PK BH 1980/473
GK BH 1980/473
1980.12.01.
Az örökség értéke erejéig való („pro viribus”) felelősség esetén az ítélet rendelkező részében nem kell megjelölni sem a hagyatéki vagyontárgyakat, sem azok értékét, és arra sem kell utalni, hogy az örökösök felelőssége milyen érték erejéig áll fenn. Az ítélet rendelkező részében az örököst meghatározott összeg fizetésére kell kötelezni minden korlátozás nélkül, úgy azonban, hogy a marasztalás összege nem haladhatja meg az örökség értékét. A hagyaték tárgyával való („cum viribus”) felelősségen nem változtat az, hogy a hagyaték tárgyán az örökhagyó túlélő házastársát özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg [Ptk. 679. § (1) és (3) bek., PK 270 sz.].
Az I. r. felperes az 1976. május 16-án végintézkedés nélkül meghalt K. J. örökhagyónak a házastársa volt. Az II. r. felperes az I. r. felperesnek a fia. Az alperes az örökhagyó gyermeke.
A perbeli házingatlannak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa 1/2 részben az I. r. felperes és 1/2 részben az örökhagyó volt.
AZ örökhagyó tulajdoni illetőségét a közjegyző az I. r. felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten az alperesnek adta át, akinek a tulajdonjogát a hagyatékátadó végzés alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
Az I. r. felperes keresetében az alpereseknek hagyatékként átadott 1/2 ingatlanhányad 1/2 részére, vagyis az egész ingatlan 3/4 részére támasztott igényt.
A II. r. felperes a keresetlevelében előadta, hogy 90 000 Ft-ot adott kölcsön az I. r. felperesnek és az örökhagyónak, amelyet a nevezettek nem fizettek vissza. Álláspontja szerint a kölcsönösszeg feléért az alperes helytállni tartozik. Ezért az alperest 45 000 Ft és annak kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy a II. r. felperesnek 45 000 Ft-ot és ennek 1978. május 13-tól járó évi 5% kamatát fizesse meg. Kimondta, hogy ezért a tartozásáért az alperes örökhagyó hagyatékával, nevezetesen a házingatlan 1/2 részével felel. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az I. r. felperes kereseti kérelmét alaptalannak, a II. r. felperes kereseti kérelmét pedig alaposnak találta azzal, hogy az alperes a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése alapján a tartozásáért a megörökölt hagyaték tárgyával felel.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a módosítással hagyta helyben, hogy az alperes a tartozásért nem a hagyaték tárgyát alkotó ingatlanilletőséggel, hanem a hagyaték erejéig felel. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes illetőségét az I. r. felperes özvegyi haszonélvezeti joga terheli, tehát a hagyaték birtoka őt illeti. Ilyen esetben a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből az következik, hogy az alperes felelőssége a hagyaték erejéig áll fenn.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A „pro viribus” felelősség esetében az örökös az öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel [Ptk. 679. § (1) bekezdés]. Ha az alperesnek ilyen felelőssége állna fenn, a másodfokú bíróság ítéletének rendelkezése akkor is törvénysértő. A Ptk. 270. számú állásfoglalás ugyanis kifejti, hogy az örökség értéke erejéig való („pro viribus”) felelősség esetén az ítélet rendelkező részében nem kell megjelölni sem a hagyatéki vagyontárgyakat, sem azok értékét, és arra sem kell utalni. hogy az örökösök felelőssége milyen „érték” erejéig áll fenn. Mindez az ítélet indokolására tartozik, s az ítélet rendelkező részében az örököst meghatározott összeg fizetésére kell kötelezni minden korlátozás nélkül, úgy azonban, hogy a marasztalás összege nem haladhatja meg az örökség értékét.
Az adott esetben azonban nem „pro viribus”, hanem „cum viribus” felelősség áll fenn. A hagyaték tárgya ugyanis az örökös birtokában megvan, az özvegy csak használati birtokos. A „cum viribus” felelősségen nem változtat az, hogy a hagyaték tárgyán az I. r. felperest özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg, mert a Ptk. 679. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a házastárs tűrni köteles, hogy a házastársi haszonélvezetével terhelt vagyonból a hitelezők követeléseiket kielégítsék. Az özvegynek ez a kötelezettsége tehát a törvény rendelkezéséből folyik.
A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletnek azt a rendelkezését, hogy az alperes a tartozásért nem a hagyaték tárgyát alkotó ingatlan illetőségével, hanem a hagyaték erejéig felel, a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú ítéletet helyben hagyta. (P. törv. I. 20 156/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás