GK BH 1980/483
MK BH 1980/483
1980.12.01.
A göngyölegek késedelmes visszaszállítása miatt követelhető díj nem kötbérjellegű követelés [3/1968. (XII. 8.) ÁH sz. rendelkezés 2. § (1) bek., Ptk. 228. § (1) bek.].
A felperes és a II. r. alperes között az 1977. év II. negyedére 10 tonna meghatározott minőségű termékre szállítási szerződés jött létre. A felperes a szerződéstervezetében megjelölte, hogy a teljesítésre az I. r. alperes „miatt” vállalkozik, másrészt közölte a II. r. alperessel, hogy az „Általános Szállítási Szerződési Feltételei” (a továbbiakban: Feltételek) szerint vállalja a teljesítést. A II. r. alperes a felperes ajánlatát véleményeltérés nélkül elfogadta, bár állítása szerint a szerződéskötéskor a Feltételek tartalmát nem ismerte.
A felperes és az I. r. alperes között szállítási szerződés nem jött létre, mert az I. r. alperes kifejezetten közölte, hogy a termékeket a II. r. alperestől kívánja beszerezni. A felperes ettől függetlenül a Feltételeket megküldte a részére, s ezt az I. r. alperes kifogás nélkül aláírta.
A Feltételek szerint valamennyi göngyölegfajta után – azok késedelmes visszaállítása esetén – a megrendelő a göngyölegeknek a Feltételekben közölt ára alapulvételével számított 50%-os mértékű bírságot (időn túli használati díjat) köteles fizetni.
A felperes a II. r. alperes részére teljesített, amely termékeket az I. r. alperes lehívásai alapján szállította tovább. A II. r. alperes a szállítólevelein a göngyöleg-visszaküldési kötelezettséget nem írta elő, ennek ellenére azokat az I. r. alperes nyilvántartásba vette és esetenként – saját fuvareszközével – a felperes részére késedelmesen visszaszállította. A felperes a késedelmes visszaszállítások miatt az I. r. alperestől 95 811 Ft göngyölegbírság megfizetését követelte, majd ennek elutasítása után az elsőfokú bírósághoz benyújtott keresetében az I. r. és a II. r. alpereseket egyetemlegesen kérte ennek az összegnek a megfizetésére kötelezni.
Az I. r. alperes a védekezésében jogviszony hiányára hivatkozott és azt állította, hogy a Feltételeket tévedésből aláírta ugyan és annak tartalmát ismerte, az azonban a termékszállításra vonatkozó érvényes szerződés hiányában a felek között nem hatályosulhatott, és a Feltételekből az ő terhére kötelezettségek nem keletkeztek.
A II. r. alperes nem vitatta, hogy a szóban forgó termékek szállítására a felperessel szerződést kötött, és hogy ebben a felperes a Feltételek hatályát kikötötte, de arra hivatkozott, hogy azoknak tartalmát a felperes nem közölte vele. A Feltételeket csak akkor ismerhette meg, amikor a felperes a bírságigényét már bejelentette. Azt állította, hogy ő a Feltételekre vonatkozóan nem tett jognyilatkozatot. Tiltakozott az egyetemleges marasztalás ellen és védekezése elfogadásának hiánya esetére az I. r. alperest kérte a felperes javára bírság fizetésére kötelezni.
Az I. r. alperes összegszerűségi kifogást is tett, és emiatt az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő megállapította, hogy a felperes által követelt bírságösszeg reális, az a felek egyező nyilvántartási adatain alapszik. A felek a szakértői megállapításokat elfogadták ugyan, de az alperesek fenntartották azt az álláspontjukat, hogy a kereset jogalap nélküli.
Az elsőfokú bíróság az alpereseket a felperes javára egyenként 47 906–47 906 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes és az I. r. alperes között – a termékek 1977. II. negyedében történő szállítására – nem jött létre szállítási szerződés, csak a felperes és a II. r. alperes között. Ez utóbbi szerződésnek részévé váltak a Feltételek rendelkezései. Azok hatályosulása ellen ugyancsak a II. r. alperes nem tiltakozott, az pedig az ügy elbírálása szempontjából közömbös, hogy a Feltételek tartalmát a II. r. alperes nem ismerte, mivel annak megismerését szorgalmazhatta volna. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a göngyölegbírság kötbérjellegű szankció, és mert az annak érvényesíthetőségére vonatkozó feltételek bekövetkeztek, a II. r. alperes pedig nem tudta kimenteni magát, a felperes követelése megalapozott. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra, hogy az I. és II. alperes között létrejött szállítási szerződésben a Feltételekre nem történt utalás. A II. r. alperes azt sem közölte az I. r. alperessel, hogy az egyes göngyölegfajtákat mennyi időn belül kell a felperesnek visszaküldeni, sőt a raklapokon kívül a többi göngyöleget illetően a visszaszállítási kötelezettséget sem közölte. Mivel azonban az I. r. alperes a Feltételek tartalmának ismeretében tudott a visszaszállítási kötelezettségéről és a göngyölegeket késedelmesen vissza is szállította a felpereshez, a késedelmével megszegte az együttműködési kötelezettséget [Ptk. 277. § (2) bek.], kárt okozott a II. r. alperesnek, s így vele szemben a bírság 50%-a erejéig felelősséggel tartozik.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mind az I. r. mind a II. r. alperes fellebbezett. Az I. r. alperes az első fokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy bírság fizetésére csak az kötelezhető, aki azt a szerződésben vállalta. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint sem jött létre a felperessel szállítási szerződés, ezért vele szemben a felperes keresetének nincs jogalapja. Álláspontja szerint az is kétséges, hogy a felperes és a II. r. alperes között létrejött-e a szállítási szerződés. Utalt arra, hogy a göngyölegek visszaszállítását társadalmi tulajdonvédelmi szempontokat figyelembe véve teljesítette.
A II. r. alperes szintén kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a 3/1968. (XII. 8.) ÁH sz. rendelkezés 2. §-ának (1) bekezdése szerint a göngyölegforgalmazás feltételeit a felek szabadon állapíthatják meg, a szerződéskötéskor viszont ő a felperessel a Feltételekről egyáltalán nem tárgyalt. Hivatkozott arra, hogy korábban a felperes ilyen bírságigényt nem érvényesített, és hogy sem korábban, sem a perbeli esetet követően a felperessel nem kötött olyan szerződést, amelyben a Feltételek hatálya ki lett volna kötve. Utalt arra, hogy az importból érkező áruk göngyölegei után nincs visszaszállítási vagy bírságfizetési kötelezettség és a felperes nyilvánvalóan azért nem közölte vele a Feltételek tartalmát, mert tudta, hogy ezek ismeretében ő a szerződést nem köti meg. Előadta, hogy a göngyölegeknek 30 napon belüli visszaszállítása lehetetlen feltétel, és hogy neki nincs befolyása az I. r. alperes tevékenységére. Az I. r. alperes az együttműködési kötelezettségét megszegte, ezért az őt ért kárért teljes egészében felelnie kell.
A I. r. alperes fellebbezése alapos, a II. r. alperes fellebbezése azonban nem alapos.
A tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes között szállítási szerződés nem jött létre. A Feltételek, amelyeket az I. r. alperes aláírt, önmagukban nem keletkeztetnek szerződést, azok a szerződés lényeges elemeit nem tartalmazták, hanem csupán valamely – egyébként megkötött – szerződés tartalmát egészítették ki olyan kikötésekkel, amelyeknek szabályozására az egyes szerződések külön-külön nem tértek ki. Ezért az I. r. alperesnek a szerződés megkötése nélkül általa aláírt Feltételekből kötelezettsége nem keletkezett. A Feltételek rendelkezéseinek megszegéséből az I. r. alperesnek bírságfizetési kötelezettsége sem keletkezhetett. Tényként volt viszont megállapítható – a II. r. alperes ezt nem is vitatta –, hogy a Feltételekre utaló kikötést nem kifogásolta, és ezért közte és a felperes között a szállítási szerződés úgy jött létre, hogy a Feltételek rendelkezései is a szerződés részei voltak. Ebből következik, hogy e rendelkezések megszegése miatt a felperessel szemben a II. r. alperesnek keletkezett göngyölegbírság-fizetési kötelezettsége. E vonatkozásban a II. r. alperes érvelése nem volt elfogadható.
Ha a II. r. alperes előtt a szerződéskötéskor nem voltak ismertek a Feltételek rendelkezései, ragaszkodhatott volna ahhoz, hogy azokat a felperes megismertesse vele, ezt felfüggesztő feltételként [Ptk. 228. § (1) bek.] kiköthette volna, illetőleg tudakozódhatott volna azok tartalma felöl. Emiatt önmagában az, hogy a Feltételek tartalmát nem ismerte, a rendelkezések hatályosulását nem akadályozta. Súlyosan gondatlan is volt a II. r. alperes, mivel az I. r. alperessel létrejött szerződésének megkötésekor a két szerződés tartalmát nem hozta összhangba és a Feltételek rendelkezéseit az értékesítési szerződésében nem juttatta érvényre. Azt maga sem vitatta, hogy a rakodólapokon kívül a többi göngyöleg tekintetében fennálló visszaszolgáltatási kötelezettségről is tudott, ennek ellenére ilyen kötelezettséget az I. r. alperestől nem kívánt meg. A II. r. alperes tehát a felperessel szemben a göngyölegek késedelmes visszaszolgáltatásáért maga köteles helytállni.
A göngyölegek késedelmes visszaszállításával kapcsolatos használati díj, amely bizonyos határidőt meghaladó időtartamú használat fejében jár, nem kötbér, és kötbérjellege sincs. Az elsőfokú bíróság erre vonatkozó állásfoglalása téves, mert e bírságfizetési kötelezettség nem függ a visszaszállító fél vétkességétől. Az ilyen díjak a használati ellenértékjellegén kívül a göngyölegek mielőbbi visszaadásának, forgási sebességük fokozásának ösztönző eszközei, és vannak bizonyos szankciós elemeik is. E követelés érvényesítése a göngyöleg kibocsátójának csak joga, de nem kötelessége, ezért a bírság jogosságát nem érintheti az, hogy a korábbi időszakokban ilyen igényt a felperes nem érvényesített. Mivel pedig a göngyöleg visszaadására kötelezett esetleges vétlensége nem érinti a bírságfizetési kötelezettséget, a késedelmes visszaszolgáltatás ténye a bírságigényt önmagában megalapozza.
Mivel a Feltételek bizonyítottan a felperes és a II. r. alperes között létrejött szerződés részei voltak, annak sincs jelentősége, hogy a II. r. alperes az importból származó árukat – azok göngyölegeit – milyen feltételek mellett tudta beszerezni. Azt pedig a II. r. alperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a Feltételekben a göngyölegek bírságmentes visszaadására adott határidő megtarthatatlan, és hogy ezért az erre vonatkozó szerződési feltétel lehetetlen. Így az ezzel kapcsolatos érvelése sem volt elfogadható.
A II. r. alperes az I. r. alperessel szemben keresetet nem terjesztett elő. Ennek hiányában viszont lényeges eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság azzal, hogy az I. r. alperest a bírság 50%-ában marasztalta a II. r. alperes javára és az adminisztráció egyszerűsítése érdekében közvetlenül a felperes részére való fizetésre kötelezte. Erre vonatkozó kereset hiányában ugyanis az I. r. és a II. r. alperesek közötti jogviszonyt az elsőfokú bíróság el sem bírálhatta volna, a felperes személye pedig jogviszonyláncolatot nem hozott létre, hiszen a felperes és az I. r. alperes között nem volt szerződéses kapcsolat.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, a felperesnek az I. r. alperessel szemben indított keresetét mint alaptalant elutasította, a II. r. alperes göngyölegbírság-fizetési kötelezettségét pedig 95 811 Ft-ra felemelte. (Legf. Bír. Gf. II. 31 987/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás