PK BH 1980/472
GK BH 1980/472
1980.12.01.
I. Általános kártérítés megítélésénél a bizonyítási nehézségek csak annyiban jelentősek, amennyiben azok a kár mértéke tekintetében jelentkeznek. Általános kártérítés megállapítására ezért csak akkor kerülhet sor, ha a kár felmerülésével a jövőben teljes bizonyossággal kell számolni, de a kár összege előre nem számítható ki [Ptk. 359. § (1) bek., PK 49. sz.].
II. Általános kártérítés és nem vagyoni kár megtérítése elhatárolásának szempontjai [Ptk. 354. § 359. § (1) bek.].
Az alperes 1978. július 28-án a felpereseket, továbbá fiúkat és G. D.-t egy gömbvassal ütlegelte. A büntetőbíróság az alperes bűnösségét megállapította egy rendbeli maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntettében, két rendbeli súlyos testi sértés kísérletében és egy rendbeli könnyű testi sértés vétségében. Ezért őt egy évi szabadságvesztésre ítélte.
Az I. r. felperes – egyebek között – 16 000 Ft általános kártérítés fizetésére kérte kötelezni az alperest azért, mert az alperestől elszenvedett bántalmazás következtében bal szemén a látása erősen megromlott és bal keze kis ujjának első perecét amputálni kellett.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás keretében mindössze a peres felek rövid személyes meghallgatásra, továbbá a büntető ügyben keletkezett másodfokú ítélet ismertetésére szorítkozott és ezek alapján arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg:
– az I. r. felperesnek 22 046 Ft-ot és ennek 1978. július 28-tól járó évi
5%-os kamatát;
– a II. r. felperesnek 907 Ft-ot és ennek 1978. július 28. napjától járó
évi 5%-os kamatát;
– mindkét felperesnek összesen 1310 Ft perköltséget;
– az államnak pedig 1378 Ft előlegezett illetéket.
Az I. r. felperesnek megítélt összegen belül 16 000 Ft-ot a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése alapján általános kártérítés címén azért ítélte meg a járásbíróság, mert ez az „összeg segíti a károsultnak a társadalmi életben való részvételét és segít enyhíteni azt a kárt, amely a két maradandó testi fogyatékosság miatt életét tartósan és egyben véglegesen megnehezíti”. Utalt arra is a járásbíróság, hogy ez a vagyoni hátrány lényegében ki nem fejezhető, nem vagyoni kár.
A járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A jogerős ítéletnek a 16 000 Ft összegű általános kártérítés megfizetésére kötelező rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A jogi képviselettel eljáró I. r. felperes a keresetében kifejezetten „általános kártérítés” címén kérte az alperest 16 000 Ft fizetésére kötelezni látása megromlásáért, valamint keze csonkulásáért. Nem jelölte meg azonban, hogy e két sérülése következtében milyen jellegű előre ki nem számítható kárai keletkeztek.
I. A Ptk. 359. §-ának 1) bekezdése szerint ha a kár mértéke – akár csak részben – pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozó személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 412. sz. állásfoglalásával módosított 49. sz. állásfoglalása szerint az általános kártérítés megítélésénél a bizonyítási nehézségek csak annyiban jelentősek, amennyiben azok a kár mértéke tekintetében jelentkeznek. Annak megállapításához, hogy a kár mértéke pontosan nem számítható ki, szükséges, hogy a bíróság előzetesen minden rendelkezésre álló és célravezető bizonyítást lefolytasson a kár felderítése végett. Általános kártérítés megállapítására tehát mindaddig nem kerülhet sor, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a vagyoni kár mértéke nem számítható ki.
Az I. r. felperes betanított segédmunkás, ténylegesen végzett munkaköre azonban a peradatokból nem állapítható meg. Nem tisztázta a járásbíróság, hogy az I. r. felperes szemsérülése milyen mértékű és ennek, valamint keze csonkulásának következtében munkája végzésében az I. r. felperes hátrányos helyzetbe került-e; korábbi munkáját akadály nélkül vagy esetleg csak rendkívüli erőkifejtéssel tudja ellátni, eshetőleg korábbi munkaköre ellátására nem is képes. Nem derítette fel továbbá az eljárt bíróság azt sem, hogy az I. r. felperesnek a jövőben lesz-e vagy lehet-e az elszenvedett sérülések miatt olyan további (gyógykezelési, ápolási stb.) költsége, kiadása vagy egyéb kára, amelyeknek a bekövetkeztével – általános élettapasztalat szerint – mint vagyoni hátránnyal számolni kell.
Az I. r. felperes részletes személyes meghallgatása és szükség esetén egyéb bizonyítási eljárás lefolytatása (pl. orvos szakértő meghallgatása) után lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy szenvedett-e az I. r. felperes olyan vagyoni kárt, amely már eddig összegszerűleg is megállapíthatóan felmerült, vagy amelynek felmerülésével a jövőben teljes bizonyossággal kell számolni, amelynek összegszerűsége azonban előre nem számítható ki.
II. A Ptk. 354. §-a szerint a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti.
A járásbíróság ítéletének indokolásából az tűnik ki, hogy bár az említett 16 000 Ft-ot „általános kártérítésként” ítélte meg, lényegében nem vagyoni kár megtérítésére kötelezte az alperest.
A járásbíróság azonban nem tisztázta, hogy az I. r. felperes maradandó testi sérülései a társadalmi életben való részvételét, illetőleg életvitelét tartósan nehezítik-e, s ha igen, ez a hátrány milyen tényezők közrehatása alapján, milyen módon jelentkezik. Egyébként a maradandó és súlyos fokú látáscsökkenés a sérültnek a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét számottevően megnehezíti: így vizsgálni kell azt is, hogy a bántalmazás folytán az I. r. felperesnél következett-e be látáscsökkenés, és ha igen milyen mérvű, súlyosabb estben ugyanis a pénzbeli kárpótlás is alkalmas lehet arra, hogy a nem vagyoni kár enyhítésére szolgáljon.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokok alapján a jogerős ítéletnek a törvényességi óvással támadott rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a körben a járásbíróságot új eljárásra, egyben új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás keretében – ha az orvos szakértő meghallgatása után indokoltnak mutatkozik – a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése alapján fel kell hívni az I. r. felperes figyelmét arra, hogy általános vagyoni kár megtérítése mellett nem vagyoni kár fizetésére irányuló követelést is előterjeszthet, és ezt követően lehet a szükséges keretek között a további bizonyítási eljárást lefolytatni. (P. törv. V. 21 502/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás