PK BH 1980/469
PK BH 1980/469
1980.12.01.
Képesítéshez kötött ipart iparigazolvány nélkül gyakorló személyt az általa kötött vállalkozási szerződés érvénytelensége esetén a munka teljesítésével összefüggésben felmerült tényleges költségei és kiadásai, továbbá a felmerült szükséges munkaidőnek megfelelő órabér illeti meg. Vele szemben kártérítési követelés is érvényesíthető, ha az érvénytelen szerződéshez többlettényállás kapcsolódik [1977. évi 14. sz. tvr. 2. § (1) bek.; 4/1977. (VI. 1.) Kip M sz. r. 3. §, Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (2) bek., 339. §, PK 32. sz.].
Az alperes 1978 augusztusában elvállalta, hogy a felperes lakóépületéhez tartozó kis konyhán az ún. alsó épületben befejezi a megkezdett kőművesmunkákat, tetőt készít 12 600 forint vállalkozói díjért. Az alperes, aki sem szakképzettséggel, sem iparengedéllyel nem rendelkezik, a munkák egy részét elvégezte és azokért 7300 forintot vett át a felperestől.
A felperes módosított keresetében 9329 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését, hivatkozva arra, hogy az alperes által végzett munka rossz minőségű volt, azt újból el kellett végezni, az alperest munkadíj nem illeti, sőt kártérítési felelősséggel tartozik.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 9329 forintot, valamint 420 forint perköltséget. A bíróság megállapította, hogy az alperes iparengedéllyel nem rendelkezett, a felek között érvényes vállalkozási szerződés nem jött létre. A szerződés érvénytelensége folytán – miután a szerződéskötés előtti állapotot nem lehetett helyreállítani – a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezések szerint kell a felek közötti jogvitát rendezni. Az alperes ennek során munkadíjként az egyébként a Kisipari Egységárgyűjtemény alapján felszámítható összeg 50%-át igényelheti, vagyis 3959 forintot. Ugyanakkor a tetőzetet az alperes szakszerűtlen munkavégzése miatt le kellett bontani, ezzel 5988 forint többletköltséget okozott a felperesnek, amelyet köteles megtéríteni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperest terhelő marasztalás összegét 4229 forint leszállította. A megyei bíróság az elszámolás során abból indult ki, hogy az alperes által jó minőségben végzett munka értéke 3596 forint, így a felvett 7300 forint 3704 forintot köteles az alperes a felperesnek visszatéríteni. Kártérítés címén viszont a felperes csak a bontási díjra tarthat igényt, illetve ezeknek a kiadásoknak az 50%-ára, mert a felperest is mulasztás terhelte, amikor a nem szakmunkás alperessel kötött vállalkozási szerződést.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1977. évi 14. számú tvr. 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a képesítéshez kötött iparokat csak iparigazolvány alapján lehet gyakorolni. Képesítéshez kötött ipar – egyebek mellett – az ács, tetőfedő és kőművesipar is [4/1977. (VI. 1.) Kip M sz. rendelet 3. §-a]. Az alperes iparengedéllyel nem rendelkezett, így a felek között iparengedélyhez kötött munkára vonatkozó vállalkozási szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis.
Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 32. számú állásfoglalásában foglaltak szem előtt tartásával olyan helyzetet kell teremteni az érvénytelen szerződéssel kapcsolatban, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Helytállóan utaltak az eljárt bíróságok arra, hogy az adott esetben a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet már nem lehet visszaállítani, így a felek jogviszonyának rendezésénél a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.
Az elszámolás vonatkozásában azonban nem hozhat helyes eredményt az a megoldás, amely az alperes által végzett munka ellenértékét a Kisipai Egységárgyűjtemény szerint elszámolható költségek 1/2 részében határozza meg. Az alperest ugyanis a munka teljesítésével összefüggésben felmerült tényleges költségei és kiadásai, továbbá az általa elvégzett munkával kapcsolatban felmerült szükséges munkaidőnek megfelelő órabér illeti meg. Az alperes az eddig rendelkezésre álló peradatok szerint szakképesítéssel nem rendelkezik, így csak a betanított munkást megillető órabérre tarthat igényt. Munkájának nem megfelelő minőségét egyébként csak a szolgáltatások értékének az elszámolásánál lehet figyelembe venni.
A perben alkalmazott szakértő véleménye szerint az alperes által hibásan végzett építmény egy részét le kell bontani. A felperesnek tehát a bontási költséggel és a bontással járó anyagveszteséggel kára keletkezett. A vállalkozási szerződés érvénytelensége folytán az alperest szavatossági kötelezettség ugyan nem terheli és a hibás teljesítésre alapítottan a felperes kártérítési követelést sem támaszthat, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 32. számú Állásfoglalásában foglaltak szem előtt tartásával azonban helye lehet a Ptk. általános szabályai szerint (Ptk. 339. §) kártérítési követetés érvényesítésének, ha az érvénytelen szerződéshez többlettényállás is kapcsolódik.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. 20 200/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás