MK BH 1980/491
BK BH 1980/491
1980.12.01.
A munkaügyi bíróság a foglalkozási betegség fennállásának megállapítása kérdésében nincs kötve a bizonyítás meghatározott módjához és szabadon felhasználhat minden bizonyítékot. A perben rendelkezésre álló orvosszakértői vélemények közötti ellentét esetén a bíróságnak el kell rendelnie a vélemények felülvizsgálatát és erre az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát kell felkérnie [Pp. 6. §, 182. § (3)–(4) bek.; 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 1. § (2) bek.].
A felperes 1956-ban lépett az alperes alkalmazásába. Belépésétől kezdve föld alatti munkakörben dolgozott, 1963-tól vájárként, majd 1967-től bányakőművesként. 1976. január 31-től 50%-os mértékű munkaképesség-csökkenésére tekintettel a 2007/1969. (IV. 24.) Korm. számú határozat alapján rokkantsági nyugdíjas állományba helyezték.
A felperes – miután a munkaügyi döntőbizottság az ez irányú kérelmét elutasította – keresettel fordult a bírósághoz és kérte az alperest a nyugdíjba helyezésétől kezdve az átlagkeresete és a nyugdíja különbözetének megfizetésére, valamint az 1975. és az 1976. évi táppénzes állományai következtében keletkezett keresetveszteségének megtérítésére kötelezni.
A kereseti kérelmét arra alapította, hogy szilikózisban szenved, emiatt helyezték nyugdíjas állományba, és emiatt tartották a nyugdíjazását megelőző időszakokban táppénzes állományban. A szilikózisból eredő kárért pedig az alperes vétkességére tekintet nélkül felel.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokaiban megállapította, hogy a felperes nem szenved szilikózisban. Utalt az Országos Orvos szakértői Intézet I. fokú Orvosi Bizottságának megállapítására, amely szerint 50%-os mértékű munkaképesség-csökkenését tüdőtágulás, idült hörghurut, hörggörcs, kezdődő légzési és vérkeringési elégtelenség, szívizom-elfajulásos elváltozás, érelmeszesedés, valamint gerincelfajulásos elváltozása okozta. Az Országos Munka- és Üzem-egészségügyi Intézet is a bíróság megkeresésére történt vizsgálat alapján azt állapította meg, hogy a felperes nem szenved szilikózisban. A felperes a per során bemutatta a Pécsi Orvostudományi Egyetem központi intenzív therápiás osztályának 1977. október 11-én kiadott zárójelentését, amely diagnózisként szilikózist is megjelöl, minthogy azonban az ott történt ápolásának ideje alatt a tüdejéről röntgenfelvétel nem készült, a zárójelentést a munkaügyi bíróság nem találta az Orvos szakértői Intézet és az Országos Munka- és Üzem-egészségügyi Intézet megállapításainak megcáfolására alkalmasnak.
A megyei bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helyben hagyta.
A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint a módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a foglalkozási betegség fennállása kérdésében az Országos Munka- és Üzem-egészségügyi Intézet állásfoglalása az irányadó. Minthogy az intézet megállapítása szerint a felperesnél nem áll fenn foglalkozási betegség, a megyei bíróság szükségtelennek találta ebben a kérdésben további orvos szakértői vélemény beszerzését.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a foglalkozási megbetegedés keletkezésével, kifejlődésével, illetőleg elháríthatóságával összefüggő egészségügyi kérdésben kell dönteni, véleményadás végett az Egészségügyi Minisztérium által kijelölt szervet kell megkeresni. Az erre kijelölt szerv az Országos Munka- és Üzem-egészségügyi Intézet (OMI).
A perben azonban nem valamely foglalkozási megbetegedés keletkezése, kifejlődése, illetve elháríthatósága kérdésében, hanem abban a kérdésben merült fel vita, hogy a felperesnek fennáll-e a foglalkozási megbetegedése, szilikózisban szenvedő beteg volt-e a nyugdíjazásakor, illetve már az azt megelőző évben. E kérdésben pedig a bíróság a bizonyítás meghatározott módjához nincs kötve, tehát nem egyedül az OMI állásfoglalása irányadó. Az OMI véleményét a bíróság – a szabad bizonyításnak a Pp. 6. §-ában foglalt elvéből folyóan – a bizonyítékok körében mérlegelheti és természetesen a döntése alapjául is elfogadhatja, ha a véleménye meggyőző és a per egyéb orvosi adataival összhangban áll. Az adott esetben azonban a perben az OMI véleményével ellentétes orvosi állásfoglalás is volt; a Pécsi Orvostudományi Egyetem központi intenzív és therápiás osztályának a felperes 1977. október 5-től október 11-ig tartott ápolásáról annak befejeztekor kiadott zárójelentése szerint a felperesnél szilikózist is kórisméztek, amit az egyetem belgyógyászati klinikája a két nappal később kiadott zárójelentésében is megerősített.
Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróságnak az OMI és az Országos Orvos szakértői Intézet, valamint a Pécsi Orvostudományi Egyetem állásfoglalásai közötti ellentét feloldása érdekében a Pp. 182. §-ának (3) és (4) bekezdése értelmében e vélemények felülvizsgálatát kellett volna elrendelnie és erre az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát kellett volna felkérnie. Minthogy a perben eljárt egyik bíróság sem tette ezt meg, megalapozatlan a jogerős ítélet. (M. törv. I. 10 063/1980/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás