PK BH 1980/471
GK BH 1980/471
1980.12.01.
Ha többen az általuk közös elhatározással ellopott gépkocsin együtt utaznak és utazás közben baleset következik be, a balesethez vezető eseménysorozatból nem szakítható ki a gépkocsi jogtalan igénybevételével kapcsolatban kifejtett együttes tevékenységük. Ezért őket a jogellenes magatartásuk és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés fennállása folytán a károsulttal szemben egyetemleges felelősség terheli. Az a körülmény, hogy egyikőjük vezette a gépkocsit, éspedig alkoholos befolyásoltság állapotában oly módon, hogy az általa megválasztott sebesség sem volt a látási viszonyoknak megfelelő, csak az egymással szembeni felelősség megoszlása szempontjából jelentős és a felróhatóságok arányának meghatározásánál értékelhető [Ptk. 344. § (1) bek.].
A büntetőbíróság a felperest bűnösnek mondta ki szeszes italtól befolyásolt állapotban, súlyos testi sértést okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétségben, valamint lopás bűntettében és ezért halmazati büntetésül 10 hónapi szabadságvesztésre és pénzmellékbüntetésre ítélte, s 2 évre eltiltotta a gépjárművezetéstől. A szabadságvesztés végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. A tényállás szerint a felperes 1975. január 18-án este, miután az ÁFÉSZ tulajdonában álló szolgálati gépkocsiját a garázsban elhelyezte, az alperesekkel italozott. Ezt követően a peres felek kihozták a gépkocsit a garázsból és azzal együtt D. községbe mentek. Onnan visszatérőben január 19-én hajnali 2,15 órakor a felperes a gépkocsival egy enyhén balra ívelő kanyarba kb. 90 km/óra sebességgel hajtott be, emiatt lesodródott a jobb oldali útpadkára, majd egy villanyoszlopnak ütközött. A baleset következtében az alperesek 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedtek, de megsérült maga a felperes is. A gépkocsiban kb. 46 000 forint kár keletkezett, amelyből a bontásra történt eladással megtérült 3500 forint. A villanyoszlopban keletkezett kár 4000 forint volt. A másodfokú bíróság ezt az ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a felperes cselekményét lopás bűntettének minősítette, amellyel összefüggésben a járműben kárt okozó rongálást követett el, mellőzte a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére és a pénzmellékbüntetés kiszabására vonatkozó ítéleti rendelkezést.
A büntető eljárás jogerős befejezése után az ÁFÉSZ indított pert a felperes ellen 61 204 forint kárának megfizetése iránt. A járásbíróság elrendelte a keresetlevél áttételét a felperes szövetkezethez kártérítési határozat meghozatala végett, mert a felperes mint a szövetkezet alkalmazottja bűncselekménnyel okozott kárt. A Munkaügyi Döntőbizottság a felperest 35 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a baleset folytán roncsállapotba került gépkocsi a baleset előtt 46 500 forint értéket képviselt, a szövetkezet által értékesített maradvány értéke 8000 forint volt és a MERKUR is fizetett 3500 forintot a beszállított roncsért. A végrehajtási iratokból kitűnően 1979. június 19. napjáig megtérült végrehajtás útján összesen 8079 forint, a felperes pedig közvetlenül 2000 forintot teljesített.
Időközben az Állami Biztosító a jelen perbeli felperes ellen a K.-i Járásbíróságnál pert indított annak a 28 370 forintnak a megtérítése iránt, amelyet a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján fizetett ki K. L. és F. Z. jelen perbeli alperesek baleseti sérülései folytán, éspedig részben a társadalombiztosítás, részben a táppénzes keresetveszteség megtérítéseként. A K.-i Járásbíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította, megállapítása szerint K. I. és K. L., valamint F. Z. együttes akaratelhatározással lopták el a gépkocsit, „társtettesi minőségben”. Az Állami Biztosító tévesen térítette meg az elkövetőknek a balesettel összefüggésben felmerült segélyezési költséget és keresetveszteséget, mert a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításról szóló 42/1970. (X. 27.) Korm. sz. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint az Állami Biztosító csak a károkozó felelősségéhez mérten téríti meg a gépjárművel okozott kárt abban az esetben is, ha azért nem az üzemben tartó, hanem a gépjárművet eltulajdonító vagy jogtalanul használó személy felel.
Ilyen előzmények után nyújtotta be a felperes a keresetlevelét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a Ptk. 344. §-ában foglaltak értelmében az alperesekkel egyenlő arányban felelős a balesetből származó kárért. A későbbiek során a keresetét módosította és az ÁFÉSZ-nek fizetendő 35 000 forint kártérítést kérte megosztani a felek között úgy, hogy abból az alperesek 1/3-1/3 részt kötelesek megfizetni a felperes részére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket egyenként 10 500 forint megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a baleset idején a felek mindhárman ittas állapotban voltak. Az alperesek közül az I. r. motorkerékpár-vezetői, a II. r. pedig gépkocsi-vezetői jogosítvánnyal rendelkezik. Tudniuk kellett tehát, hogy a felperes alkoholfogyasztás után gépkocsit nem vezethet, de felismerhették azt is, hogy az alkoholos befolyásoltság állapotában a felperes a gépkocsit nem a látási és útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezeti. Az alperesek a gépkocsi eltulajdonításában segítségére voltak a felperesnek, a gépkocsi jogtalan használatbavételénél a felek együtt jártak el. Kizárólag a közlekedési bűncselekményt valósította meg egyedül a felperes. Ezért az ÁFÉSZ kára nemcsak a felperes jogellenes és felróható magatartásának következménye, hanem azzal kapcsolatban megállapítható a jogellenesség és a felróhatóság az alperesek részéről is. Ezért az alpereseket a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a károsulttal szemben a 344. § (1) bekezdésében foglaltak szerint egyetemleges kártérítési felelősség terheli. Az elsőfokú bíróság a felperes magatartásának felróhatóságát 40%-ban, az alpereseket 30-30%-ban állapította meg a kárhoz vezető bűncselekmény-sorozattal kapcsolatban. Az ítélet ellen egyedül a II. r. alperes fellebbezett a kereset teljes elutasítását kérve.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek az I. r. alperesre vonatkozó részét – fellebbezés hiányában – nem érintette, a II. r. alperes vonatkozásában viszont az ítéletet megváltoztatta és vele szemben a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a polgári bíróság a kártérítési perben a peres fél bűnösségét nem állapíthatja meg, az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása jogszabályt sért. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felek közösen okozták a gépkocsiban keletkezett kárt, s ezért felelősségük egymással szemben magatartásuk felróhatóságának arányában oszlik meg. Az alperesek felelősségét nem alapozza meg az, hogy vezetői engedéllyel rendelkeznek, illetve ittas állapotban voltak, mert a felperes volt az, aki a gépkocsi felett használati jogosultsággal rendelkezett, az ő tevékenysége folytán került sor a gépkocsi jogtalan használatára. A II. r. alperes utasként ült a kocsiban, a kár pedig annak következménye, hogy a felperes nem az útviszonyoknak megfelelően közlekedett. Ezt a magatartást a II. alperes nem befolyásolta, de nem is befolyásolhatta, ezért kártérítési felelőssége nem állapítható meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül e felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, hogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az alperesek a K.-i Járásbíróság előtt folyamatban volt perben tanúkénti kihallgatásuk alkalmával vallották, hogy a szövetkezet gépkocsijának a használatbavételét közösen határozták el, a garázst ugyan a felperes nyitotta ki – mivel nála volt a kulcs –, de együtt hozták ki a kocsit a garázsból és indultak el azzal mulatni.
A balesethez vezető eseménysorozatból így nem szakítható ki a peres feleknek a gépkocsi jogtalan igénybevételével kapcsolatban kifejtett együttes tevékenysége. Ha ugyanis a gépkocsit a további mulatozás céljából jogtalanul nem veszik igénybe, a káreset be sem következik. Az alperesek jogellenes magatartása és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés tehát fennáll.
Egyébként az alperesek csak akkor mentesülhetnének a kártérítő felelősség alól, ha úgy jártak volna el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Az alperesek a gépkocsi jogtalan használatbavételével a felperessel akarategységben együtt jártak el: így kártérítő felelősségük megállapítható. Ehhez képest a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a peres feleket a károsult szövetkezettel szemben egyetemleges felelősség terheli, egymással szemben pedig a magatartásuk felróhatóságának az arányában oszlik meg a felelősségük. A közrehatás arányának megállapításánál kell tehát értékelni, hogy a felperes alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a gépkocsit olyan módon, hogy az általa megválasztott sebesség nem volt a látási és az útviszonyoknak megfelelő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság akként döntött, hogy a felperes a bekövetkezett kár 50%-át tartozik viselni, míg az alpereseket – felróhatóságuk arányában – 25-25%-os kárfelelősség terheli.
A Pp. 122. §-ának (1) bekezdése értelmében marasztalásra irányuló kereseti kérelemnek csak lejárt követelés érvényesítése végett van helye. Csupán tartásdíj, járadék és más időszakos szolgáltatás iránt indított perben terjeszthető elő a le nem járt szolgáltatásokra marasztalásra irányuló kereseti kérelem [Pp. 122. §-ának (2) bek.].
A felperes az eddig rendelkezésre álló adatok szerint az ÁFÉSZ részére összesen 10 079 forintot törlesztett, csak ebből az összegből az alperesekre eső rész erejéig lett volna jogi lehetőség az alperesek marasztalására. A felperes csak abban a mértékben követelhet tehát teljesítést, amilyen mértékben maga is teljesített a szövetkezettel szemben fennálló tartozásának a kiegyenlítésére. A perben adatok vannak arra, hogy a felperes munkáltatója folyamatosan havi részletekben levonja a szövetkezet követelését a felperes keresetéből. Eltérő jogi álláspontja folytán a másodfokú bíróság az összegszerűséget ebben a körben nem tisztázta, így nem állnak rendelkezésre hiteles adatok a tekintetben, hogy a jogerős ítélet meghozataláig terjedően a felperes pontosan milyen összeget teljesített a szövetkezet kártérítési követelésére. Ehhez képest az sem állapítható meg, hogy az alpereseket milyen összegű megtérítési kötelezettség terheli a felperessel szemben.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és egyben törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben a fenti körülmények tisztázása végett az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 883/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás