MK BH 1980/490
BK BH 1980/490
1980.12.01.
A munkáltató terhére óvórendszabály-sértés miatt kibocsátott fizetési meghagyás megalapozottságát a bíróságnak a peres felek egymás közötti viszonyában a kívülálló harmadik személy felelősségének vizsgálata nélkül kell elbírálnia és kizárólag abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a dolgozó üzemi balesete a munkáltató óvórendszabály-sértésére vezethető-e vissza [1975. évi II. tv. 108. §, Pp. 339. § (2) bek., 341. § d) pont, MK 106. sz.].
Az alperest fizetési meghagyásával a felperest az 1975. évi II. törvény (T) 108. §-a alapján 7908 forint betegségi biztosítási szolgáltatás megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint ugyanis K. M. 1978. április 26. napján elszenvedett üzemi balesetét a felperes mint munkáltató óvórendszabály-sértése okozta.
A felperes a járásbírósághoz benyújtott keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy a balesetért a Sz-i Villamos- és Vasipari Szövetkezetet terheli a felelősség.
Az említett szövetkezet a felperes és az alperes perbehívását követően (Pp. 58. §) a perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott.
A járásbíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a felperes a Sz-i Villamos- és Vasipari Szövetkezetnél javíttatta a hegesztő dinamóját. A javítást végző dolgozó a kábelt hibásan kötötte be, érintésvédelmi szempontból pedig nem ellenőrizte. Minthogy a berendezést – annak hazaszállítása után – a felperes sem ellenőrizte, K. M. hegesztő 1978. április 26-án áramütéses balesetet szenvedett.
A járásbíróság ilyen tényállás mellett megállapította, hogy a felperes megsértette az ÁBEO 4.2, továbbá 8.01 és 8.12 pontjaiban foglalt előírásokat, és mivel ezek az óvórendszabály-szegések a bekövetkezett üzemi balesettel okozati összefüggésben vannak, a felperes keresetét alaptalannak találta.
Fellebbezés folytán az ügy a megyei bíróság elé került, amely az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperest valóban mulasztás terheli az üzemi baleset bekövetkezésében, mert a javított gépet ellenőrző vizsgálat nélkül átvette, majd üzembe helyezés előtt a rutinszerű próbavizsgálatot sem végezte el.
Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperessel szemben nincs törvényes lehetőség a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére, illetőleg a felperesnek a felelősség alól történő mentesítésére. A felperes terhére több óvórendszabály megszegése mutatható ki.
Mindemellett a megyei bíróság úgy találta, hogy a gondatlan és hibás munkát végző s a kötelező ellenőrzést is elmulasztó beavatkozó magatartása nagyobb mértékben hatott közre a baleset bekövetkezésében. Ezért az alperesnek a fizetési meghagyást nemcsak a felperessel, hanem – a T. 109. §-a alapján – a beavatkozóval szemben is ki kellett volna bocsátani.
Mivel a baleset a felperes és a beavatkozó közös mulasztására vezethető vissza, és a jogviszony egységes elbírálása csak mindkét mulasztóval szemben kibocsátott fizetési meghagyás esetén történhet meg, a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte és az alperest újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 106. számú állásfoglalása szerint ha a keresettel megtámadott társadalombiztosítási határozatnak olyan hiánya van, amelyet a perben nem lehet pótolni, a bíróság a határozat kiegészítését kezdeményezheti. A határozat kiegészítése iránti eljárás megindítása esetén a bíróság e per tárgyalását ennek az eljárásnak a befejezéséig felfüggesztheti. Ha a határozat hiányát ilyen módon nem lehet pótolni, a bíróság a társadalombiztosítási határozatot hatályon kívül helyezheti és a társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezheti.
A kollégiumi állásfoglalás indokolása ezzel összefüggésben mutat rá arra, hogy a társadalombiztosítási határozat (fizetési meghagyás) megtámadása iránti perben általános szabályként a Pp. 341. §-ának d) pontja érvényesül és ehhez képest a Pp. 339. §-ának (2) bekezdése csak kivételesen és csak akkor alkalmazható, ha a határozatnak olyan hiánya van, amelyet a bírósági eljárásban bizonyítási felvételével nem lehet és más módon sem lehet pótolni.
Az adott esetben a fizetési meghagyásnak nincs olyan hiánya, amely csak az új társadalombiztosítási eljárás keretében volna pótolható.
Minthogy pedig a kivételeket megszorítóan kell értelmezni, a fizetési meghagyás azon az alapon, hogy azt a munkáltatón kívül harmadik személlyel szemben is indokolt lett volna kibocsátani, nem helyezhető hatályon kívül.
Mindebből következik, hogy a felperes mint munkáltató terhére óvórendszabály-sértés miatt kibocsátott fizetési meghagyás alaposságát a peres felek egymás közötti viszonyában a harmadik kívülálló jogi személy felelősségének vizsgálata nélkül, érdemben kell elbírálni.
A megyei bíróság tehát akkor járt volna el helytállóan, ha a fellebbezés folytán kizárólag abban a kérdésben foglal állást, hogy a felperes dolgozójának üzemi balesete a munkáltató óvórendszabály-sértésére vezethető-e vissza. (M. törv. II. 10 064/1980/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás