MK BH 1980/450
MK BH 1980/450
1980.12.01.
I. Ha a munkaruhák kimosásáról a munkáltató gondoskodik, a ruhák nem megfelelő kimosásával okozott egészségkárosodásból származó kárért a munkáltató vétkessége esetén tartozik felelősséggel. E szempontból teljesítési segédjének – a mosást végző idegen vállalatnak – a vétkes mulasztása is a munkáltató terhére esik. [Mt. V. 83. § (2) bek.].
II. A jogról való olyan lemondást, amely a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, a bíróság nem veheti figyelembe [Pp. 3. § (1) bek., 4. §].
Az alperesek vájárként állnak a felperes vállalat alkalmazásában. Az 1976–79 években valamennyien több esetben bőrgyulladás (ekcéma) miatt táppénzes állományban voltak. Megbetegedésüket – orvos szakértői vélemény szerint – az okozta, hogy a munkaruhájuk kimosása alkalmával az öblítés nem volt megfelelő, ennek következtében a ruhában lúgos vegyhatású anyag maradt vissza, ami a csizmában pangó verejtékezés hatására bőrgyulladást váltott ki. A ruhaneműek mosatásáról a felperes gondoskodott a P. vállalat útján.
A alperesek kérelme alapján a felperes munkaügyi döntőbizottsága valamennyi alperes részére kártérítésként megítélte az átlagkeresete és az említett betegállományok idejére kapott táppénz közötti különbözet összegét.
A felperes mind a négy alperes ügyében hozott határozatot keresettel támadta meg. Arra hivatkozott, hogy a bőrgyulladás nem foglalkozási megbetegedés, az abból származó károkért az Mt. 62. §-a alapján nem tartozik felelősséggel. Vétkessége alapján sem tehető felelőssé, mert nem vétkes a megbetegedések bekövetkeztében. Ezért a döntőbizottság határozatainak megváltoztatásával az alperesek felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság az így indult pereket egyesítette. A bíróság tárgyalásán a tanács elnökének tájékoztatására az alperesek bejelentették, hogy a felülvizsgálati kérelmüket visszavonják, kártérítési igényüket nem a munkáltatójukkal – a felperessel –, hanem a P. vállalattal szemben kívánják érvényesíteni.
A munkaügyi bíróság az alperesek nyilatkozatára tekintettel a pert a Pp. 357. §-ának (3) bekezdése alapján megszüntette és a döntőbizottság keresettel megtámadott határozatait hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak az a feladata, hogy az igazság kiderítésére törekedjék. Evégett hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják. A bíróság köteles a felet, ha nincs jogi képviselője, a szükséges tájékoztatással ellátni és őt jogaira, illetőleg kötelességeire figyelmeztetni. A bíróság a Pp. 4. §-a szerint a jogról való olyan lemondást, amely a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, akkor sem köteles figyelembe venni, ha a fél azt a bíróság tájékoztatása és figyelmeztetése ellenére is fenntartja.
A munkaügyi döntőbizottság az alperesek kártérítési igényét teljes mértékben kielégítő határozatokat hozott. Az alperesek érdekeivel tehát kifejezetten ellentétes volt a döntőbizottsághoz intézett felülvizsgálati kérelmük visszavonása, ami azután a döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését vonta maga után. E nyilatkozatukat tehát – mint a méltányos érdekeikkel nyilvánvalóan ellentétben állót – a munkaügyi bíróság az előzőekben kifejtettek értelmében nem vehette volna figyelembe.
A munkaruhák kimosásáról a felperes gondoskodott, az ezzel összefüggésben felmerült kárért a felperes tartozik helytállni, amennyiben a kártérítésre kötelezés feltételei fennállanak. E szempontból nincs jelentősége annak, hogy a ruhák kimosását nem a saját vállalati szervezetén belül, a saját alkalmazottaival, hanem idegen vállalat igénybevételével végeztette, mert az, aki kötelezettsége teljesítéséhez mást vesz igénybe, felelős annak magatartásáért. A mosást végző idegen vállalattal az alperesek nem álltak jogviszonyban, e vállalat hibás teljesítésén alapuló kártérítési igényt csak a felperes érvényesíthet a vállalat ellen, amennyiben ennek feltételei fennállnak. Tévesen tájékoztatta tehát a munkaügyi bíróság az alpereseket úgy, hogy célszerűbb a kárigényüket a mosást végző idegen vállalattal szemben érvényesíteni.
Az alperesek betegsége nem olyan betegség, amelyből származó kárért a vállalat vétkességére tekintet nélkül felel. A felperes kártérítési felelőssége az Mt. V.-nek a 8/1978. (II. 1.) MT számú rendelettel megállapított 99. §-ának (2) bekezdése – 1980. január 1-től a 48/1979. (XII. 1.) MT számú rendelet (új Mt. V.) 83. §-ának (2) bekezdése – alapján áll fenn, felelősséggel csak vétkessége esetén tartozik. E szempontból azonban teljesítési segédjének – a munkát végző idegen vállalatnak – a vétkes mulasztása is a terhére esik.
A munkaügyi bíróságnak tehát azt kellett volna vizsgálnia, hogy az alperesek munkaruháinak kimosásával összefüggésben történt-e – akár a felperes, akár a mosást végző idegen vállalat működési körén belül – vétkes mulasztás, és ehhez képest megalapozott-e az alperesek kártérítési igénye.
Minthogy e kötelezettségének a bíróság nem tett eleget, a végzése törvénysértő. (M. törv. I. 10 009/1980. /3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás