PK BH 1980/475
GK BH 1980/475
1980.12.01.
A lakáshasználat módjának megváltoztatására akkor kerülhet sor, ha a használat alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következik be, amelynek folytán fennálló helyzet valamelyik fél jogos érdekeit sértené [Ptk. 140. §, Csjt. 31. § (6) bek. PK 8. Sz. és 391. sz.].
A felek 1970. február 7-én kötöttek egymással másodszor házasságot. A házasságkötés előtti együttélésükből 1968. április 21-én Erzsébet utónevű gyermekük született. Az alperes 1977. május 26-án a kiskorú gyermekükkel az Egyesült Államokba utazott látogatás céljából, de onnan nem tért vissza, letelepedési engedélyt kapott. Levélben közölte a felperessel, hogy végleg külföldön marad.
A felek utolsó közös lakása másfél szobás, 44 m2 alapterületű szövetkezeti lakás volt, amelynek fél szobája a fürdőszobán keresztül, a nagyszoba pedig az előtérből közvetlenül közelíthető meg.
A felperes 1978. áprilisában megismerkedett K. F.-nével, akivel 1978 júliusától élettársi kapcsolatban él és vele házasságot kíván kötni. A felperes az élettársát a lakásba befogadta és oda 1978. szeptember 28-án bejelentette.
A felperes a házasság felbontása iránt indított pert az alperes ellen.
Az alperes a kereset benyújtása után hazatelepült. Ennek érdekében az alperes testvére, L. D-né kötelezettséget vállalt arra, hogy az alperes részére háromszobás lakásában megfelelő elhelyezést biztosít. Az alperes és gyermeke a hazatelepülés után abba a lakásba költözött.
A perben az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, abban kérte a volt közös lakás használatának akként történő rendelkezését, hogy ő a lakószoba, a felperes pedig a félszoba kizárólagos használatára legyen jogosult. Kérte gyermektartásdíj megállapítását és a vagyonközösség megszüntetését is. A házasság felbontását nem ellenezte.
A felperes ragaszkodott a lakás kizárólagos használatához, gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét elismerte, a vagyonközösség megszüntetését nem ellenezte.
Az elsőfokú bíróság részítélettel a felek házasságát felbontotta, a házasságból született gyermeket az alperesnél helyezte el, és a felperest gyermektartásdíj fizetésre kötelezte. Az alperes viszontkeresetét – amely az elkülönített lakáshasználatra való feljogosításra irányult – elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felek házassága helyrehozhatatlanul megromlott azzal, hogy az alperes az Egyesült Államokban kívánt letelepedni. Ez alatt az idő alatt a felperes már életét másképp rendezte, élettársi kapcsolatot létesített és házasságot kíván kötni jelenlegi élettársával. A bíróság a gyermeket a felek egyező kérelmének megfelelően az alperesnél helyezte el és a felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felek közötti rossz viszony miatt nem szolgálná a gyermek érdekét az elkülönített lakáshasználat. Az alperes hazatelepülése érdekében testvére vállalta és vállalásának megfelelően biztosította is az alperes és gyermeke számára a megfelelő lakást. A perbeli lakás alapterülete kicsi, és beosztása sem teszi lehetővé két család részére az elkülönített használatot. Az alperes egyébként is az Egyesült Államokból írt levelében a közös tulajdonú lakás használatáról lemondott. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság 8. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a lakás használata s felperest illeti meg.
Az alperes fellebbezésében az elkülönített lakáshasználat elrendelését kérte. A felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be, amely a kiskorú gyermek nála történő elhelyezésére irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta. Elrendelte, hogy a perbeli lakásban az előszobából közvetlenül megközelíthető nagyszobát kizárólag az alperes, a fürdőszobából megközelíthető kisszobát pedig kizárólag a felperes használja, a mellékhelyiségek közös használatával. Egyebekben az elsőfokú bíróság részítéletét helyben hagyta.
Az ítélet indokolása szerint a lakás a felek közös tulajdona, ezért a lakással kapcsolatos viszontkeresetet a Ptk. 139–146. §-ai szerint kell elbírálni. A Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése értelmében a tulajdonostársak mindegyike jogosult a közös tulajdon használatára. A tulajdonostársak a használat rendezését bármikor kérhetik és a birtokbaadás iránti kérelem a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése alapján akkor is sikeres, ha a tulajdonostárs a birtoklással korábban felhagyott. Erre, továbbá a családvédelmi szempontokra figyelemmel a viszontkeresetet alaposnak találta.
A jogerős részítéletnek a lakáshasználatot rendező része ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság 391. számú polgári kollégiumi állásfoglalása értelmében, ha a lakás a házastársak közös tulajdona, a használat rendelkezésnél a közös tulajdon használatára vonatkozó rendelkezésekből (Ptk. 140–144. §) kell kiindulni és alkalmazni kell a Legfelsőbb Bíróságnak e rendelkezéseket értelmező 8. számú PK állásfoglalását. Eszerint a tulajdonostársak a dolgot a tulajdoni hányaduk arányában birtokolhatják és használhatják, de a bíróság a birtoklás és használat módját a tulajdoni hányadoktól eltérően is megállapíthatja. Nincs akadálya annak sem, hogy a bíróság valamelyik tulajdonostársat a dolgok kizárólagos használatára jogosítsa fel, ha ezt joga és a dologhoz fűződő törvényes érdeke indokolttá teszi. Ilyen jog és törvényes érdek a Csjt. 31. §-ának (6) bekezdése értelmében a családvédelmi érdek is.
A rendelkezésre álló adatok szerint az alperes a perbeli lakást visszatérítési szándék nélkül elhagyta. Letelepedésének engedélyezésével egyidejűleg a lakás használatáról a felperes javára lemondott, aki ezt az alperes kényszerkijelentésével el is fogadta.
A felek között így kialakult helyzet úgy értékelhető, hogy a közös tulajdonú lakás használatát megállapodással akként rendezték, hogy a kizárólagos használat s felperest illeti meg.
A felek megállapodásán nyugvó használati mód akkor változtatható meg, ha a lakáshasználat rendezésének alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következik be, amelynek folytán a fennálló helyzet további fenntartása valamelyik fél jogos érdekeit sértené (PK 391. sz.).
A körülmények ilyen változása lehet a másodfokú bíróság által kiemelt az a tény, hogy a felperes gyermekével hazatelepült. A másodfokú bíróság azonban a lakáshasználat rendezésénél nem helyezett megfelelő súlyt annak vizsgálatára, hogy a tulajdonostársak jogait, az ingatlanhoz fűződő törvényes érdekei, valamint az okszerű gazdálkodás követelményei indokolják-e a lakás használatának megosztását (PK. 8. sz.).
A felek egybehangzó előadásaiból kitűnően a kisebb szoba nem külön bejáratú, ebben az esetben pedig a lakás használatának megosztására nincs mód. A felperes élettársával lakik a lakásban, akivel házasságot kíván kötni. Erre is tekintettel a másodfokú bíróságnak azt kellett volna tisztáznia, hogy a teljes elkülönülést eredményező vagy legalábbis a súrlódások lehetőségét nagyobb részt megszüntető megosztásra – a lakás kisebb átalakítása mellett – lehetőség van-e.
Nem vizsgálta továbbá a másodfokú bíróság azt sem, hogy az alperes a testvérénél milyen lakáskörülmények között él.
Egyébként a felek között a házastársi közös vagyon megosztása és a közös tulajdon megszüntetése iránt is eljárás van folyamatban, így lehetőség nyílik a tulajdoni és a használati kérdések együttes elbírására. A bíróságok helytelenül jártak el, amikor a felek lakáshasználatát a házastársi közös vagyon megosztására irányult keresettől elkülönítve részítélettel bírálták el (Pp. 213. §).
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének törvénysértő voltát megállapítva a másodfokú ítélet – az együttes elbírálása érdekében az első fokú ítéletre is kiterjedő hatállyal – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 136/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás