PK BH 1980/474
GK BH 1980/474
1980.12.01.
I. Az a házastárs, aki a hiányzó különvagyona felett nem rendelkezett, a megtérítés alól mentesítő okok bizonyítására nem kötelezhető.
II. A vagyonközösségi igények rendezése során törekedni kell arra, hogy a különvagyoni megtérítés igényével összefüggésben se jusson egyik házastárs sem méltánytalan vagyoni előnyhöz [Csjt. 31. § (2) bek., 10. sz. Irányelv 8. pont].
Az elsőfokú bíróság a felek 1974. február 9-én kötött házasságát felbontotta és a felperest 9 db, 550 forint összértékű – az alperes különvagyonához tartozó – házastársi felszerelési tárgy természetbeni kiadására, valamint 16 850 forint megfizetésére kötelezte. Egyben döntött az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illetéknek, valamint a perköltségnek a pervesztesség arányában való megfizetése felől.
Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a házasság megkötésekor különvagyoni pénze nem volt. A felek az alperes anyjától a házasságkötés előtt felvett 20 000 forintból, majd pedig a mintegy fél évig tartó házassági együttélés során az alperes apjától a házasságkötésre tekintettel a felperes kezéhez kifizetett 65 000 forint készpénzből éltek és gazdálkodtak. Az alperes különvagyoni igényét az elsőfokú bíróság csupán a kiadni rendelt ingók, valamint a marasztalási összeg erejéig találta alaposnak, az ezt meghaladó viszontkeresetet pedig a Legfelsőbb Bíróság 10. számú Irányelvének 4. pontjára hivatkozással azért utasította el, mert az alperes nem bizonyította, hogy a további hiányzó különvagyonát megtérítésre alapot adó módon és célra használták fel.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet indokainál fogva helyben hagyta és az alperest a fellebbezési eljárási költségek megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítéletnek az alperes különvagyoni igényére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 10. számú Irányelv 8. pontja értelmében a különvagyon megtérítését igénylő házastárs köteles bizonyítani, hogy a hiányzó különvagyonát megtérítésre alapot adó módon és célra használták fel. Ez a jogszabályértelmezés a Pp. 164. §-ában foglalt bizonyítási szabállyal van összhangban és abból indul ki, hogy a hiányzó különvagyonnal a megtérítést igénylő házastárs rendelkezett. Az a házastárs azonban, aki a hiányzó különvagyona felett nem rendelkezett és esetleg annak sorsáról nem is tudhatott, a megtérítés alól mentesítő okok bizonyítására nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság a felperes tagadásával szemben a feltárt bizonyítékok helyes és okszerű értékelésével állapította meg, hogy a felperes – a házasságkötés előtt felvett, általa is elismert 20 000 forint készpénzen felül – röviddel a házasságkötés után (1974. február 19-én) az alperes apjától 65 000 forintot az alperes különvagyoni illetősége címén átvett. Ezzel a készpénz különvagyonnal nem az alperes, hanem – túlnyomórészt az alperes megkérdezése és beleegyezése nélkül – a felperes gazdálkodott, illetőleg azzal maga rendelkezett. Erre figyelemmel a 10. számú Irányelv 8. pontjának helyes alkalmazásával a felperesnek kellett volna elszámolnia arról, hogy az alperesnek az ő (felperes) rendelkezésére bocsátott különvagyoni készpénzét az alig fél esztendeig fennállott házassági együttélés alatt, illetőleg a rövid házassági életközösség megszűnése után mire használta fel. Ehhez képest megalapozatlan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperesnek kellett volna olyan bizonyítékokat megjelölnie, amelyek a különvagyona megtérítése tekintetében hozott első fokú döntés megváltoztatását indokolták volna.
Az eljárt bíróságnak ilyen helyzetben hivatalból is tisztázniuk kellett volna, hogy a házasságkötés időpontjában (1974. februárjában), illetőleg az azt követő tavaszi és nyári időszakban egyéni mezőgazdasági tevékenységet folytató feleknek az alperes különvagyoni készpénzén kívül volt-e és ha igen, milyen forrásból jövedelmük, mennyi volt a megélhetésükhöz szükséges havi kiadásuk, azt miből fedezték, ennek eredményéhez képest mennyi az az összeg, amelyről a felperes – egyéb, a perben már elszámolt bevételek és kiadások figyelembe vételével – az alperes készpénz különvagyonát illetően nem tud elszámolni. A bíróságok az alperes különvagyonának a megtérítése, illetőleg a megtérítés mértéke felöl – a felperes oldalán fennálló bizonyítási teher figyelembevételével – a Családjogi Törvény 31. §-ának (5) bekezdésében foglaltak szem előtt tartásával csak mindezeknek a körülményeknek a tisztázása után dönthettek volna megalapozottan.
A kifejtettek tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság óvással támadott ítéletét – az első fokú ítéletnek az alperes különvagyona megtérítésére vonatkozó rendelkezésre kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 686/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás