MK BH 1980/488
MK BH 1980/488
1980.12.01.
A vállalat becsüs munkakört ellátó dolgozójától elvárható, hogy a munkáját a vállalat érdekeire figyelemmel végezze, megfelelő tájékozottsága legyen a forgalmi árak alakulásáról és a vételre felajánlott dolgot, ha az továbbeladásra alkalmas, a mindenkori kereslet-kínálat alakulásának megfelelően – a vállalati nyereséggel is számolva – vásárolja meg [1967. évi II. törvény 34. § (2) bek., 55. §].
A felperes becsüsként 1966 óta áll munkaviszonyban az alperessel. Munkahelye 1978. január 1. óta a vállalat budapesti 108. számú felvevőhelye. A felperes munkaköri feladata az értékesítésre felkínált áru szakszerű megvizsgálása és megfelelő árajánlat tétele. Azt, hogy az árut bizományba vagy saját áruként veszi-e át, maga dönti el. Az ár megállapításánál köteles figyelembe venni a központ által kiszabott irányárakat.
Az alperes hálózat-ellenőrzési osztálya 1978. második felében vizsgálatot tartott, amelynek célja az elfekvő készletek felmérése volt. A felmérés előtt több vidéki boltvezetőtől olyan jelzés érkezett, hogy a Budapestről leküldött műszaki áruk – főleg a 108-as felvevőhelyhez kapcsolódó felvételek – jelentős része hibásan érkezik, eladhatatlan. Az eladhatatlan, javításra sem érdemes áruk foglalják az amúgy is szűk raktárt, illetve eladóteret. A vizsgálat ezért kiterjedt annak megállapítására is, hogy a problémák melyik becsüs munkáját érintik és milyen mértékben kapcsolódnak a 108-as felvevőhelyhez.
A vizsgálat – a munkaigényesség miatt – csak néhány vidéki boltra és a központi műszaki raktárban elfekvő árukra terjedt ki. A feldolgozást így is megnehezítette az a körülmény, hogy az elfekvő áruk árcéduláján sok esetben nem találtak keletbélyegzőt és hiányzott a felvevő becsüs neve.
A részleges vizsgálat 1530 db tételt érintett, 624 esetben nem volt megállapítható, hogy melyik becsüshöz, illetve felvevőhelyhez kapcsolódik a leírás. A megállapítható 906 tételből – amely összesen 26 felvevőhelyhez kapcsolódott – 190 tétel volt a 108-as felvevőhelyé. Ebből 74 darabnál a becsüs neve megállapíthatatlan volt, 50 tétel a felperes, a többi pedig más becsüsök felvétele volt.
Az ellenőrzési osztály vizsgálata szerint a 108-as felvevőhelyről származó áruk körében jelentős, az átlagot jóval meghaladó elfekvő áru található, amelyek jelentős része iparengedély nélkül működő kereskedőktől – ún. nepperektől – származott. Az elfekvő tételek értéke kb. 400 000 forintot tett ki.
A hálózat-ellenőrzési osztály 1979-ben megkísérelte a korábban végzett reprezentatív felmérés kiszélesítését, és ez a felmérés ismételten alátámasztotta azt a megállapítást, hogy a 108-as felvevőhely felvételeiből olyan nagyarányú az elfekvő áruk mennyisége, amely más felvevőhelyen nem tapasztalható. Az 1979. januári felmérés szerint a 108-as számú felvevőhelyet érintő 1978. évi leírások összege 449 960 forint, amelyből 159 120 forint – ebből 38 000 forint javítási költség – kapcsolódik a felperes felvételeihez. A szúrópróbaszerű ellenőrzés a felperes által felvásárolt televíziókészülékeknél több esetben állapított meg veszteséget. Ezek olyan készülékek voltak, amelyeket a felperes irányárjegyzék szerinti áron átvett, majd javítás után alacsonyabb áron, tehát veszteséggel értékesítettek.
A fentiek miatt az alperes fegyelmi eljárást tett folyamatba a felperes ellen, amelynek eredményeként 1979. február 21-én fegyelmi határozattal alacsonyabb – eladói – munkakörbe helyezte át.
A munkáltató intézkedése ellen a felperes döntőbizottsághoz fordult és kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését.
A döntőbizottság a fegyelmi határozatot úgy változtatta meg, hogy a határozatlan időtartamra kiszabott fegyelmi büntetés tartamát egy évben állapította meg.
A döntőbizottság a határozatát azzal indokolta, hogy a felperes által felvett műszaki cikkeknél valóban sok esetben került sor a felvételi árnál jóval alacsonyabb áron való értékesítésre. A felperes helytelen ármegállapításai azt bizonyítják, hogy vagy nincs tisztában a műszaki cikkek árával, vagy a felvételnél nem járt el kellő körültekintéssel és gondossággal.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetet terjesztett a munkaügyi bíróság elé. Tagadta, hogy fegyelmi vétséget követett volna el, ezért a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy a felperes gondatlan és hanyag magatartást tanúsított volna a munkavégzés során és ezzel összefüggésben érte kár a vállalatot. Önmagában az a tény, hogy a dolgozó munkavégzésével kapcsolatban a vállalatnak bizonyos vesztesége keletkezett, még nem bizonyítja, hogy a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét is vétkesen megszegte. Különösen vonatkozik ez a becsüsi munkára, ahol az alperesnek tevékenységi körével összefüggésben bizonyos kockázatot feltétlenül vállalnia kell.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Peradat, hogy az alperes a reprezentatív felmérést azért rendelte el, mert a vidéki boltegységek vezetői elsősorban a Budapestről érkező tételek vonatkozásában olyan jelzést adtak, hogy nagyon sok az „elfekvőség”.
A vezetők konkrétan a 108-as számú budapesti felvevőhelyet jelölték meg, ahonnan feszített áron rossz műszaki állapotban levő készülékek érkeztek.
A 108-as számú felvevőhely becsüse a felperes, évi forgalma kb. egymillió forint. A vizsgálat eredménye szerint egy év viszonylatában ezen a felvevő helyen mintegy negyedmillió forint az árleírás.
Miután a reprezentatív vizsgálat eredménye igazolta a panaszokat – ugyanis a 108-as felvevőhely kiemelkedő helyre került mind az elfekvő áruk mennyisége, mind az iparengedély nélkül működő kereskedőktől történt felvásárlás tekintetében –, a hálózat-ellenőrzési osztály a vizsgálatot a felperes munkájának vizsgálatára és más becsüsökkel való összehasonlítására is kiterjesztette.
Ennek eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes leírása – a becsüsök szerinti forgalmat figyelembe véve – olyan kiugróan magas – 202 000 forint –, amely gondos munkavégzés mellett nem fordulhat elő.
Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy a felperes vétkesen megszegte az Mt. 34. §-ának (2) bekezdésében foglalt azt a kötelezettségét, amely szerint „a dolgozó köteles a munkakörébe tartozó munkát képességei teljes kifejtésével, az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni”. Kimondja továbbá az idézett jogszabály azt is, hogy a dolgozó köteles munkáját az arra vonatkozó szabályoknak és előírásoknak, felettesei utasításainak, valamint a szakmai szokásoknak megfelelően végezni.
A becsüsökre vonatkozó munkaköri leírás szerint a becsüs köteles a felkínált árut szakszerűen megvizsgálni és a forgalmi értékének megfelelő árajánlatot tenni. Munkája során a kiadott rendelkezések és üzletpolitikai szempontok alapján kell eldöntenie, hogy a felkínált árukat bizományba vagy saját áruként veszi-e át. Abban az esetben tehát, ha bármilyen bizonytalansági tényező – pl. a felajánlott áru állapotát vagy az eladó személyét illetően – állna fenn, alkalmazhatja a bizományi konstrukciót, ami azért előnyös, mert a vállalatnak szükség esetén módjában áll a bizományi szerződést felbontani.
Ezzel a becsüs nemcsak a saját felelősségét csökkentheti a minimumra, de elősegítheti azt is, hogy kisebb legyen a javítandó, illetve az elfekvő áruk mennyisége, tehát a vállalat kára.
Helytálló a munkaügyi bíróságnak az a megállapítása, hogy ha a dolgozó munkavégzésével kapcsolatosan a vállalatnak bizonyos vesztesége keletkezett, még nem bizonyítja, hogy a munkájával kapcsolatos kötelezettségét is vétkesen megszegte. Ezt a megállapítását a munkaügyi bíróság különösen a becsüsi munkára vonatkoztatta, abból kiindulva, hogy az alperes tevékenységi körével összefüggésben bizonyos kockázatot feltétlenül vállalnia kell.
Akkor azonban – mint adott esetben is –, amikor a dolgozó munkájával kapcsolatban olyan nagy összegű kára keletkezik a munkáltatónak, amely jóval az átlag felett van – egyéves viszonylatban az egymillió forintos forgalom mellett közel negyed millió forint –, tehát lényegesen meghaladja a többi becsüs árleírását –, a munkáltatótól nem várható el, hogy a működési körével kapcsolatos kockázat terhére tudja be a nagyarányú veszteséget. A társadalmi tulajdon védelme a becsüsi munkakörben dolgozóknak is állampolgári kötelességük. Az alperes részéről – éppen a tevékenységi körrel járó kockázat miatt – a becsüsök javára biztosított döntési jog a felkínált használt áruk árának kialakításánál egyszersmind kötelezettséget is jelent a becsüs terhére: azt, hogy a mindenkori kereslet-kínálat alakulásának megfelelően; a vállalati érdekeket is szem előtt tartva alakítsanak ki olyan árakat, amelyek mellett optimálisan biztosított – lehetőleg a vállalati nyereséggel is számolva – a felvásárolt áruk eladása. Nem végzi kellő gondossággal a munkáját az a becsüs, aki a szakmai követelményeket figyelmen kívül hagyja, aki akár más becsüsökkel való konzultációkkal, akár egyéb, a legcélravezetőbb módon nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy állandóan tájékozott legyen a felkínált áruk forgalmi árának alakulásáról.
A felperes maga is elismerte a munkaügyi vitában, hogy munkája során nem a központ által kiadott árjegyzékkel dolgozott, arra hivatkozott azonban, hogy úgy gondolja, nagy különbség az árak között nincs.
A felperesnek – ha a munkakörét kifogástalanul, legjobb tudása szerint kívánta ellátni – kötelessége lett volna tájékozódnia a kialakított és a becsüsök által alkalmazott árak felöl, és nem idegen vállalattól, hanem saját központjából beszerzett irányjegyzéssel dolgozni.
Peradat az is, hogy a felperes – bár ismerte – nem volt figyelemmel arra a vállalati utasításra, amely a kereskedőkre, illetve az engedélyt nélküli gyakori előadókra, „nepperekre” vonatkozott az üzérkedés megakadályozása érdekében. Saját előadása szerint tudott arról, hogy a gyakori eladók nem rendelkeztek kereskedői engedéllyel, illetve iparigazolvánnyal. A hálózati vizsgálat azt is feltárta, hogy a legnagyobb ráfordítási költséget a nepperek által beadott áruk igényelték.
A felperes munkaköréből, valamint a vállalatot terhelő kockázatviselési kötelezettségből következik, hogy az adott esetben más megítélés szerint kell a munkajogi felelősséget elbírálni, mint egyéb esetekben.
Akkor, ha a becsüs munkája következtében olyan hiányosságok állapíthatók meg, amelyek a gondatlan munkavégzést bizonyítják, mert a vállalati veszteség kiugróan magas a többi becsüséhez viszonyítva, a vállalat megalapozottan él munkáltatói jogával, és ha indokoltnak találja – az egyéni és általános nevelés, valamint a megelőzés érdekében –, jogszerűen vonja a dolgozót fegyelmileg felelősségre. (M. törv. I. 10 059/1980/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás