BK BH 1980/49
BK BH 1980/49
1980.12.01.
A jármű erőszakkal elvételének bűntette akkor valósul meg, ha az elkövető jogtalan használat végett úgy veszi el az idegen gépi meghajtású járművet, hogy ennek érdekében más személye ellen erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz [1961. évi V. törvény 327. § (3) bek.].
A járásbíróság mint fiatalkorúak bírósága végzésével megállapította, hogy a fiatalkorú I. r. és II. r. terheltek mint társtettesek elkövették a jármű erőszakkal elvételének bűntettét, ezért őket intézkedésül próbára bocsátotta. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltek 1979. augusztus 6. napján nem sokkal éjfél után érkeztek a vasútállomásra azzal a céllal, hogy lakóhelyükre utazzanak tovább. Megtudták azonban, hogy lakóhelyük felé csak órákkal később, hajnalban indul vonat, s ezért elhatározták, hogy egy motorkerékpárt szereznek és azzal folytatják útjukat.
Tervük megvalósítása érdekében a városban sétáltak nézelődve, s végül az egyik ház előtt megpillantottak egy segédmotoros kerékpárt. A jármű dróttal, műanyag zárral és kormányzárral volt lezárva. Az I. R. terhelt késével átvágta a műanyag zárat, a II. r. terhelt pedig a kormányzárat igyekezett egy csavarhúzóval felnyitni. Ez utóbbi nem sikerült ugyan, de a járművet mégis beindították, s ezután úgy közlekedtek azzal, a város belterületén, hogy a vezetői engedéllyel nem rendelkező I. r. terhelt vezetett.
A jármű értéke kb. 5900 forint volt.
A terheltek javára a cselekmény jogi minősítése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A járásbíróság ítéletében rögzített rövidített indokolásból nem derül ki ugyan, de nyilvánvaló, hogy a bíróság a cselekményt ezért a 1961. évi V. törvény 327. §-ának (3) bekezdése szerint minősülő, jármű erőszakkal elvétele bűntettének, mivel a terheltek a segédmotoros kerékpár zárszerkezetet megsemmisítették, illetve megrongálták.
Ez az álláspont téves. Az 1978. évi IV. tv. (1961. évi V. törvény) a vagyon elleni bűncselekmények szabályozásánál azokat az eseteket súlyosabban, melyek az eddigi ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint jellegüknél fogva, a vagyon elleni cselekmények társadalomra veszélyességét általában fokozzák.
A korábbi büntetőtörvénynek a „jogtalan behatolás” fogalmával szakítva, a 1961. évi V. törvény 316. §-ának (2) bekezdésének d) pontja szerinti, dolog elleni erőszak útján elkövetés magában foglalja egyrészt a betöréses lopásnak azokat az eseményeit, amikor az elkövető a helyiségbe vagy az ehhez tartozó bekerített helyre erőszakkal hatol be, másrészt a dolog megőrzése céljából alkalmazott készüléket, zárat feltöri, illetőleg olyan idegen ingóságot vesz el, melynek végleges birtoklása az említett célból alkalmazott készülék vagy zár feltörését szükségessé teszi (pl. lezárt ládát nem a helyszínen töri fel).
A 1961. évi V. törvény 316. §-a (2) bekezdésének f) pontja külön szabályozza a besurranásos, belopódzásos lopásnak azokat az eseteit, amikor az elkövető nem valamely akadály fizikai erővel való leküzdése útján, hanem más megtévesztésével, félrevezető, áltató módon, észrevétlenül, az akaratnyilvánításra képtelen személyállapot kihasználásával, a jogosult vagy a használó tudta és beleegyezése nélkül – tartalmilag tehát jogtalanul – megy be a lopás véghezvitele céljából más helyiségbe vagy az ahhoz tartozó bekerített helyre.
Végül a 1961. évi V. törvény 316. §-a (2) bekezdésének g) pontja külön szabályozza a hamis vagy lopott kulcs használatával történő elkövetést, ideértve azt az esetet is, amikor a tolvaj az általa ismert rejtekhelyről elvett kulccsal megy be más helyiségbe.
A lopástól eltérően szabályozza a 1961. évi V. törvény 327. §-ának (2) és (3) bekezdése a jármű önkényes elvételének eseteit.
A 1961. évi V. törvény 327. §-a (2) bekezdésének a) pontja a helyiségbe vagy az ehhez tartozó bekerített helyre való jogtalan behatolást tekinti a bűncselekmény tárgyi súlyát növelő tényezőnek. A törvény szóhasználata megfelel az 1961. évi V. törvény 296. §-a (2) bekezdésének f/1. pontjában foglaltaknak. E törvényhely alkalmazása szempontjából a jogtalan behatolás egyrészt azokat az eseteket fogja át, amikor az elkövető a jármű tárolására szolgáló helyiségben nyitja fel fizikai erőszak kifejtésével, a zárat vagy készüléket feltöri és ide testileg bemegy, másrészt a járművek elhelyezésére szolgáló helyiségbe vagy az ahhoz tartozó bekerített – akár bezárt, akár be nem zárt, bármikor bezárható – helyre besurranva, az ellenőrzés kijátszásával, félrevezető magatartással olyan körülmények között megy be, hogy egyébként ott jogszerűen nem tartózkodhatna.
Nem vonható viszont az említett eset körébe, ha az elkövető a jogtalan használat végett úgy veszi el a járművet, hogy az annak megőrzésére szolgáló zárat vagy készüléket feltöri, így pl. a gépi meghajtású jármű ablakát betöri, az ajtaját kifeszíti, a kormányzárat szétszereli, vagy pedig a birtokba vétel céljából hamis vagy lopott kulcsot, illetve indítókulcsot használ.
Nem állapítható meg az ilyen esetekben a 1961. évi V. törvény 327. §-ának (3) bekezdése szerinti, jármű erőszakkal elvétele sem. E minősített eset megvalósulásához ugyanis nem elegendő a jármű, illetve annak valamely berendezése ellen intézett fizikai erőszak. A jármű önkényes elvételének ez a minősített eset akkor állapítható meg, ha az elkövető a cselekményt úgy valósítja meg, hogy evégett más személye ellen erőszakot – ideértve az öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezést – avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
A jármű dolog elleni erőszakkal elvétele esetén a 1961. évi V. törvény 327. §-ának (1) bekezdése szerinti alapeset megállapításának van helye.
Az, hogy a 1961. évi V. törvény 327. §-ának (3) bekezdésében foglalt súlyosabb minősítés megvalósulása szempontjából nem elegendő a dolog elleni erőszak, hanem ennek személy ellen irányulónak kell lenni, következik a törvényi tényállás második fordulatából is, amely arra utal, hogy az adott esetekben a 1961. évi V. törvény 138. §-a szerinti fenyegetés fennállása nem alapozza meg a súlyosabb jogi értékelést, hanem a fenyegetésnek az élet vagy a testi épség ellen közvetlenül irányulónak kell lennie épp úgy, mint a rablás [1961. évi V. törvény 321. §-ában (1) bekezdése], illetőleg az erőszakos közösülés [1961. évi V. törvény 197. §-ának (1) bekezdése] esetén.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a határozatnak a terheltek cselekményét minősítő rendelkezése törvénysértő, ezért ezt hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a terheltek cselekménye a 1961. évi V. törvény 327. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, jármű önkényes elvétele vétségét valósítja meg (B. törv. III. 942/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás