PK BH 1980/476
GK BH 1980/476
1980.12.01.
I. A gyermektartásdíj mértéke, ha a kötelezett sorkatonai szolgálatot teljesít [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 1. §; 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 1. § (2) bek.; 2/1976. (VI. 17.) HM sz. r. 80. § (1) bek.].
II. A gyermektartásdíj fizetésére köteles személy sorkatonai szolgálata alatt kötelezettségének családi segély folyósítása utján is eleget tehet [1976. évi I. tv. 49. § (1) bek.; 6/1976. (III. 31.) MT sz. r. 91. §; 1/1976. HM–EüM–PM sz. r. 2. §; 2/1976. (VI. 17.) HM sz. r. 80. § (1) bek.]
A felperes a keresetében az alperest az 1979. május 23-án született Nikoletta utónevű gyermeke után havi 800 forint tartásdíj fizetésére kérte kötelezni. Kereseti tényállítása szerint a gyermeke az alperessel 1978. nyarán folytatott nemi kapcsolatból született. Arra is hivatkozott, hogy ő maga gyermekgondozási szabadságon van, az alperes pedig, aki korábban a S.-i Állami Gazdaságnál havi 2800 forint keresettel brigádvezetőként dolgozott, tényleges katonai szolgálatát teljesíti.
Az alperes a gyermeket a per tartalma alatt a gyámhatóság előtt teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerte el. A nevezett a peradatokból megállapíthatóan kétéves sorkatonai szolgálatát 1979 februárjában kezdte, rendfokozati illetménye 230 forint.
Ilyen előzmények feltárása után a járásbíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy 1979. június 1-től október 30-ig fizessen meg a felperesnek összesen 550 forint lejárt, 1979. november 1-től kezdődően pedig havi 110 forint folyamatosan esedékes gyermektartásdíjat. Az ítélet indokolása szerint az alpereseknek a gyermektartásdíj alapjául szolgáló jövedelme olyan csekély, hogy a 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 1. §-a alapján az alapul szolgáló jövedelem 50%-ában megállapított tartásdíj is „éppen csak pótolja a gyermek tartását”.
A fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Törvényt sértett a járásbíróság, amikor a jogi képviselő nélkül eljáró feleket a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a szükséges tájékoztatással nem látta el és őket jogaikra, illetőleg kötelességeikre nem figyelmeztette. A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény (Htv.) 49. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a honvédelmi kötelezettségét teljesítő állampolgárok érdekeinek széles körű védelmét a Magyar Népköztársaság biztosítja. Az érdekvédelem körében a Htv. végrehajtására kiadott 6/1976. (III. 31.) MT számú rendelet (R.) 91. §-a értelmében családi segélyben kell részesíteni a sorkatona munkaképtelen és eltartásra szoruló hozzátartozóját, ha őt a sorkatona a bevonulást megelőzően saját keresetéből, jövedelméből tartotta el, vagy tartási igénye a bevonulás után keletkezett, illetőleg a bevonulttal szemben fennálló tartási igényét bírósági határozat állapítja meg. A R. 92. §-ának (1) bekezdése értelmében a családi segélyre jogosultság szempontjából hozzátartozó – többek között – a sorkatona gyermeke. A R. 95. §-a szerint a családi segély megállapítása a lakóhely szerint illetékes egészségügyi szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozik.
A családi segély összege az 1/1976. (III. 31.) HM–EüM–PM számú együttes rendelet (Ér.) 2. §-ának (2) bekezdése értelmében – ha a sorkatona hozzátartozó külön háztartásban él – havi 960 forint, ha pedig a sorkatona bírósági határozat alapján kötelezett a tartásra, a családi segély összege a 2/1976. (VI. 17.) HM számú rendelet (Vhr.) 80. §-ának (1) bekezdése értelmében a megállapította tartásdíjjal, de legfeljebb a megállapítható családi segély a külön háztartásban elő egy személyre eső összegével egyenlő. A (2) bekezdése szerint a bírósági határozattal megállapított tartásdíj helyett kifizetett családi segélynek megfelelő összeget a sorkatonai szolgálatból leszerelttől levonni nem lehet.
A felhívott jogszabályokra figyelemmel a járásbíróság akkor járt volna el megfelelően, ha a felperest nyilatkozattételre hívja fel, igényelt-e a gyermek után az alperes lakóhelye szerint illetékes egészségügyi szakigazgatási szervtől családi segélyt, illetőleg a szakigazgatási szerv megkeresése útján tisztázza, hogy a gyermek részesül-e családi segélyben. A felhívott jogszabályok alapján ugyanis az alperes a sorkatonai szolgálatának időtartama alatt tartásdíj-fizetési kötelezettségének családi segély folyósítása útján is eleget tehet. Ebben az esetben tartásdíj fizetésére kötelezésének nincs helye.
Ha a felperes a gyermek utáni családi segélyben részesül, akkor az alperes tartásdíj fizetésére kötelezhető, de a havi 110 forint gyermektartásdíj megállapítása – a kifejtetteken túlmenően is – törvénysértő.
A gyermektartásdíjról szóló 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a gyermektartásdíjat a tartásra köteles személy munkabére, járandósága, egyéb jövedelme és vagyoni viszonyai alapján állapítja meg. A (2) bekezdés szerint a tartásdíjat általában úgy kell megállapítani, hogy az gyermekenként elérje a kötelezett átlagos munkabérének és az őt megillető juttatásoknak a 20%-át. Az idézett minisztertanácsi rendelet végrehajtására kiadott 8/1974. (VI. 27.) IM számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében a tartásdíj alapjául szolgáló munkabért és juttatást általában a keresetlevél beadását megelőző egy évi összes kereset (jövedelem stb.) figyelembe vételével kell kiszámítani.
E jogszabályokra figyelemmel a járásbíróságnak azt kellett volna tisztáznia, hogy az alperesnek a keresetlevél beadását megelőző egy év alatt mennyi volt az összes keresete, a tartásdíj kiszámításának ugyanis ez az alapja. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes 1979. február hónaptól kezdődően csupán a személyes szükségletei fedezésére szolgáló 230 forint zsoldilletményben, illetőleg további 59 forint „anyagi járandóságban” részesül, a járásbíróság akkor járt volna el megfelelően, ha az alperest a bevonulását megelőző átlagkeresete alapján kötelezi tartásdíj fizetésére és egyidejűleg felhívja a felperest arra, hogy az ítélet alapján a Vhr. 80. §-ára tekintettel a megállapított tartásdíjat az illetékes egészségügyi szakigazgatási szervtől családi segélyként igényelheti.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott jogerős ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 230/1980/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás