. még ezen a napon este orvost hívott a feleségéhez, mert az esemény következtében rosszul lett, majd másnap rendőrségi feljelentést tett a felperes ellen. Ezt később visszavonta, mert a felperes a családjával náluk megjelent és bocsánatot kért, férje pedig a házról a tojásdobálás nyomait letakarította.
Az alperes álláspontja, szerint a felperes az Mt. 36. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat megszegte, méltatlan magatartást tanúsított, a lakosság körében megbotránkozást keltett, és ez alkalmas volt egyben a szövetkezet dolgozói jó hírnevének a rontására is. Súlyosítóként értékelte a magatartás durvaságát, enyhítőként pedig a megbánást és a bocsánatkérést. Ez utóbbira tekintettel nem alkalmazta az elbocsátás fegyelmi büntetést.
A fegyelmi határozat ellen a felperes kérelemmel élt, melyet a munkaügyi döntőbizottság elutasított.
A felperes kereseti kérelme a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására és a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére irányult.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát a fegyelmi határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy az áthelyezést mellőzte, helyette a felperest szigorú megrovásban részesítette és a személyi alapbércsökkentést 2300 forintban határozta meg egy évi időtartamra.
Ítélete indokolása szerint a felperes a terhére rótt cselekményt elkövette, ezt egyébként maga sem vitatta. Mérlegelte azonban azt a körülményt, hogy a felperes cselekményét motiválta a jogos felháborodása T. J. szabálytalan ellenőrzése, önkényes eljárása miatt.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése tartalmazza a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben kiszabható fegyelmi büntetéseket, míg a (2) bekezdés előírja, hogy a felsorolt büntetések közül esetenként melyeket lehet együttesen is kiszabni. A felhívott jogszabályhely szerint a szigorú megrovás fegyelmi büntetés csak önmagában alkalmazható, azzal együtt nincs helye más büntetés kiszabásának. Tévedett és ezáltal jogszabályt sértett az eljárt bíróság, amikor a szigorú megrovás fegyelmi büntetés mellé személyi alapbércsökkentést is alkalmazott.
A per érdemét illetően rá kell mutatni arra, hogy a felperes az Mt. 36. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat durván, garázda módon, becsületsértő kijelentések használatával szegte meg, tettlegesen bántalmazta T. J.-t. A megvalósított vétkes kötelezettségszegés súlyára tekintettel elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabásának is helye lett volna.
Miután az alperes enyhítő körülményként értékelte a felperes megbánását, a bocsánatkérést, az így kiszabott áthelyezés fegyelmi büntetés további enyhítésnek nem lehet helye. Enyhe fegyelmi büntetéstől egyébként sem várható, hogy a felperest a jövőben visszatartsa hasonló cselekmények elkövetésétől.
A munkaügyi bíróság tehát akkor járt volna el megfelelően, ha a felperes keresetét elutasítja. (M. törv. II. 10 069/1980/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás