BK BH 1980/47
BK BH 1980/47
1980.12.01.
A lopásnak dolog elleni erőszakkal elkövetését kell megállapítani, ha az elkövető az elvétel érdekében a dologra állagkárosodással is járó fizikai ráhatást gyakorol [1978. évi IV. törvény 316. § (2) bek. d) pont, (4) bek. b/1. pont].
A járásbíróság a vádlottak bűnösségét többszörösen visszaesőként elkövetett lopás bűntettében állapította meg, s ezért az I. r. vádlottat 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra: a II. r. vádlottat pedig 1 évi és 9 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A bíróság mindkét vádlottat korábban 5-5 esetben ítélte el szándékosan elkövetett vagyon elleni bűncselekmények miatt végrehajtandó szabadságvesztésre; a legutolsó büntetésüket nem sokkal a jelen ügyben elbírált cselekmény elkövetését megelőzően töltötték ki.
A vádlottak 1979. január 20. napján lovas fogattal elmentek a termelőszövetkezet nyári istállójához és a hullámpalával fedett deszka építményt fejszékkel bontani kezdték, hogy az így nyert faanyagot, valamint a hullámpalát hazaszállítva, azt saját építkezésüknél felhasználják. Az épület megbontása folytán 90 db 120 cm hosszú, és 17 db 250 cm hosszú, 0,577 m3 összmennyiségű deszkát és 12 db hullámpalát vettek el és rakták a kocsira, melyek együttes értéke 2909 forint volt.
Az építési anyagoknak a kocsira való felrakása után a termelőszövetkezet mezőőre tettenérte a vádlottakat, így a kár megtérült.
Az építményből kibontott anyagok visszaépítése 905 forint költség ráfordítást igényel.
A járásbíróság a megalapozott tényállás alapján törvényesen állapította meg a vádlottak bűnösségét és az elkövetés, valamint az első fokú elbírálás idején hatályban volt jogszabályok alapján cselekményüket helyesen minősítette az 1961. évi V. törvény 291. §-ának (1) bekezdésében ütköző, és a 296. § (3) bekezdésének b) pontja szerint minősülő többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntettének.
Az időközben hatályba lépett 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) és az ahhoz kapcsolódó egyéb jogszabályok rendelkezései azonban mindkét vádlottat érintően a cselekmény enyhébb elbírálását teszik lehetővé, ezért a megyei bíróság – a Btk. 2. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel – a cselekmény jogi értékelésénél az új jogszabály rendelkezéseit alkalmazta.
A Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott lopás a (3) bekezdés értelmében 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség, ha azt kisebb értékre követik el. Az 1979. évi 5. sz. tvr. (Btké.) 28. §-a (1) bekezdésének g) pontja a szabálysértési értékhatárt 1000 forintban, a 27. §-ának (2) bekezdése pedig a nagyobb értéket 10 000 forintot meghaladó összegben határozza meg, melyből következik, hogy az 1000 forintot meghaladó, de 10 000 forintot meg nem haladó érték tekintetében elkövetett lopás „kisebb érték” tekintetében elkövetettként minősül. Minthogy a vádlottak 2909 forint érték tekintetében valósították meg a lopást, cselekményük kisebb értékre elkövetettként minősül.
A megyei bíróság álláspontja szerint azonban a vádlottak az adott esetben a lopást dolog elleni erőszakkal [Btk. 316. § (2) bekezdés d) pont] követték el, ezért cselekményük helyesen a Btk. 316. §-a (4) bekezdésének b/1. pontja szerinti lopás bűntettét valósítja meg.
A Btk. 316. §-ához fűzött miniszteri indokolás 6. pontjának a/4. és b/2. alpontja szerint a „dolog elleni erőszak” – mint átfogóbb elnevezés – magában foglalja a helyiségbe vagy bekerített helyre erőszakkal való behatolást és a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék feltörését. A miniszteri indokolás megfogalmazása azonban nem hagy kétséget afelől, hogy az említett két elkövetési mód nem kizárólagos esete a dolog elleni erőszaknak, vagyis az nem szűkíthető le az betörés és a zárfeltörés eseteire. Ettől eltérő álláspont ellenkeznék a fogalom mindennapi értelmével és ennek elfogadása esetén kívül maradnának a minősített esetek körén a társadalomra jelentős fokban veszélyes olyan magatartások, mint pl. a letörés, a kitépés, kiszaggatás stb.
A dolog elleni erőszakkal véghezvitel fogalmának – mint elkövetési magatartásnak – a Btk. egyéb rendelkezései szempontjából [így pl. a Btk. 176. §-ának (1) bekezdésében foglalt magánlaksértés esetében] is jelentősége van, ezért e fogalom egységes értelmezése indokolt.
A megyei bíróság álláspontja szerint dolog elleni erőszakkal valósul meg a lopás akkor is, ha az elkövető az elvétel érdekében valamely dologra erőkifejtéssel rendellenes és általában állagkárosodással is járó fizikai ráhatást gyakorol. Minthogy az adott esetben a vádlottak magatartása megfelel ennek az ismérvnek, a már említett társtettesi cselekmény a Btk. 316. §-a (4) bekezdésének b/1. pontja szerint minősül.
A vádlottak a Btk. 137. §-ának 14. pontjában foglalt rendelkezés folytán többszörös visszaesők, így a Btk. 98. §-ára figyelemmel, a Btk. 97. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel, a velük szemben kiszabható szabadságvesztés legalacsonyabb mértéke 6 hónap, legmagasabb tartama pedig 4 év és 6 hónapig terjedő szabadságvesztés. E büntetés még az említett rendelkezés alkalmazása folytán is lényegesen enyhébb, mint az elkövetés és az első fokú elbírálás idején hatályban volt jogszabály alapján kiszabható büntetés 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés.
A megyei bíróság az új törvény által biztosított büntetési keretekre tekintettel az I. r. vádlottra kiszabott szabadságvesztést 10 hónapra, a II. r. vádlottra kiszabott büntetést pedig 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre leszállította. Úgy találta ugyanis, hogy a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési cél elérése érdekében ez a büntetés szükséges, egyszersmind azonban elegendő is.
A szabadságvesztés börtönfokozatban megállapítása a Btk. 43. §-ának a) pontján alapszik. (Miskolci Megyei Bíróság 1. Bf. 648/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás