MK BH 1980/489
MK BH 1980/489
1980.12.01.
Ha a fegyelmi büntetéssel sújtott dolgozó által előadott tények és a fegyelmi határozatban megállapított tényállás között lényeges eltérés van, a munkaügyi bíróságnak a tényállás tisztázása érdekében el kell rendelnie azoknak a személyeknek a tanúkénti kihallgatását, akik a dolgozó magatartására vonatkozóan bejelentést tették és szükség esetén az ellentét feloldását szembesítéssel kell megkísérelni [1967. évi II. törvény 55. § (1) bek.].
A felperes 1965. május 31. napjától dolgozik az alperesnél és gépkocsi-vezetői munkakört tölt be.
Az alperes az 1979. június 29-én hozott határozatával alapfizetésének 12 hónapon keresztül havi száz forinttal való csökkentése fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolása szerint a felperes 1979. május 24-én reggel 7.20 órakor egy angol nőt és két budapesti kísérőjét szállította a Ferihegyi repülőtérre. Amikor megtudta, hogy az egyik nő Angliába utazik, kérte, hogy a viteldíjat angol pénzben fizessék ki. A 200 forintra becsült viteldíj fejében 5 fontot követelt azzal, hogy ezt vagy kifizeti neki és akkor időben kiér a repülőtérre, vagy nem éri el a gépet. Az utas attól való félelmében, hogy lekési a járatot, kifizette az 5 fontot, kísérői azonban a felperes magatartásán felháborodtak és felírták a gépkocsi rendszámát. A felperes ezt követően visszaadta az öt fontot. A fuvardíj kiegyenlítése ezt követően a repülőtéren megtörtént, az angol utas 200 forintot adott át, amiből nem kért vissza. Az alperes fegyelmi vétségként rótta a felperes terhére, hogy megszegte a szolgálati szabályzat 4.341 pontjában foglaltakat, amelyek a készpénzkifizetés módját írja elő. Súlyosbítóként értékelte a csoportvezetői beosztást és azt is, hogy magatartásával megsértette a népgazdasági érdekeket védő devizagazdálkodási szabályokat.
A felperes kérelme alapján eljárt munkaügyi döntőbizottság a fegyelmi büntetést szigorú megrovásra mérsékelte. A határozat ellen mindkét peres fél keresettel élt. A felperes keresete a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, az alperes keresete pedig a fegyelmi határozat hatályban tartására irányult.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetének adott helyt; a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte, az alperes keresetét elutasította. Az érdemi döntés indoka szerint sem a fegyelmi, sem a döntőbizottsági, illetve a bírósági eljárás során nem bizonyosodott be a fegyelmi vétség elkövetése.
A bebizonyítottság hiányát abban állapította meg, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója nem rendelt el szembesítést a panaszt tevő utasok és a felperes között. Kifejtette még a bíróság: ha a gépkocsivezető – ráutaló magatartásával – valóban valutát kívánt volna szerezni, nyilvánvalóan nem adta volna vissza az öt angol fontot az utasnak még a fuvar elvégzése előtt, látva az utazó és a kísérő személyek közötti feszültséget és ellentmondást.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése értelmében fegyelmi büntetés azzal a dolgozóval szemben szabható ki, aki a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi. Ebből következik: a munkáltató fegyelmi büntetést kiszabó határozata akkor megalapozott, ha a vétkes kötelezettségszegés hiteltérdemlően bebizonyosodik. Ha a munkáltató nem képes bizonyítani a fegyelmi határozatban megjelölt kötelezettségszegést, a határozatot a munkaügyi vitát elbíráló szerveknek hatályon kívül kell helyezniük.
A perben azt a kérdést kellett elbírálni, hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegést megvalósította-e. Az alperes ugyanis utaspanasz alapján értesült a felperes kötelezettségszegéséről.
B. I. és felesége 1979. május 24-én a Magyar Rádióhoz levelet intéztek. Ennek tartalma szerint B. I. nővére két hétig tartó látogatása után visszakészült Angliába. B. I. leállította a felperes által vezetett taxigépkocsit, azzal a lakására vitette magát és jelezte a repülőtérre irányuló fuvart. A gépkocsivezető már ekkor fontban kérte a szállítás költségeinek kifizetését arra hivatkozva, hogy a valutára nyáron szüksége lesz, mert Németországba utazik és mindnyájan így szerzik meg a szükséges külföldi fizetőeszközt. B. I. közölte, hogy nővérének csak csekkje van, forintban tud fizetni. Az utasok beszálltak a gépkocsiba és – a panaszlevél szerint – a gépkocsivezető az egész úton erőszakoskodott, mondván, hogy lassabbra veszi az órát, a fuvardíj biztosan lesz 200 forint, az utas adjon öt fontot, akkor kiér idejében a repülőtérre, máskülönben nem. Az Angliába utazó utas attól való félelmében, hogy valóban nem ér ki idejében a repülőtérre, odaadta az öt fontot. B. I.-t a vitatkozás felbőszítette és közölte a gépkocsivezetővel, hogy ezt nem hagyja szó nélkül. A repülőtérre megérkezve B. I. felírta a gépkocsi rendszámát. Ekkor a felperes nem merte megtartani az öt fontot, azt visszaadta és a 120 forintos fuvardíj ellenében 200 forintot fizetett ki az utas.
Ezt a panaszlevelet a Magyar Rádió kivizsgálás és intézkedés végett az alperesnek küldte meg.
A forgalmi osztályvezető és a jogi csoportvezető felkereste a lakásán a panaszost és meghallgatta. A meghallgatásról „Feljegyzést” készítettek. A panaszos külföldön élő nővérétől kapott két levéllel kívánta igazolni állításait. A nővére ugyanis a repülőgépen, majd hazaérkezése után is írt az elutazásával kapcsolatos kellemetlen benyomásairól. A repülőgépen írt levelezőlap tartalma: „Ezt a lapot a repülőgépen írom. Én tudom, hogy neked volt igazad, de mindent megtettem volna, hogy eljussak időben a repülőtérre. Sajnálom, hogy így végződött a látogatásom.”
Ugyanezen a napon a testvérének küldött levélben arra utalt, hogy „nem lett volna szabad angol pénzt követelni és azt mondani, hogy csak akkor érünk ki a repülőtérre, ha én angol pénzzel fizetek”.
A felperes viszont a keresetlevelében előadta, hogy B. I. utas, aki mellette foglalt helyet, azt állította, hogy a repülőtérig 20 perc az út és ennyi idő alatt ki is kell érni. Erre azt válaszolta, hogy ez lehetetlen. Az utasnő, akiről a beszélgetésből megtudta, hogy ő utazik tovább repülőgépen, minden célzás nélkül a retiküljéből kivett 5 fontot és átadta. Szó sem volt arról, hogy az Angliába utazó taxiutasnő a fuvardíjra adta volna az 5 fontot. Az utazás befejezése után az öt fontot visszaadta és a fuvardíj kiegyenlítése már forintban történt.
Az ismertetett adatokból megállapítható, hogy egyfelől a fegyelmi határozatban rögzített tényállás és az annak alapjául szolgáló előadások, másfelől a felperes által előadottak között jelentős tényállási elemeket tekintve lényeges eltérések, ellentmondások vannak.
Ezeket az ellentmondásokat a munkaügyi bíróság is észlelte, mert az alperes terhére rótta, hogy a tényállás tisztázása érdekében nem rendelte el a panasztevő szembesítését a felperessel.
Ugyanakkor azonban ezt a hiányt a munkaügyi bíróság sem pótolta és ítéletét kellően fel nem tárt tényállásra alapította, anélkül, hogy a peradatokban mutatkozó ellentmondásokat megkísérelte volna feloldani, a bizonyítás anyagát pedig – a panaszttevő állampolgárok tanúkénti meghallgatásával – közvetlenebbé tenni.
Ilyen körülmények között a jogerős ítélet nem felel meg a jogszabályoknak és megalapozottnak sem tekinthető.
A munkaügyi bíróságnak az új eljárás keretében tanúként kell meghallgatnia B. I. és felesége budapesti lakosokat és szükség esetén – az ellentétek feloldása érdekében – a felperest szembesíteni kell velük.
A tanúbizonyítás eredményéhez képest pedig – mérlegelve az angol utas által írt levelezőlap, illetve levél tartalmát is – újból állást kell foglalnia a kötelezettségszegés elkövetése és a felperes vétkessége, illetve – a fegyelmi vétség elkövetésének megállapítása esetén – abban a kérdésben, hogy a kiszabott fegyelmi büntetés a vétség alanyi és tárgyi súlyával arányban áll-e. (M. törv. II. 10 030/1980/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás