BK BH 1980/463
PK BH 1980/463
1980.12.01.
Dolog elleni erőszakkal elkövetettként minősül a lopás, ha az elkövető a lezárt tartályban, kazettában vagy megőrzésre szolgáló egyéb dologban elhelyezett értéket úgy tulajdonítja el, hogy az egészet magával viszi, majd a megőrzésre szolgáló zárat vagy készüléket időbelileg és helybelileg elkülönülten utóbb töri fel [1978. évi IV. törvény 316. § (2) bek. d) pont].
A járásbíróság a terhelt bűnösségét kisebb értékre elkövetett lopás vétségében állapította meg és ezért a terheltet – mint többszörös visszaesőt – fegyházban végrehajtandó – 2 évi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet az eljárt bíróságok 6 esetben ítélték el vagyon elleni bűncselekmények miatt végrehajtandó szabadságvesztésre. Utolsó büntetéséből nem sokkal a jelen ügyben elbírált cselekmény elkövetése előtt szabadult.
A terhelt és élettársa felkeresték az idős életkorú R. V.-t. Beszélgetés során a terhelt megtudta, hogy R. V. unokája – az ugyanabban a lakásban lakó sértett – jelentősebb összeget kapott munkabérként, s mivel a terhelt tudta, hogy a nevezett hol tartja a pénzét, elhatározta, hogy azt eltulajdonítja. Bement a sértett szobájába, magához vette a kulccsal lezárt lemezkazettát, majd elbúcsúzva R. V.-tól az eltulajdonított ingóságot a lakására vitte.
A terhelt a lakásán a lemezkazettát egy kombitáltfogóval felfeszítette s az abban talált 6000 forintot kivette, majd a feltörés folytán megrongálódott lemezkazettát a folyóba dobta.
A járásbíróság a terhelt cselekményét – a vádtól eltérően – a 1978. évi IV. törvény 316. §-ának (1) bekezdésében ütköző és a (3) bekezdése szerint minősülő kisebb értékre elkövetett lopás vétségének minősítette.
Határozatában kifejtette, hogy az adott esetben a lopásnak dolog elleni erőszakkal elkövetése nem kerülhet szóba. A 1978. évi IV. törvény 316. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti minősítő körülmény ugyanis csak akkor állapítható, meg, ha az a lopás elkövetésének időpontjában fennáll, vagyis ha az elvétel során küzdi le az elkövető azt az akadályt, amellyel az értékhez hozzájut. Minthogy azonban a lemezkazetta felfeszítésére akkor került sor, amikor a lopási cselekmény már befejeződött ez a magatartása a terhelt terhére annál kevésbé értékelhető, mert a bíróság a lemezkazetta eltulajdonítását is a terhére rótta, ennek utólagos megrongálása pedig kívül esik a büntetőjogi értékelés körén.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
A cselekmény vádtól eltérő minősítését sérelmező fellebbezés elbírálásával kapcsolatban a megyei bíróság – a járásbíróság álláspontjával egyetértésben – kifejtette: az ítélkezési gyakorlat töretlen abban, hogy a lopási cselekmény az elvétellel befejeződik; minden olyan körülmény, amely a lopási cselekményeket súlyosabban minősíti, csak az elvételhez, annak módjához és az elvétel körüli közvetlen tevékenységhez kapcsolódhat. Az elvétellel befejezett lopás során megszerzett ingóság további sorsának pedig – a lopás jogi minősítése szempontjából – nincs jelentősége.
Az adott esetben közömbös tehát, hogy a terhelt a fizikai akadály leküzdése nélkül elvett lezárt pénzes kazettával utóbb mit csinált. Nem érinti a minősítést az sem, hogy az elkövető a lopott dolgot menekülés közben vagy a leleplezéstől tartva, felnyitás nélkül eldugja vagy megsemmisíti. Annak sincs jelentősége, hogy az elkövető a pénzhez hozzájutás érdekében a készülék állagát megrongálja, avagy hamis vagy lopott kulccsal szakszerűen felnyitja, ugyanis az eltulajdonított dolog értékét mindig az annak megőrzésére, tartására szolgáló dolog értékével együtt kell számításba venni, ha a tolvaj azt is magával viszi.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen, a terhelt terhére az elkövetett bűncselekmény minősítése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A 1978. évi IV. törvény 316. §-a (2) bekezdésének d) pontjában foglalt dolog elleni erőszak gyűjtőfogalom, amely – egyebek között – magában foglalja a helyiségbe vagy ahhoz tartozó bekerített helyre erőszakkal való behatolást, továbbá a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék feltörését is.
A megőrzésre szolgáló zár vagy készülék feltörése az esetek legnagyobb részében magában foglalja a zár vagy készülék állagsérelmet is. Ennek a minősített esetnek a megalkotását az indokolja, hogy a lopás megvalósításával kapcsolatban az elkövető ennek a nagyobb akadálynak fizikai erőkifejtéssel történő leküzdésére is vállalkozott, amely elszántságára és a személyében rejlő társadalomra veszélyesség magasabb fokára utal.
Az eddigi ítélkezési gyakorlat egységes volt abban, hogy ennek a minősített esetnek a megvalósulása szempontjából közömbös, hogy az elkövető a zárat vagy a készüléket az elvétel előtt, az elvétellel egyidejűleg vagy azt követően, illetőleg az elvétel helyszínén vagy attól távoleső helyen végzi-e. Az elkövető szándéka ugyanis ezekben az esetekben nem vagy nem elsősorban a zárszerkezetnek vagy a készüléknek az eltulajdonítására, hanem az ebben elhelyezett értéknek a megszerzésére irányul. Az elkövető szándékának azonban a dolog elvételének időpontjában át kell fognia, hogy az értékhez csak dolog elleni erőszak útján, vagyis a zár vagy készülék feltörésével tud hozzájutni.
Ettől eltérő álláspont ahhoz a teljesen elfogadhatatlan eredményhez vezetne, hogy annak az elkövetőnek a cselekménye, aki a készüléket vagy a zárat a helyszínen töri fel és a tartamát elveszi, de magát a készüléket a helyszínen hagyja, súlyosabb minősítés alá esne, mint annak a magatartása, aki az eltulajdonítani szándékolt ingóságot az azt magában foglaló és lezárt készülékkel vagy tartállyal együtt viszi el.
Nincs tehát ok az ítélkezésben eddig kialakult annak az álláspontnak a megváltoztatására, hogy aki lezárt tartályban, kazettában vagy megőrzésre szolgáló egyéb dologban elhelyezett értéket úgy tulajdonít el, hogy az egészet magával viszi, majd a megőrzésre szolgáló zárat vagy készüléket időbelileg és helybelileg elkülönülten utóbb töri fel: dolog elleni erőszakkal elkövetett lopásért tartozik büntetőjogi felelősséggel.
Minthogy a terhelt az adott esetben tudta, hogy a sértett a kulccsal lezárt lemezkazettában tartja a pénzét és szándéka ennek a pénzösszegnek a megszerzésére irányult, melyhez csak úgy tudott hozzájutni, hogy otthon fogóval felfeszítette a kazettát: a cselekménye a 1978. évi IV. törvény 316. §-a (4) bekezdésének b/1. pontja szerinti lopás bűntettét valósítja meg. (B. törv. II. 345/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás