MK BH 1980/455
MK BH 1980/455
1980.12.01.
A rokkant vájárrá minősítés a munkáltató mérlegelési körébe tartozik, ebben a kérdésben nem lehet munkaügyi vitát indítani [Pp. 157. § a) pont, 357. §; 9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 1. §. (3) bek.;* 15/1971. (NIM. É. 20.) NIM sz. ut. 6. a) pont].
Az alperes 1957. szeptember 17-től áll a felperes alkalmazásában. Vájvégi vájári munkakört töltött be 1965. április 30-ig, majd robbantómesterként dolgozott 1971. május 10-ig. Ezt követően továbbra is földalatti munkakörben a központi robbanóanyag raktárban foglalkoztatták.
Az alperes az 1977. év elején orvosi felülvizsgálatát kérte. Az I. fokú orvosi bizottság a munkaképesség-csökkenését 40%-os mérvűre véleményezte. Javaslata szerint az alperes zajmentes, egyenletesen temperált munkahelyen gerincet nem terhelő könnyebb fizikai munkát végezhet.
A felperes rehabilitációs bizottságának javaslatára az alperes 1977. december 1-től fűtői rehabilitált munkakörben dolgozik.
Az alperes az 1977. évi hűségjutalom kiírásakor észlelte, hogy a korábbi 19,5% hűségjutalom helyett csak 14%-ot kap. Kérelemmel fordult a vállalat rehabilitációs bizottságához rokkant vájárrá minősítése iránt.
A rehabilitációs bizottság az alperes kérelmét az Mt. 5. §-a alapján – elévülés címén – elutasította. E határozat ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaügyi döntőbizottság a kérelmének helyt adott.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes munkáltató nyújtott be keresetet a bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott, a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és mentesítette a felperest az alperesnek rokkant vájárrá minősítési kötelezettsége alól.
A bíróság megállapította, hogy az alperes föld alatti munkakörben 15 évet dolgozott ugyan, az igénye azonban az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése alapján elévült, mert az 1965. évtől sem csillés, sem vájár munkakörben nem foglalkoztatták.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bányászat egyes bérkérdéseiről rendelkező 15/1971. (NIM. É. 20.) NIM számú utasítás 6. a) pontja értelmében rokkant vájárrá minősíthető az a vájármunkára véglegesen vagy átmenetileg alkalmatlanná vált vájár (gyakorló vájár) vagy vájár tanfolyamot végző bányász
– akinek munkaképessége – életkorra és szolgálati időre tekintet nélkül – üzemi baleset vagy szilikózis következtében csökkent mértékű és ennek alapján baleseti járadékot vagy kártérítést kap;
– aki csillés, segédvájár, valamint vájár munkakörben – akár megszakítással is – együttesen legalább 15 évet dolgozott;
– aki szolgálati időre tekintet nélkül – 55. életévét betöltötte.
Az utasítás idézett 6. a) pontjából egyértelműen megállapítható, hogy az csak lehetőséget biztosít a rokkant vájárrá minősítéséhez, kötelezettségét azonban a megszabott feltételek fennállása esetén sem teremt arra, hogy a munkáltató a dolgozót rokkant vájárrá minősítse. A jogszabály szövegezéséből megállapíthatóan a rokkant vájárrá minősítés a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozik. Ezért a felek közötti jogvita elbírálása során még irányadó 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése értelmében az adott esetben munkaügyi vita sem indítható.
Következésképpen a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatát a Pp. 357. §-ára figyelemmel hatályon kívül helyezi, és a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszünteti. Az ezzel ellentétes – a per érdemében döntő – ítélet állásfoglalás téves. (M. törv. I. 10 033/1980/4. sz.)
*
Azonosan rendelkezik a 19/1979. (XII. 1.) MüM sz. rendelet 5. §-a.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás