BK BH 1980/459
BK BH 1980/459
1980.12.01.
A próbára bocsátás alkalmazásánál meghatározó jelentősége lehet a bűncselekmény indító okának is (1978. évi IV. törvény 72. § és 188. §).
A járásbíróság tárgyalás mellőzésével hozott végzésével a terhelttel szemben ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetést és járművezetéstől eltiltást szabott ki.
A tárgyalás tartására irányuló kérelem alapján utóbb eljárt járásbíróság a korábbi végzését hatályon kívül helyezte, és megállapítva, hogy a terhelt elkövette az ittas járművezetés vétségét, őt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú határozatot helyben hagyta.
A tényállás lényege szerint a terhelt házastársával és 3 hónapos influenzás kisgyermekével lakóhelyéről rokoni látogatásra vonaton utazott a kb. 20 km távolságra levő faluba, ahol búcsú volt. A terhelt a nap folyamán nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Este a kisgyermek lázas lett, mire a helyi körzeti orvos megfelelő ellátásban részesítette. Mivel a gyermek állapota azonban tovább romlott, ezért 22 óra tájban ismét elhívták az orvost, aki azt javasolta, hogy a gyermeket azonnal vigyék haza, hogy a betegségét jobban ismerő kezelőorvosa megvizsgálhassa és megfelelően elláthassa.
A terhelt és felesége megkíséreltek taxit, majd gépkocsivezetőt szerezni, miután azonban ez nem járt eredménnyel, a terhelt a sógora tulajdonában álló gépkocsival indult haza a családjával. Az útközbe eső községben forgalom-ellenőrzés kapcsán igazoltatták, majd vérvételre állították elő. Ennek eredményeként megállapították, hogy a terhelt 2,50 ezrelék véralkohol-koncentrációnak megfelelő közepes, súlyos határán levő befolyásoltság állapotában vezetett személygépkocsit.
A járásbíróság ítélete és a megyei bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
A 1978. évi IV. törvény 72. §-ához fűzött miniszteri indokolásból kitűnően a törvényhozó a próbára bocsátás egyik előfeltételévé azt tette, hogy az adott bűncselekményre a Különös Rész szerint kiszabható büntetés 2 évi szabadságvesztésnél nem lehet súlyosabb. Az ezt meghaladó büntetéssel fenyegetett bűncselekmények absztrakt súlya ugyanis már olyan fokú, hogy a próbára bocsátás lehetősége nem szolgálná a társadalom védelmét. A próbára bocsátás további feltétele, hogy az adott esetben alapos remény van arra: a büntetés célja ennek az intézkedésnek az alkalmazásával is elérhető.
A bűncselekmény büntetőjogi következményeként alkalmazható büntetések és intézkedések közös célja a bűnözés megelőzése, illetve a társadalom érdekeinek védelme. Ebből következően a büntetőjogi hátrány nemének és mértékének megválasztásánál az adott bűncselekmény és elkövetője társadalomra veszélyességének meghatározó jelentősége van. Az ittas járművezetésnek az ittasság mérvétől és az elkövetés körülményeitől függő megvalósulási formái és e cselekménytípus – az elszaporodottsága miatt is – az esetek zömében olyan veszélyt jelent a közúti forgalom biztonságára, amely általában büntetés kiszabását igényli. A bűncselekmény folytán az elkövető személyéből következő társadalomra veszélyesség konkrét fokára – növelő vagy csökkentő jelleggel – kiható körülményeket azonban az ittas vezetés esetében is körültekintően kell vizsgálni és értékelni. A büntetőjogi szankció megválasztásánál itt is jelentős lehet pl. a bűnösség fokára összefüggő elkövetési ok és cél.
A jelen esetben az eljárt bíróságok nem tévedtek annak megállapításánál, hogy a terhelt bűncselekményt megvalósító magatartása a végszükségben elkövetéshez közelálló helyzetben történt.
A törvényességi óvás a terhelt felelősségét illetően – egyebek mellett – azt a körülményt is hangsúlyozta, hogy a már előzőleg is beteg gyermekkel rokonlátogatásra utazó terhelt ezzel saját maga teremtett olyan helyzetet, amely a csecsemőkorú gyermek állapotrosszabbodásának veszélyével járt.
Ezzel szemben a lakóhelye szerinti körzeti orvos által kiállított és a Legfelsőbb Bírósághoz is becsatolt igazolás szerint, mivel a kisgyermek állapotában az utazás napjára javulás következett be, a kezelőorvos előzetesen hozzájárult az utaztatásához. Ennélfogva a terhelt joggal hihette azt, hogy a már lábadozó gyermek állapota nem romlik és utazóképes.
A nyomozás során becsatolt orvosi igazolások tartalmából megállapíthatóan a váratlanul fellépő állapotrosszabbodás miatt a gyermeket megvizsgáló orvos haladéktalanul kezelőorvosi vizsgálatot tartott szükségesnek. Erre a kezelőorvosi vizsgálatra – a rendőri ellenőrzés után – éjszaka 01 órakor került sor, amikor az orvos észlelte is az állapotromlást.
Mindezekhez képest tehát a 3 hónapos gyermeknél utóbb fellépő állapotrosszabbodásra és a láz emelkedésére tekintettel a terheltet jogos és messzemenően méltányolható szülői féltés vezette, amikor a gyermeket haladéktalanul ahhoz az orvoshoz akarta szállítani, aki a csecsemőt már előzőleg is gyógykezelte.
A kifejtettekre figyelemmel a végszükségben elkövetéshez közelálló magatartás esetében mind a cselekmény társadalomra veszélyességének mértéke, mind pedig a büntetlen előéletű, a közlekedésben évek óta kifogástalanul részt vevő terhelt alanyi bűnösségének csekély foka alapos reményt nyújt arra, hogy a társadalom védelme büntetés helyett intézkedés alkalmazásával is megfelelően elérhető. Következésképpen – a 1978. évi IV. törvény 188. §-ának (1) bekezdése szerint 1 évig terjedő szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetési tételre is tekintettel – az eljárt bíróságok nem tévedtek, amikor a terheltet 1 évi időtartamra próbára bocsátották. (B. törv. V. 553/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás