PK BH 1980/468
PK BH 1980/468
1980.12.01.
A személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelem körében a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit felhasználó személy részesítse őt az elért vagyoni eredményben. Ha azonban valamely vagyoni értékű műszaki ismereteket jelentő megoldás létrehozása munkaköri kötelezettség vagy szerződéses kötelezettség alapján történt, a dolgozó a munkáltatójával szemben, a kötelezett a szerződés szerint jogosítottal szemben a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése alapján nem érvényesíthet díjigényt [Ptk. 86. § (4) bek., 87. § (2) bek.; 1978. évi 2. sz. tvr. 4. § (1) bek.].
I. A felperes az 1960. szeptember 13. napján történő bejelentés alapján szabadalmat kapott a 149 286. lajstromszámú „Eljárás az Aujeszky-féle vírus csökkentett virulenciájú, immunizáló képességű vírusvariánsának és ebből készült oltóanyag előállítására” című találmányára. A felperes találmányának a kidolgozásával kapcsolatos költségeket a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Kutatások Fejlesztési Alapja fedezte. A szabadalommal védett eljárás alapja az Országos Közegészségügyi Intézetnél 1960. november 21-én 601 121 1. szám alatt letétbe helyezett „K” vírusvariáns.
A felek 1963. február 27-én hasznosítási szerződést kötöttek. Ebben a felperes időbeli és területi korlátozás nélkül engedélyezte az alperes részére a szabadalommal védett eljárás hasznosítását, de kikötötte, hogy az alperes a hasznosítást harmadik személy részére nem engedheti át. Ellenszolgáltatásul az alperes kötelezte magát, hogy a hasznosítás ötévi eredménye alapján – 1963. január 1. és 1967. december 31. közötti időszakra – a szerződésben kikötött díjat megfizeti a felperesnek. Kimondották, hogy a szerződés a Földművelésügyi Minisztérium jóváhagyásával válik joghatályossá. A jóváhagyás nem történt meg, az alperes azonban a szerződés rendelkezései szerint ténylegesen hasznosította a találmányt. Ezért a kikötött hasznosítási díj megfizetésére – a felperes keresete alapján – a bíróság kötelezte az alperest.
Az 1964. szeptember 30-án kelt szerződéssel a felperes átruházta a szabadalmat – minden ellenszolgáltatás nélkül – a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Ellátási Szolgálatára. Megállapították, hogy az átruházás időpontjától a szabadalom fenntartási illeték fizetése a jogszerző felet terheli. Kikötötték, hogy a jogszerző a szabadalom tárgyát bármely hazai állami vállalat vagy szövetkezet útján előállíthatja és hasznosíthatja. Az átruházó fenntartotta jogát a megvalósításról szóló értesítésadásra és a megvalósítás folytán járó, őt törvény szerint megillető díjigényre mindaddig, amíg ennek törvényes feltételei fennállanak. Az átruházó kötelezte magát, hogy a megvalósítás érdekében a jogszerzőt mindenben támogatja. A szabadalmi jogosultság átruházását a szabadalmi lajstromba – korlátozások feltüntetése nélkül – bevezették. Az alperes a szabadalom átruházása után is a felperes részére fizette 1967. december 31-ig a kikötött díjat.
Az 1968. szeptember 30-án kelt átruházási nyilatkozattal a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Ellátási Szolgálata a szabadalmat ellenszolgáltatás nélkül az alperesre ruházta át. Az alperes a szabadalmi jogosultság átruházását elfogadta minden jogával és kötelezettségével – beleértve a kilencedik évi fenntartási illetéket is. Az átruházást a szabadalmi lajstromba bevezették.
1977. április 23-án az alperes a MEDIMPEX Külkereskedelmi Vállalat útján szerződést kötött a PHILIPS-DUPHAR külföldi (amszterdami) céggel. A szerződés lényeges tartalma szerint a magyar fél kizárólagos hasznosítási jogot (licenciát) engedélyezett a külföldi cég számára a magyar fél által feltalált és kifejlesztett Bartha K 61 Aujeszky-Vakcina gyártására Hollandiában és kizárólagos, illetőleg nem kizárólagos terjesztésére a szerződés mellékleteiben megjelölt országokban. Kikötötték, hogy a magyar szerződő fél meghatározott határidőn belül átadta a külföldi cégnek a vakcina vírustörzset és a vakcina előállítására vonatkozó gyártási műszaki ismereteit (know-how-t). A külföldi szerződő fél vállalta, hogy a vírustörzsért, valamint a gyártási műszaki ismeretekért és tapasztalatokért a tiszta eladási ár után 2 évig 5%, további 5 évig 3% jutalékot fizet a magyar fél részére. A szerződés alapján 1977. december és 1978. szeptember közötti időszakra 2 281,57 dollár folyt be az alpereshez.
Az alperes a külföldi céggel kötött szerződésről az 1979. január 15-én kelt levelében tájékoztatta a felperest. Ezután megbeszélések voltak a felek között abban a kérdésben, hogy a külföldről befolyt licencia díjból milyen összeg illeti meg a felperest. Ezek a megbeszélések azonban – amelyekben a felperes munkáltatója, a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Ellátási Szolgálata is részt vett – nem vezettek eredményre, mert a jogalap vitás volt.
II. A felperes keresetében 41 211 Ft és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A követelés jogalapját eredetileg arra alapította, hogy szabadalmazott találmányát értékesítették, viszont a Magyar Tudományos Akadémiával kötött szabadalomátruházási szerződésben kikötötte, hogy díjigénye az átruházástól függetlenül fennmarad, és az alperes ezzel a kötelezettséggel szerezte meg a Magyar Tudományos Akadémiától a szabadalmat. Másodlagosan a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az alperes marasztalását.
Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a felperesnek nem lehet követelése az alperessel szemben, mert a hasznosítási szerződés alapján járó díjat megfizette, az Akadémia és a felperes között létrejött szerződésben szereplő korlátozások az alperest nem terhelik, mert ezeket a szabadalmi lajstromba nem vezették be, a hasznosítás idején a szabadalmas jogait az alperes korlátozás nélkül gyakorolhatta, egyébként a találmányt külföldön nem is védi szabadalom. Hivatkozott arra is, hogy a külföldi céggel történt szerződés részben azoknak a gyártási tapasztalatoknak az átengedésére vonatkozott, amelyeket az alperes dolgozott ki. Előadta, hogy a felperesi követelés jogalapjának a megállapítása esetén be kívánja számítani az általa viselt fenntartási illeték és törzsmegőrzés költségét, ami összesen 97 200 Ft-ot tesz ki.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét és a felperest perköltség, valamint illetékköltség megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes és a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Ellátási Szolgálata között kötött szerződés nem volt ingyenes, mert az MTA a szabadalommal kapcsolatos terheket azzal a feltétellel vállalta, hogy a szabadalomból eredő jog – a hasznosítási díj – továbbra is az átruházót illeti meg. Az alperes azonban ismerte a korábbi szerződést, a korlátozásokról tudott, ezért az Szt. 37. §-ának a (2) bekezdésére nem hivatkozhat. Viszont – az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – az első átruházási szerződés nem korlátozta az alperest a belföldi szabadalommal védett eljárás külföldi értékesítésében. Az alperes a megoldást olyan országban értékesítette, ahol azt nem védi szabadalmi oltalom, ezért sem követelhet licencia díjat a felperes. A Ptk. 87. §-ának a (2) bekezdése alapján azért találta a követelést alaptalannak, mert a megoldást a felperes átruházta, az alperes mint szabadalmas nem köteles az értékesítés eredményéből részesíteni a felperest.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását. A fellebbezés szerint az eredeti átruházási szerződésben arra az esetre tartotta fenn a jogait, ha a jogszerző a szabadalom tárgyát bármely hazai állami vállalat útján értékesíti. Az értékesítés adott esetben állami vállalat, a MEDIMPEX útján történt. A követelés fennáll függetlenül attól, hogy a találmányt olyan országban értékesítették, ahol azt nem védi szabadalom. Az értékesítés tárgya a felperes találmánya szerinti eljárás, a „K 61” vírustörzset a felperes izolálta a szabadalmi igénypontban foglaltaknak megfelelően. A külföldi értékesítés a felperes által a találmánnyal összefüggésben alkotott ismeretekre is vonatkozik. A felperes dolgozta ki a nagyüzemi gyártástechnológiát. Végül hivatkozott arra, hogy a pert megelőző megbeszélésen az alperes elismerte a felperes díjigényét, és nem volt vitás, hogy a befolyt licencia díj 50%-a megilleti a felperest.
Az alperes kérte az első fokú ítélet helyben hagyását. Fellebbezési ellenkérelme szerint az alperes korlátozás nélkül szerezte meg a szabadalmi jogosultságot. Az átruházási szerződésnek a jogokra és kötelezettségekre vonatkozó része a törvényes rendelkezésekre utal. A felperes által a Magyar Tudományos Akadémiával kötött szerződés is csupán a hasznosítási szerződés alapján a felperest megillető díjigényre vonatkozó jogot tartotta fenn, amelynek alapján járó díjakat a felperes meg is kapta.
1968 óta az alperes a szabadalmas, ezért a szabadalomból eredő jogok az alperest illetik meg. A termék üzemszerű gyártásának a feltételeit az alperes teremtette meg, és az alperes dolgozta ki az üzemszerű gyártás technológiáját is.
A műszaki ismeretek és tapasztalok fejében sem jár díj a felperesnek, mert a korábbi jogszabályok ennek a díjazását nem ismerték, így ezt az igényt az új jogszabály utólag nem élesztheti fel, a nagyüzemi gyártástechnológia kidolgozásában való részvételért a felperes az akkori jogszabály szerint csak munkadíjat és költséget követelhetett.
Előadta végül, hogy az oltalmi idő 1980. szeptember 13-án lejár. Eddig az időpontig várható külföldi értékesítésből származó bevétel nem éri el a szabadalom fenntartásával felmerült költségeket. Ezért nincs olyan vagyoni eredmény, amelyből az alperes részeltethetné a felperest.
III. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési kérelem és ellenkérelem elbírálása során a következő szempontokat vette figyelembe.
1. A szabadalmi oltalmat az alperes szerezte meg. Az Szt. 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának – a jogszabályok keretei között – kizárólagos joga van arra, hogy a találmányt hasznosítsa, illetve hasznosítására másnak engedélyt adjon. Az alperesnek mint szabadalmasnak ezt a jogát korlátozza a korábbi szabadalmas és a felperes között létrejött szerződés, mert ilyen korlátozást az a szerződés sem tartalmazott. A felperes a szabadalom átruházásakor csupán azt kötötte ki a korábbi jogszerzővel szemben, hogy fenntartja jogát a megvalósítás folytán járó, őt törvény szerint megillető díjigényre. Ezzel az általa az átruházás előtt kötött hasznosítási szerződés alapján őt megillető hasznosítási díjra utalt, amelyet meg is kapott.
A felperes kereseti követelése az elsődleges jogcím alapján ezért alaptalan.
2. A felperes kereseti követelése másodlagosan a külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó vagyoni értékű műszaki ismeretek felhasználása után a Ptk. 87. §-ának a (2) bekezdése alapján megállapítható térítésre vonatkozik.
Az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy az adott esetben – a módosított Ptk. hatályba lépése előtt történt értékesítésre tekintettel – nem alkalmazható a módosított Ptk. 87. §-a (2) bekezdésének a rendelkezései.
A vagyoni értékű műszaki ismeretekre és az ezzel kapcsolatos vagyoni igényre vonatkozó rendelkezéseket az 1978. március hó 1. napján hatályba lépett 1977. évi IV. törvény iktatta a Ptk. rendelkezései közé. Az 1978. évi 2. sz. tvr. 9. §-a szerint azonban – eltérő rendelkezés hiányában – a módosított Ptk. rendelkezéseit az 1977. évi IV. törvény hatályba lépése előtt keletkezett jogviszonyból eredő – jogerős határozattal még el nem bírált – jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell.
3. A Ptk. 86. §-ának a (4) bekezdése és 87. §-ának a (2) bekezdése értelmében, akinek a vagyoni értékű műszaki ismereteit (tapasztalatait) felhasználják, követelheti a felhasználótól, hogy részesítse őt az elért vagyoni eredményben. Az 1978. évi 2. sz. tvr. 4. §-ának az (1) bekezdése szerint ez az igény a megkezdett vagy tervbe vett hasznosítás esetén a közkinccsé válásig gyakorolható.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szabadalom átruházása ennek az igénynek az érvényesítését is kizárja. Ez az álláspontja téves. A szabadalom átruházása csak a szabadalomból eredő jogokra és kötelezettségekre terjed ki. Külföldön a találmányt nem védi szabadalom. Az alperes a külföldi céggel szemben nem szabadalom hasznosítási díjat kötött ki. A külföldi cég a Bartha K 61 Aujeszky-vakcina vírustörzsének az átadásáért és a vakcina előállítására vonatkozó gyártási műszaki ismeretekért vállalta díj fizetését és nem a szabadalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog gyakorlásáért.
A rendelkezésre álló adatokból nem lehet megállapítani, hogy a Ptk. 86. §-a (4) bekezdésének, 87. §-a (2) bekezdésének, illetve az 1978. évi 2. sz. tvr. 4. §-a (1) bekezdésének a feltételei megvalósultak-e. Ennek a tisztázása végett a bizonyítási eljárás folytatására van szükség.
a) Fel kell deríteni, hogy a felperes milyen műszaki ismeretekkel és tapasztalatokkal járult a K 61 vírustörzs létrehozásához és a vakcina előállítására vonatkozó gyártási eljárás kidolgozásához. Erre nézve a felek előadása ellentmondó.
b) Tisztázni kell, hogy a felperes milyen körülmények között alakította ki a K 61 vírustörzset, dolgozta ki a gyártási eljárást, illetve működött közre vagyoni értékű műszaki ismereteivel, tapasztalataival a gyártási eljárás kialakításában. Ez a tevékenység a munkaköri kötelezettsége-e, illetve nem származott-e a szerződésben vállalt kötelezettségéből. Ebből a szempontból értékelni kell az 1964. évi szeptember 30-án kelt szabadalom átruházási szerződést, amelyben a felperes kötelezettséget vállalt, hogy a találmány tárgyának a megvalósítása érdekében a jogszerzőt mindenben támogatja.
Abban az esetben, ha valamely vagyoni értékű műszaki ismereteket jelentő megoldás létrehozása munkaköri kötelezettség vagy szerződéses kötelezettség alapján történt, a dolgozó a munkáltatóval szemben, a kötelezett a szerződés szerint jogosítottal szemben a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése alapján díjigényt nem érvényesíthet.
c) Tisztázni kell az összegszerűséget.
Meg kell állapítani, hogy a külföldi céggel kötött szerződés alapján milyen összeg tekinthető a felperes vagyoni értékű műszaki ismeretei, tapasztalatai ellenértékének. Figyelembe kell venni az esetleges terheket is. Teherként nem lehet elszámolni a szabadalom fenntartási illetékköltségét, mert ez a követelés független a szabadalomtól. Amennyiben a felperes közreműködése csak részleges volt, meg kell állapítani a közrehatás arányát, és így kell a díjalapot kiszámítani. Az összes körülmény figyelembevételével kell meghatározni a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése szerint igényelhető részesedés arányát.
Tekintettel arra, hogy az ügyben további jelentős bizonyítási eljárásra van szükség, a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Egyben megállapította a felek másodfokú perköltségét, amelynek a viselése kérdésében az elsőfokú bíróság fog dönteni. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 306/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás