1980. évi 5. törvényerejű rendelet
1980. évi 5. törvényerejű rendelet
az 1968. évi november hó 8. napján Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Közlekedési Egyezményt kiegészítő európai Megállapodás kihirdetéséről1
2009.11.06.
(A Magyar Népköztársaság2 Elnöki Tanácsa megerősítő okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek főtitkáránál 1976. évi március hó 16. napján megtörtént. A MEGÁLLAPODÁS A 4. cikk pontja értelmében 1979. évi június hó 7. napján lépett hatályba.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1971. évi május hó 1. napján Genfben kelt – az 1968. évi november hó 8. napján Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Közlekedési Egyezményt kiegészítő – európai Megállapodást és függelékét e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § A Megállapodás hivatalos magyar fordítása a következő:
Az 1968. évi november hó 8. napján Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Közlekedési Egyezményt Kiegészítő Európai Megállapodás
A Szerződő Felek, amelyek egyben az 1968. november 8-án Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Közlekedési Egyezménynek is felei,
attól az óhajtól vezérelve, hogy Európában a közúti közlekedésre vonatkozó szabályok nagyobb egységességét érjék el és biztosítsák a magasabb szintű környezetvédelmet,
megállapodtak az alábbiakban:
1. Cikk
1. A Szerződő Felek, amelyek egyben az 1968. november 8-án Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Közlekedési Egyezménynek is Felei, megteszik a megfelelő intézkedéseket, abból a célból, hogy a hatályban lévő közlekedési szabályok és a területükön nyilvántartásba vett közúti járművekre vonatkozó műszaki követelmények, a lényegüket illetően, összhangban legyenek a Megállapodás Függelékének rendelkezéseivel.
2. Feltéve, hogy semmilyen szempontból sem lesznek összeférhetetlenek a Megállapodás függelékének a rendelkezéseivel,
a) az említett szabályok mellőzhetik a rendelkezések közül azokat, amelyek a Szerződő Fél területén elő nem forduló helyzetekre vonatkoznak;
b) az említett szabályok tartalmazhatnak a függelékben nem szereplő rendelkezéseket is.
3. E cikk rendelkezései nem kötelezik a Szerződő Feleket arra, hogy a függelék rendelkezéseiből a közlekedési szabályaik közé felvett rendelkezések bármely megszegésére büntető rendelkezéseket határozzanak meg.
2. Cikk
1. E Megállapodás 1972. december 31-ig áll nyitva aláírásra azoknak az Államoknak a részére, amelyek a Bécsben 1968. november 8-án aláírásra megnyitott közúti közlekedési Egyezménynek az aláírói, vagy amelyek csatlakoztak ahhoz és amelyek az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának tagjai, vagy amelyeket a Bizottság – megbízási okmánya 8. Cikkének megfelelően – tanácskozási joggal felvett a Bizottságba.
2. Ezt a Megállapodást meg kell erősíteni azt követően, hogy az illető Állam megerősítette a Bécsben 1968. november 8-án aláírásra megnyitott közúti közlekedési Egyezményt vagy csatlakozott ahhoz. A megerősítő okmányokat az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkáránál kell letétbe helyezni.
3. A Megállapodás csatlakozásra nyitva áll az e cikk 1. bekezdésében említett bármely Állam részére, amennyiben az Szerződő Fele a Bécsben 1968. november 8-án aláírásra megnyitott közúti közlekedési Egyezménynek. A csatlakozási okmányokat a főtitkárnál kell letétbe helyezni.
3. Cikk
1. Bármely állam e Megállapodás aláírásakor vagy megerősítésekor, illetőleg a hozzá való csatlakozáskor, vagy bármely későbbi időpontban, a főtitkárhoz intézett értesítéssel kijelentheti, hogy a Megállapodást alkalmazza azokra a területekre vagy azok egy részére, amelyeknek a nemzetközi kapcsolatairól gondoskodik. A Megállapodás az értesítésben megjelölt területre vagy területekre azt a napot követő harminc nap elteltével válik alkalmazandóvá, amely napon a főtitkár megkapta az értesítést, vagy pedig a Megállapodásnak az értesítést közlő Államban való hatálybalépésének a napján, amennyiben ez a nap későbbi az előbb említettnél.
2. Bármely állam, amely az e cikk 1. bekezdése szerint nyilatkozatot tett, bármely későbbi időpontban a főtitkárhoz intézett értesítéssel kijelentheti, hogy a Megállapodás alkalmazhatósága az értesítésben megjelölt területre megszűnik; és a Megállapodás az említett területre nem alkalmazható azt a napot követő egy év elteltével, amely napon a főtitkár ezt az értesítést megkapta.
4. Cikk
1. A Megállapodás a tizedik megerősítő vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésének időpontját követő tizenkét hónap elteltével lép hatályba.
2. Minden olyan állam számára, amely a tizedik megerősítő vagy csatlakozási okmány letétbe helyezését követően erősíti meg a Megállapodást vagy csatlakozik ahhoz, a Megállapodás a megerősítő vagy csatlakozási okmánynak az adott Állam által történt letétbe helyezésének időpontját követő tizenkét hónap elteltével lép hatályba.
3. Amennyiben a hatálybalépésnek az e cikk 1. és 2. bekezdéséből következő időpontja megelőzi a Bécsben 1968. november 8-án aláírásra megnyitott közúti közlekedési Egyezmény 47. Cikkének alkalmazásából folyó időpontot, akkor ez az utóbbi időpont lesz az, amelyen a Megállapodás az e cikk 1. bekezdése szerint hatályba lép.
5. Cikk
A Megállapodás hatálybalépésével, a Genfben 1950. szeptember 16-án aláírt, az 1949. évi közúti közlekedésre vonatkozó Egyezményt és a közúti jelzésekre vonatkozó jegyzőkönyvet kiegészítő európai Megállapodásnak a közúti közlekedésre vonatkozó rendelkezéseit és az 1950. szeptember 16-án kelt, a közúti közlekedésre vonatkozó 1949. évi Egyezmény 23. Cikkének a Szerződő Felek egyes útjain forgalomba bocsátott járművek méreteire és tömegére vonatkozó alkalmazása tárgyában kötött európai Megállapodást a Szerződő Felek közötti viszonyban hatályon kívül helyezi és azok helyébe lép.
6. Cikk
1. E megállapodás hatálybalépésétől számított tizenkét hónapos időtartam eltelte után bármely Szerződő Fél javasolhatja a Megállapodás egy vagy több módosítását. A módosító javaslatokat az indokok előterjesztésével a főtitkárhoz kell intézni, aki azt közli az összes Szerződő Féllel. A Szerződő Felek számára fennáll a lehetőség arra, hogy a közléstől számított tizenkét hónapon belül közöljék: (a) elfogadják-e a módosítást, vagy (b) elvetik azt, vagy (c) azt kívánják, hogy konferenciát hívjanak össze annak megvizsgálására. A főtitkár hasonlóképpen közli a javasolt módosítás szövegét a Megállapodás 2. Cikkében említett többi Állammal is.
2. a) Minden módosító javaslat, amelyet a cikk 1. bekezdése rendelkezéseinek megfelelően közölnek, akkor minősül elfogadottnak, ha a fent említett tizenkét hónapos határidőn belül a Szerződő Felek egyharmadánál kevesebben közölték a főtitkárral akár azt, hogy elvetik a módosítást, akár azt, hogy a megvizsgálásra konferencia összehívását kívánják. A főtitkár az összes Szerződő Felet értesíti a javasolt módosítás minden elfogadásáról vagy minden visszautasításáról és a konferencia összehívására vonatkozó minden kérelemről. Amennyiben a meghatározott tizenkét hónapos határidő alatt beérkezett elutasítások és a konferencia összehívására vonatkozó kérelmek teljes száma nem éri el a Szerződő Felek teljes számának az egyharmadát, a főtitkár értesíti az összes Szerződő Felet, hogy a módosítás az e cikk 1. bekezdésében meghatározott tizenkét hónapos határidő lejártát követő hat hónap elteltével hatályba lép az összes Szerződő Félre vonatkozóan, azok kivételével, amelyek a megállapított határidő alatt elvetették a módosítást vagy konferencia összehívását kérték annak megvizsgálására.
b) Minden olyan Szerződő Fél, amely az említett tizenkét hónapos határidő alatt elvetette a módosítási javaslatot vagy konferencia összehívását kérte annak megvizsgálására, az említett határidő elteltét követően bármikor értesítheti a főtitkárt, hogy elfogadja a módosítást, és a főtitkár közli ezt az értesítést az összes többi Szerződő Féllel. Arra a Szerződő Félre, amely közölte a részéről történt elfogadást, a módosítás attól a naptól számított hat hónap elteltével lép hatályba, amikor a főtitkár megkapta az értesítését.
3. Amennyiben a javasolt módosítást az e cikk 2. bekezdésének megfelelően nem fogadták el és ha az e cikk 1. bekezdésében meghatározott tizenkét hónapos határidőn belül a Szerződő Felek teljes számának felénél kevesebben közlik a főtitkárral azt, hogy elvetik a javasolt módosítást, és ha a Szerződő Feleknek legalább egyharmada, de ötnél nem kevesebben arról tájékoztatják a főtitkárt, hogy elfogadják vagy hogy a konferencia összehívását kívánják annak megvizsgálására, főtitkár konferenciát hív össze a javasolt módosítás vagy minden más olyan javaslat megvizsgálására, amelyről e cikk 4. bekezdése szerint értesítést kap.
4. Amennyiben e cikk 3. bekezdése rendelkezéseinek megfelelően konferenciát hívnak össze, a főtitkár arra az összes Szerződő Felet, valamint a Megállapodás 2. Cikkében említett többi Államot meghívja. Felkéri a konferenciára meghívott összes Államot arra, hogy legkésőbb a megnyitás előtt hat hónappal juttassák el hozzá mindazokat a javaslatokat, amelyeket a javasolt módosításon kívül ugyancsak meg kívánnak vizsgáltatni az említett konferenciával, és ezeket a javaslatokat legalább három hónappal a konferencia megnyitásának időpontja előtt a konferenciára meghívott összes Állammal közli.
5. a) A Megállapodással kapcsolatos bármely módosítás akkor minősül elfogadottnak, ha azt a konferencián képviselt Államok kétharmados többsége elfogadta, feltéve, hogy az említett többség a konferencián képviselt Szerződő Feleknek legalább kétharmadát teszi ki. A főtitkár értesíti a Szerződő Felet a módosítás elfogadásáról és ez az értesítés napjától számított tizenkét hónap elteltével az összes Szerződő Félre hatályba lép, azok kivételével, amelyek e határidő alatt értesítik a főtitkárt arról, hogy elvetik a módosítást.
b) Minden olyan Szerződő Fél, amely az említett tizenkét hónapos határidő alatt elvetette a módosítást, bármikor értesítheti a Főtitkárt, hogy elfogadja azt, és a Főtitkár közli ezt az értesítést az összes többi Szerződő Féllel. Arra a Szerződő Félre, amely közölte a részéről történt elfogadást, a módosítás attól az időponttól számított hat hónap elteltével lép hatályba, amikor a Főtitkár megkapta az értesítést, vagy az említett tizenkét hónapos határidő elteltével, amennyiben ez az időpont későbbi az előbb említettnél.
6. Amennyiben a módosítási javaslat e cikk 2. bekezdése szerint nem minősül elfogadottnak és ha a konferencia összehívására az e cikk 3. bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesültek, a módosítási javaslat elvetettnek minősül.
7. Az e cikk 1–6. bekezdésében meghatározott módosítási eljárástól függetlenül a Megállapodás függeléke módosítható az összes Szerződő Fél illetékes hatóságai között létrejött megállapodással is. Amennyiben az egyik Szerződő Fél hatósága kijelentette, hogy nemzeti jogszabályai szerint a Megállapodást erre a célra történő külön felhatalmazásnak vagy valamely törvényhozó szerv jóváhagyásának kell alávetni, az illető Szerződő Fél hatóságának a függelék módosításához való hozzájárulása csak akkor tekinthető megadottnak, ha az említett hatóság bejelentette a Főtitkárnak, hogy a szükséges felhatalmazásokat vagy jóváhagyásokat megkapta. A hatóságok közötti megállapodás úgy is szólhat, hogy bizonyos átmeneti időszak alatt a függelék régi rendelkezései, az új rendelkezésekkel egyidejűleg egészben vagy részben hatályban maradnak. Az új rendelkezések hatálybalépésének időpontját a Főtitkár állapítja meg.
8. Minden Állam, amikor aláírja vagy megerősíti a Megállapodást vagy csatlakozik ahhoz, közli a főtitkárral annak a hatóságnak a nevét és címét, amely illetékes az e cikk 7. bekezdésében említett megállapodás megkötésére.
7. Cikk
Bármely Szerződő Fél a főtitkárhoz intézett írásbeli értesítéssel felmondhatja a Megállapodást. A felmondás attól az időponttól számított egy év elteltével lép hatályba, amikor a Főtitkár megkapta az értesítést. Minden olyan Szerződő Fél, amely megszűnik a Bécsben 1968. november 8-án aláírásra megnyitott közúti közlekedési Egyezmény Szerződő Fele lenni, ugyanakkor megszűnik Szerződő Fele lenni a Megállapodásnak is.
8. Cikk
A Megállapodás hatályát veszti, ha a Szerződő Felek száma bármely megszakítás nélküli tizenkét hónapos időszak alatt ötnél kevesebbre csökken, valamint abban az időpontban, amikor a Bécsben 1968. november 8-án aláírásra megnyitott közúti közlekedési Egyezmény hatályát veszti.
9. Cikk
1. Két vagy több Szerződő Fél között keletkező minden olyan vitát, amely a Megállapodás értelmezését vagy alkalmazását érinti és amelyet a vitában álló felek nem tudtak tárgyalások útján vagy más módon rendezni, választott bírósági eljárásnak kell alávetni, amennyiben a vitában álló Szerződő Felek bármelyike ezt kéri és evégből a vitában álló Felek közös megállapodásával választott – egy vagy több – bírónak kell megküldeni. Amennyiben a vitában álló Felek a választott bírósági eljárás lefolytatására vonatkozó kérelemtől számított 3 hónap alatt nem tudtak megegyezni a választott bíró vagy választott bírák kiválasztásában, a Felek bármelyike kérheti az Egyesült Nemzetek Főtitkárát, hogy jelöljön ki egy választott bírót, akihez a jogvitát döntés végett elő kell terjeszteni.
2. Az e cikk 1. bekezdésének megfelelően kijelölt választott bíró, illetőleg bírák döntése kötelező a vitában álló Szerződő Felekre.
10. Cikk
A Megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az bármely Szerződő Félnek megtiltja az Egyesült Nemzetek Alapokmánya rendelkezéseivel összeegyeztethető és a helyzet követelményei által meghatározott olyan intézkedések megtételét, amelyeket külső vagy belső biztonsága szempontjából szükségesnek ítél.
11. Cikk
1. Bármely Állam, a Megállapodás aláírásakor a megerősítő vagy a csatlakozási okmány letétbe helyezésekor kinyilváníthatja, hogy nem tekinti magára kötelezőnek a Megállapodás 9. Cikkét. A többi Szerződő Felet nem kötelezi a 9. Cikk az olyan Szerződő Féllel szemben, amely ilyen nyilatkozatot tett.
2. A Megállapodásra vonatkozó fenntartás, az e cikk 1. bekezdésében említett fenntartás kivételével, azzal a feltétellel tehető meg, hogy az írásban történik és hogy amennyiben azt a megerősítő vagy a csatlakozási okmány letétbe helyezése előtt tették meg, ebben az okmányban megerősítik.
3. Bármely Állam a Megállapodásra vonatkozó megerősítő vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésekor írásban értesíti a Főtitkárt arról, hogy azokat a fenntartásokat, amelyeket a Bécsben 1968. november 8-án aláírásra megnyitott közúti közlekedési Egyezményre esetleg bejelentett, mennyiben kell alkalmazni a Megállapodásra. Azok a fenntartások, amelyeket nem foglaltak be a Megállapodás megerősítő vagy csatlakozási okmányának letételekor közölt értesítésbe, úgy minősülnek, hogy nem alkalmazandók a Megállapodásra.
4. A Főtitkár az e cikk alkalmazásával tett fenntartásokat és értesítéseket közli a Megállapodás 2. Cikkében említett összes Állammal.
5. Bármely Állam, amely az e cikkben említett nyilatkozatot, fenntartást vagy értesítést tett, bármely időpontban a Főtitkárhoz intézett értesítéssel visszavonhatja azt.
6. Az e cikk 2. bekezdésének megfelelően tett vagy a 3. bekezdésének megfelelően közölt minden fenntartás
a) annak a Szerződő Félnek a számára, amely a fenntartást tette vagy közölte, a fenntartásban meghatározott terjedelemben módosítja a Megállapodásnak a fenntartással érintett rendelkezéseit;
b) ugyanilyen terjedelemben módosítja ezeket a rendelkezéseket a többi Szerződő Felet illetően is, azzal a Szerződő Féllel fennálló kapcsolataiban, amely a fenntartást tette vagy közölte.
12. Cikk
A Megállapodás 6. és 11. Cikkeiben említett nyilatkozatokon, értesítéseken és közléseken kívül a Főtitkár közli a Szerződő Felekkel és a Megállapodás 2. Cikkében említett többi Állammal:
a) a 2. Cikk szerinti aláírásokat, megerősítéseket és csatlakozásokat;
b) a 3. Cikk szerinti értesítéseket és nyilatkozatokat;
c) azokat az időpontokat, amikor a Megállapodás a 4. Cikk szerint hatályba lép;
d) azokat az időpontokat, amikor a Megállapodás módosításai a 6. Cikk 2., 5. és 7. bekezdése szerint hatályba lépnek;
e) a 7. Cikk szerinti felmondásokat;
f) a Megállapodás hatályának a 8. Cikk szerinti megszűnését.
13. Cikk
A Megállapodás eredeti példányát 1972. december 31-e után az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkáránál helyezik letétbe, aki abból hitelesített példányokat küld a Megállapodás 2. Cikkében említett összes Államnak.
Amelyeknek hiteléül az erre felhatalmazott alulírottak aláírták a Megállapodást.
Készült Genfben, az ezerkilencszázhetvenegyedik év május hó első napján, egy példányban, angol, francia és orosz nyelven, amely három szöveg egyaránt hiteles.
FÜGGELÉK
1. A Függelék rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából az „Egyezmény” kifejezés a Bécsben 1968. november 8-án aláírásra megnyitott közúti közlekedési Egyezményt jelenti.
2. A Függelék csak az Egyezmény megfelelő rendelkezéseit érintő kiegészítéseket és módosításokat tartalmazza.
3. Az Egyezmény 1. Cikkéhez (Meghatározások)
c) pont
A c) pont helyébe a következő rendelkezés lép:
„ „Lakott terület” olyan területet jelent, amelyet bejáratainál és kijáratainál kifejezetten ilyenként megjelöltek.”
Az 1. cikk közvetlenül a c) pont után a következő rendelkezéssel egészül ki:
„ „Lakó-pihenő övezet” azt a speciálisan tervezett területet jelenti, ahol különleges közlekedési szabályok érvényesek, és amelyet bejáratainál és kijáratainál kifejezetten ilyenként megjelöltek;”
n) pont
„Azok a háromkerekű járművek, amelyeknek saját tömege nem haladja meg a 400 kg-ot motorkerékpárnak minősülnek.”
A cikk a felsorolás végén a következő rendelkezéssel egészül ki:
ab) A gyalogosokkal egy tekintet alá esnek azok a személyek, akik gyermekkocsit, betegszállító vagy rokkantszállító kocsit, vagy bármely más, kisméretű és motor nélküli járművet tolnak vagy húznak, akik kerékpárt vagy segédmotoros kerékpárt tolnak, valamint azok a mozgáskorlátozottak, akik a maguk által mozgatott vagy lépésben haladó rokkantszállító kocsival közlekednek;
ac) „Az 1958. évi Genfi Egyezmény” az 1958. március 20-án Genfben aláírt és 1995. október 16-án módosított „Egyezmény a közúti járművekre, a közúti járművekbe szerelhető alkatrészekre, illetve a közúti járműveknél használatos tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról és ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről” című egyezményt jelenti;
ad) „EGB Előírás” az 1958. évi Genfi Egyezményhez csatolt valamely Előírást jelenti;
ae) „1997. évi Bécsi Egyezmény” az 1997. november 13-án Bécsben aláírt „Egyezmény a közúti járművek időszakos vizsgálata egységes feltételeinek elfogadásáról és ezen vizsgálat kölcsönös elismeréséről” című egyezményt jelenti;
af) „EGB Szabály” az 1997. évi Bécsi Egyezményhez csatolt Szabályt jelenti.
4. Az Egyezmény 3. Cikkéhez (A Szerződő Felek kötelezettségei)
A 2. bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) A Szerződő Felek megteszik a megfelelő intézkedéseket abból a célból is, hogy területükön a gépjárművekre és a pótkocsikra vonatkozó műszaki feltételeket meghatározó hatályos előírások feleljenek meg az Egyezmény 5. Függelékében foglalt rendelkezéseknek; az említett szabályok tartalmazhatnak az 5. Függelékben elő nem rendelkezéseket, feltéve, hogy azok semmiképpen nem ellentétesek az 5. Függelék rendelkezéseinek alapjául szolgáló biztonsági elvekkel. A Szerződő Felek ezen felül megteszik a megfelelő intézkedéseket is abból a célból, hogy a területükön nyilvántartásba vett gépjárművek és pótkocsik megfeleljenek az Egyezmény 39. cikkébe beiktatott 4. bekezdés és a jelen Egyezmény 5. Függeléke rendelkezéseinek olyan esetekben, amikor azok nemzetközi forgalomban vesznek részt.”
A 3. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. A Szerződő Felek – az Egyezmény 1. Függelékében megállapított kivételekkel – kötelesek területükön engedélyezni azoknak a gépjárműveknek és pótkocsiknak nemzetközi forgalomban való részvételét, amelyek megfelelnek a jelen Egyezmény III. Fejezetében meghatározott, és a jelen Megállapodással módosított feltételeknek és amelyeknek a vezetői megfelelnek a IV. Fejezet által meghatározott feltételeknek; kötelesek továbbá elismerni a jelen Megállapodással módosított III. Fejezet rendelkezéseinek megfelelően kiállított forgalmi engedélyt és – ha alkalmazzák – a nemzetközi időszakos vizsgálati bizonyítványt, mint első látásra nyilvánvaló bizonyítékát annak, hogy a járművek, melyekre ezek a dokumentumok vonatkoznak, megfelelnek az említett III. Fejezetben meghatározott feltételeknek.”
4. bekezdés
Azok az intézkedések, amelyekre ez a bekezdés utal, nem módosíthatják az Egyezmény 39. Cikkének hatályát, nem szüntethetik meg az abban foglalt rendelkezések kötelező voltát.
5. Az Egyezmény 6. Cikkéhez (A forgalmat irányító hivatalos személyek által adott utasítások.)
3. bekezdés
Ennek a bekezdésnek a rendelkezései, amelyek az Egyezményben ajánlások, kötelezőek.
6. Az Egyezmény 7. Cikkéhez (Általános szabályok)
2. bekezdés
Ennek a bekezdésnek a rendelkezései, amelyek az Egyezményben ajánlások, kötelezőek.
A cikk a felsorolás végén a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A nemzeti jogszabályoknak meg kell határozni olyan szabályokat, amelyek a biztonsági övek vagy hasonló szerkezetek gyermekek által való használatára, illetve a gyermekeknek a mellső üléseken való szállítására vonatkoznak.”
7. Az Egyezmény 8. Cikkéhez (Vezetők)
A 2. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„A nemzeti jogszabályoknak elő kell írniuk azt, hogy a málhás, az igavonó vagy a nyerges állatoknak és – az olyan speciális területek kivételével, amelyek a bejárataiknál esetleg meg van jelölve – az egyedül vagy csordában haladó marháknak vagy a csoportban terelt jószágoknak mindig legyen olyan vezetőjük, aki az állatok irányítására képes.”
Az 5. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Minden vezető legyen ura járművének úgy, hogy mindenkor képes legyen a kellő és megfelelő gondossággal eljárni. Ismernie kell a közúti közlekedési és biztonsági szabályokat, valamint tudatában kell legyen azon tényezőknek, amelyek viselkedését befolyásolhatják, úgymint a fáradtság, a gyógyszerek használata, az alkohol vagy kábítószerek hatása alatt történő vezetés.”
A cikk az 5. bekezdése után a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A nemzeti jogszabályoknak speciális rendelkezéseket kell hozniuk az alkohol hatása alatt történő vezetéssel kapcsolatosan, és meg kell határozniuk a törvényes véralkohol-, vagy ha alkalmazható, leheletalkohol-szintet, amely nem összeegyeztethető a jármű vezetésével. A nemzeti jogszabályokban a legnagyobb alkoholszint semmilyen esetben sem haladhatja meg a literenkénti 0,50 g tiszta alkoholt a vérben vagy a literenkénti 0,25 mg-ot a leheletben.”
8. Az Egyezmény 9. Cikkéhez (Állatcsoportok)
Ennek a bekezdésnek a rendelkezése, amely az Egyezményben ajánlás, kötelező.
9. Az Egyezmény 10. Cikkéhez (Elhelyezkedés az úttesten)
A cikk címe helyébe a következő cím lép:
„Elhelyezkedés az úton.”
A cikk az 1. bekezdést követően a következő bekezdéssel egészül ki:
„a) A vezető, a kényszerítő szükség esetét kivéve, kizárólag a saját kategóriájának megfelelő, az úthasználók részére kijelölt utakat, úttesteket, forgalmi sávokat és nyomot – ha vannak ilyenek – veheti igénybe;
b) A segédmotoros kerékpárok vezetői, a kerékpárosok és a motor nélküli járművek vezetői ott, ahol forgalmi sáv vagy nyom nem áll rendelkezésükre – ha ez nem akadályozza a többi úthasználót –, a forgalom irányának megfelelő bármely használható útpadkát igénybe vehetik.”
10. Az Egyezmény 11. Cikkéhez (Előzés és párhuzamos közlekedés.)
5. bekezdés b) pont
Ez a rendelkezés nem alkalmazható.
6. bekezdés b) pont
Annak következtében, hogy e cikk 5. bekezdésének b) pontja nem alkalmazható, nem alkalmazható e pont utolsó mondatának rendelkezése sem.
8. bekezdés b) pont
E pont helyébe a következő rendelkezés lép:
„Közvetlenül a sorompókkal vagy félsorompókkal fel nem szerelt szintbeni vasúti átjárók előtt és az ilyen átjárókban, kivéve, ha itt a közúti közlekedést olyan forgalomirányító fényjelző készülékek irányítják, mint amilyeneket az útkereszteződéseknél használnak.”
11. bekezdés
A 11. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) olyan lakott területekre, ahol az úttesten az azonos irányú közlekedésre legalább két forgalmi sáv áll rendelkezésre, és ezeket hosszanti útburkolati jelek jelölik, az Egyezmény 10. cikk 3. bekezdésének rendelkezései nem érvényesek; a vezetők azt a forgalmi sávot használhatják, amely céljuk elérésére legjobban megfelel. Akkor kell forgalmi sávot váltaniuk, ha jobbra vagy balra fordulásra, előzésre, megállásra vagy várakozásra készülnek, az ezen műveletekre vonatkozó szabályok figyelembevételével.
b) a jelen cikk szempontjából a fenti a) pontban említett esetben, azon járművek mozgása nem tekintendő előzésnek, amelyek a közlekedés irányának megfelelő forgalmi sávokon gyorsabban haladnak, mint a legkülső forgalmi sávon közlekedők. Azonban a jelen cikk 9. bekezdése rendelkezéseinek alkalmazhatóknak kell maradniuk.
c) a fenti (a) pont nem alkalmazható az autópályákra és az autópályáktól eltérő utakra, amelyek a gépjármű-közlekedés számára vannak fenntartva, kifejezetten ilyennek vannak jelölve és a mellettük elhelyezkedő ingatlanokhoz nincs csatlakozásuk, valamint minden egyéb útra, ahol óránként 80 km-nél (50 mérföldnél) nagyobb sebesség megengedett.”
11. Az Egyezmény 12. Cikkéhez (Szembejövő járművek egymás melletti elhaladása.)
2. bekezdés
A 2. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Hegyi utakon és hasonló jellegű meredek utakon, ahol a szembejövő járművek egymás melletti elhaladása lehetetlen vagy nehéz, a lefelé haladó jármű vezetője köteles járművével félreállni, hogy lehetővé tegye a felfelé haladó járműelhaladását, kivéve ha a járművek félreállását lehetővé tevő út menti kitérők olyanok, hogy – a járművek sebességére és helyzetére figyelemmel – a felfelé haladó jármű előtt van kitérő és valamelyik jármű hátramenete válna szükségessé, ha a felfelé haladó jármű nem állna félre a kitérőbe. Ha az egymás mellett ellenkező irányban elhaladni kívánó két jármű közül – az egymás melletti elhaladás lehetővé tétele céljából – az egyiknek hátra kell menni, a járműszerelvénynek elsőbbsége van a többi járművel szemben, a nehéz járműveknek a könnyű járművekkel szemben és az autóbuszoknak a tehergépkocsikkal szemben; ha azonos kategóriájú járművekről van szó, a lefelé haladó jármű vezetőjének kell hátramenetet végeznie, kivéve, ha az a felfelé haladó jármű vezetője számára nyilvánvalóan könnyebb, például, ha az utóbbi a kitérő közelében van.”
12. Az Egyezmény 13. Cikkéhez (Sebesség és a járművek közötti távolság)
1. bekezdés
Az 1. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Minden vezetőnek, amikor járművének haladási sebességét megválasztja, mindenkor figyelembe kell vennie a körülményeket, különösen a terepviszonyokat, az út állapotát, a járműve állapotát és terhelését, az időjárási viszonyokat és a forgalom sűrűségét annak érdekében, hogy járművét képes legyen megállítani az előre irányuló látásának határain belül és minden előre látható akadály előtt. Le kell lassítania, és ha szükséges, meg kell állnia, ha a körülmények azt megkívánják, különösen ha a látási viszonyok nem jók.”
6. bekezdés
Ez a bekezdés, beleértve az a) és b) pontját is, helyébe a következő rendelkezés lép:
„A külön sebességkorlátozásnak alávetett járművek, valamint a 7 métert (23 lábat) meghaladó teljes hosszúságú járművek vagy járműszerelvények vezetői lakott területen kívül olyan úton, ahol csupán egy forgalmi sáv áll rendelkezésre a kérdéses forgalmi irányban, az előzés megkönnyítése céljából kötelesek – kivéve, amikor előznek vagy előzni készülnek – járműveik és az előttük haladó motoros járművek közötti távolságot úgy megválasztani, hogy az őket előző járművek veszély nélkül be tudjanak sorolni a megelőzött jármű előtt levő térközbe. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható, ha a forgalom nagyon sűrű, vagy ha az előzés tilos.”
13. Az Egyezmény 14. Cikkéhez (A vezetési műveletekre vonatkozó általános rendelkezések.)
1. bekezdés
Az 1. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Minden vezető, aki valamely vezetési műveletet kíván végrehajtani, például várakozó járművek sorából kihajtani, vagy oda beállni, helyét az úttesten jobbra vagy balra változtatni (például forgalmi sáv változtatás), másik út igénybevétele vagy útmenti ingatlanra behajtás végett jobbra vagy balra elkanyarodni, műveletét csak akkor kezdheti meg, ha meggyőződött arról, hogy azt megteheti a mögötte vagy előtte haladó, illetőleg szemből mellette elhaladni kívánó járművek veszélyeztetése nélkül, figyelembe véve ezek helyzetét, haladási irányát és sebességét.”
14. Az Egyezmény 15. Cikkéhez (különleges rendelkezések a rendszeres személyszállítást végző közhasználatú járművekre.)
Ennek a cikknek a rendelkezése, amely az Egyezményben ajánlás, kötelező.
15. Az Egyezmény 18. Cikkéhez (Útkereszteződés és az áthaladási elsőbbségre vonatkozó rendelkezés.)
3. bekezdés
A 3. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az a vezető, aki az út menti ingatlanról hajt rá az útra, köteles áthaladási elsőbbséget adni az ezen az úton közlekedőknek.”
4. bekezdés b) pont
A pont helyébe a következő rendelkezés lép:
„azokban az Államokban, ahol a közlekedés iránya baloldali, az útkereszteződésekben az áthaladási elsőbbséget közúti jelzőtábla vagy útburkolati jel szabályozza”.
A cikk a 7. bekezdést követően a következő bekezdéssel egészül ki:
„Jelen cikk egyetlen rendelkezése sem értelmezendő olyan módon, hogy ezek a Szerződő Feleket vagy alárendelt szerveiket megakadályozzák abban, hogy a jelen cikk 2. bekezdésében említett áthaladási elsőbbséget minden úthasználóra kiterjesszék.”
16. Az Egyezmény 20. Cikkéhez (A gyalogosokra vonatkozó rendelkezések.)
1. bekezdés
Az 1. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„A gyalogosok a lehetőség szerint kötelesek elkerülni az úttest használatát, de ha használják, kötelesek azt kellő óvatossággal tenni és szükségtelenül nem gátolhatják és nem akadályozhatják a közlekedést.”
A cikk a 2. bekezdést követően a következő bekezdéssel egészül ki:
„Tekintet nélkül az Egyezmény e cikk 2. bekezdésének rendelkezéseire, azok a rokkantak, akik tolókocsin közlekednek, minden esetben közlekedhetnek az úttesten.”
4. bekezdés
A 4. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha a gyalogosok e cikk 2. bekezdésének, közvetlenül e 2. bekezdés után beiktatott kiegészítő bekezdésének és 3. bekezdésének megfelelően az úttesten közlekednek, kötelesek a lehető legközelebb húzódni az úttest széléhez.”
5. bekezdés
Az 5. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) Ha a gyalogosok lakott területen kívül az úttesten közlekednek, a forgalom irányával ellentétes oldalra kell húzódniuk, kivéve, ha ez biztonságukat veszélyezteti, vagy különleges körülmények állnak fenn. Azonban a kerékpárt, segédmotoros kerékpárt vagy motorkerékpárt toló személyek, a tolókocsiban közlekedő rokkantak, valamint az olyan gyalogos csoportok, amelyeket felügyelő személy vezet vagy amelyek menetet alkotnak, kötelesek mindenkor az úttestnek a forgalom irányának megfelelő oldalára húzódni. Az úttesten közlekedő gyalogosoknak – a menetet alkotó gyalogosokat kivéve – a lehetőség szerint egy sorban kell haladniuk, ha a közlekedés biztonsága ezt megköveteli, különösen rossz látási viszonyok vagy nagyon sűrű járműforgalom esetén. Ugyanilyen esetekben a Szerződő Felek az előbbi rendelkezéseket alkalmazhatják lakott területen is.
b) E bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazását lakott területekre is el lehet rendelni.
6. bekezdés c) pont
A 6. bekezdés c) pont helyébe a következő rendelkezés lép:
„Jelzőtáblával vagy útburkolati jellel jelzett gyalogos-átkelőhelyen kívül a gyalogos csak akkor léphet az úttestre, áthaladás céljából, ha meggyőződött arról, hogy azt a járművek forgalmának akadályozása nélkül megteheti. A gyalogosoknak az úttesten annak tengelyére merőlegesen kell áthaladniuk.”
17. Az Egyezmény 21. Cikkéhez (A vezetők magatartása a gyalogosokkal szemben.)
3. bekezdés
A 3. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az Egyezmény 7. cikk 1. bekezdése és 13. cikk 1. bekezdése rendelkezéseinek sérelme nélkül, ha az úttesten nincs jelzőtáblával vagy útburkolati jelekkel kijelölt gyalogos-átkelőhely, azok a járművezetők, akik egy másik útra fordulnak, elsőbbséget kell adjanak szükség esetén e célból való megállással azon gyalogosoknak, akik az úttestre már leléptek. Különös figyelmet kell fordítaniuk a gyalogosokra is, akik a tömegközlekedési járművekre való felszállás vagy ezekről való leszállás végett szelik át az úttestet.”
A cikk a 3. bekezdést követően a következő rendelkezéssel egészül ki:
„– Amikor a gyalogosoknak fenntartott utakra különleges körülmények között bizonyos járművek behajtása megengedett, akkor a nemzeti jogszabályok előírásokat adhatnak az úthasználók magatartására vonatkozóan, annak érdekében, hogy a különböző úthasználók közötti bármilyen konfliktust elkerüljék, és előírhatják a legnagyobb sebességet azért, hogy a vezetők időben megállhassanak a gyalogosok veszélyeztetésének elkerülése végett.
– Egyetlen vezető sem hajthat rá a gyalogos-átkelőhelyre anélkül, hogy előtte megbizonyosodna arról, hogy nem kötelezett-e a megállásra.
– Minden vezető, aki az útra egy út menti területről vagy az útról egy út menti területre hajt rá, elsőbbséget kell adjon a gyalogosok számára.”
18. Az Egyezmény 23. Cikkéhez (Megállás és várakozás.)
2. bekezdés b) pont
A 2. bekezdés b) pont helyébe a következő rendelkezés lép:
„Kétkerekű kerékpárokon, kétkerekű segédmotoros kerékpárokon és oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárokon kívül a járműveknek nem szabad két oszlopban várakozniuk az úttesten. Az álló vagy várakozó járműveknek az úttest szélével párhuzamosan kell elhelyezkedniük, kivéve, ha a hely kialakítása más elhelyezkedést lehetővé tesz.”
3. bekezdés a) pont
A 3. bekezdés a) pont helyébe a következő rendelkezés lép:
„Tilos az úttesten a járművel megállni, illetőleg várakozni:
i) gyalogos-átkelőhelyek és kerékpáros-átkelőhelyek előtt 5 méteren belül, gyalogos-átkelőhelyeken, kerékpáros-átkelőhelyeken és szintbeni vasúti átjárókban;”
ii) a közúton levő villamos- vagy vasúti vágányokon, vagy ezekhez a vágányokhoz közel, ha az a villamosok vagy vonatok közlekedését akadályozhatja.”
A cikk e bekezdés ii) alpontja után a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az útkereszteződések közelében, a keresztirányban haladó úttest legközelebbi szegélyének meghosszabbításától számított 5 méteren (16,5 lábon) belül, valamint az útkereszteződésben, kivéve ha a közúti jelzőtábla vagy útburkolati jel ellenkező jelzést ad.”
3. bekezdés c) pont i) alpont
A 3. bekezdés c) pont i) alpont helyébe a következő rendelkezés lép:
„a szintbeni vasúti átjárók közelében a nemzeti jogszabályok által megállapított távolságon belül, valamint autóbuszok, trolibuszok és sínen közlekedő járművek megállóhelyei előtt és után legalább 15 méterrel (50 lábbal), kivéve, ha a nemzeti jogszabályok kisebb távolságot állapítanak meg”.
5. bekezdés
Az 5. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) kétkerekű segédmotoros kerékpárok és oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárok kivételével minden motoros járművet, valamint minden, akár felkapcsolt, akár fel nem kapcsolt pótkocsit, amely lakott területen kívül az úttesten áll, úgy kell jelezni a többi közeledő vezető számára, hogy kellő időben értesülhessenek azok jelenlétéről:
i) ha a vezető olyan helyen volt kénytelen a járművét megállítani, ahol az Egyezmény e cikke 3. bekezdésének b) pont i) alpontjában vagy b) pont ii) alpontjában foglalt rendelkezések szerint megállni tilos,
ii) ha a körülmények olyanok, hogy a közeledő vezetők nem tudják, vagy csak nehezen tudják kellő időben észrevenni a jármű által képzett akadályt.”
b) E bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazását lakott területekre is el lehet rendelni.
c) Ajánlatos, hogy e bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása céljából a nemzeti jogszabályok az Egyezmény 5. függelékének 56. Cikkében említett berendezések egyikének a használatát írják elő.
A cikk az utolsó bekezdését követően a következő rendelkezéssel egészül ki:
„a) A nemzeti jogszabályok a mozgáskorlátozott személyek számára megengedhetik a járműveikkel való várakozást olyan közutakon, ahol a várakozás egyébként tiltott, vagy megengedhetik a várakozási idő túllépését olyan helyeken, ahol a várakozási idő korlátozott.
b) A különböző országok mozgáskorlátozott személyek részére kibocsáthatnak egy olyan dokumentumot, amely tartalmazza legalább a mozgáskorlátozottak nemzetközi jelét és a tulajdonos nevét. Ezt a dokumentumot alkalmas módon láthatóvá kell tenni, amikor a szóban forgó személy a fenti (a) pontban említett helyeket igénybe veszi. A Szerződő Felek a többi Szerződő Fél által kiadott ilyen dokumentumot elismerik és az ilyen dokumentumokkal rendelkező személyek számára lehetővé teszik a fenti a) pontban szereplő helyek igénybevételét.”
19. Az Egyezmény 25. Cikkéhez (Autópályák és hasonló jellegű utak.)
1. bekezdés
Az 1. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az autópályákon és a ráhajtásra vagy a letérésre szolgáló, autópályaként jelzett különleges utakon:
a) tilos a közlekedés a gyalogosok, az állatok, a kerékpárok és – amennyiben nem minősülnek motorkerékpároknak – a segédmotoros kerékpárok, továbbá a gépjárműveken és pótkocsijaikon kívül minden más jármű, valamint az olyan gépjárművek és pótkocsik számára, amelyek szerkezetüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy sík úton elérjenek egy, a nemzeti jogszabályokban megállapított sebességet, amely azonban az óránként 40 km-nél (25 mérföldnél) kevesebb nem lehet;
b) tilos a vezetőknek:
i) járművel a megjelölt várakozóhelyen kívül máshol megállni és várakozni; a jármű kényszerű megállása esetén a vezetője köteles erőfeszítést tenni, hogy a járművet az úttestről, valamint a leálló sávról is eltávolítsa, vagy ha ezt nem képes megtenni, nyomban megfelelő távolságban jelezni a jármű jelenlétét, hogy a többi közeledő vezetőt kellő időben figyelmeztesse; ha olyan járműről van szó, amelyre az Egyezmény 23. Cikkének 5. bekezdése vonatkozik, ajánlatos, hogy a nemzeti jogszabályok az Egyezmény 5. függelékének 56. pontjában említett berendezések egyikének a használatát írják elő;
ii) megfordulni vagy hátramenetet végezni vagy a középső terepsávra ráhajtani, ideértve a két úttestet egymással összekötő keresztirányú szakaszokat is.”
c) a felvonulásokat, tüntetéseket, gyűléseket, reklámcélú autófelvonulásokat, autó-motorsport eseményeket és járművek vagy jármű prototípusok műszaki tesztjeit meg kell tiltani a nemzeti jogszabályokban előírható feltételeknek megfelelően.”
A cikk az 1. bekezdést követően a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha az autópályán a forgalom egyik irányában három vagy több forgalmi sáv van, a 3,5 tonna (7700 font) megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó áruszállításra szolgáló járművek, valamint a 7 m-nél (23 lábnál) hosszabb járműszerelvények vezetői csak az úttestnek a forgalom iránya szerinti széléhez legközelebb eső két forgalmi sávot vehetik igénybe.”
A cikk a 3. bekezdést követően a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az ideiglenes szerkezet közbeiktatásával vontatott járművek autópályára való bejutását meg kell tiltani, hacsak a nemzeti jogszabályok kivételeket nem biztosítanak. Azok az autópályán meghibásodott járművek, amelyeket egy ideiglenes vontatás céljára szolgáló szerkezet közbeiktatásával vontatnak, az autópályát a legközelebbi kijáratnál el kell hagyják. Ezen szabály szempontjából az ideiglenes vontatás céljára szolgáló szerkezet alatt a kötél, acélsodrony stb. értendők.”
A 4. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„A jelen cikk előbbi bekezdései alkalmazása szempontjából autópályának kell tekinteni a gépjármű-forgalom céljára fenntartott és megfelelően így jelzett, az út menti ingatlanokhoz be- vagy kijárattal nem rendelkező egyéb utakat.”
20. Az Egyezmény 27. Cikkéhez (A kerékpárosokra, a segédmotoros kerékpárok vezetőire és a motorkerékpárosokra vonatkozó külön rendelkezések.)
2. bekezdés
A 2. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Tilos a kerékpárosoknak a kormányt mindkét kézzel elengedve kerékpározni, magukat egy másik járművel vontattatni, továbbá a vezetést akadályozó vagy a többi úthasználóra veszélyes tárgyakat szállítani, húzni vagy tolni. Ugyanezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni a segédmotoros kerékpárok vezetőire és a motorkerékpárosokra is, de ezek ezenfelül kötelesek mindkét kezükkel tartani a kormányt, kivéve, amikor éppen jelzést adnak az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően.”
4. bekezdés
A 4. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„A segédmotoros kerékpárok vezetőinek meg lehet engedni, hogy a kerékpárúton közlekedjenek és ha indokolt, meg lehet tiltani nekik az úttest egyéb részein való közlekedést. Hazai jogszabályban kell meghatározni, hogy a többi úthasználó milyen feltételek esetén használhatja a kerékpársávot vagy a kerékpárutat, vagy haladhat ezeken keresztül, minden esetben szem előtt tartva a kerékpárosok biztonságát.”
A cikk a 4. bekezdést követően a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Jóváhagyott bukósisakok viselete minden motorkerékpár és segédmotoros kerékpár vezetőjének és utasának kötelező, kivéve ott, ahol a nemzeti jogszabályok felmentést adnak.”
20/A. Az Egyezmény a 27. cikket követően a következő 0 cikkekkel egészül ki:
„27/A. cikk
A kifejezetten ilyennek jelölt lakó-pihenő övezetekre alkalmazandó különleges szabályok
A kifejezetten ilyennek jelölt lakó-pihenő övezetekben:
a) A gyalogosok az úttestet teljes szélességében használhatják. A játékok megengedettek;
b) A vezetők csak nagyon kis sebességgel haladhatnak a nemzeti jogszabályok előírásai szerint, és amely sebesség semmilyen esetben sem haladhatja meg óránként a 20 km (12 mérföld) értéket;
c) A vezetők nem veszélyeztethetik a gyalogosokat és nem viselkedhetnek akadályozó módon. Ha szükséges meg kell állniuk;
d) A gyalogosok fölöslegesen nem tartóztathatják fel a járműforgalmat;
e) A várakozás tiltott, kivéve ahol jelzőtáblák jelzése megengedi;
f) Olyan útkereszteződéseknél, ahol az úthasználók egy lakó-pihenő övezetből hajtanak ki, elsőbbséget kell adjanak a többi úthasználó részére, kivéve ha ezt a nemzeti jogszabályok másképpen írják elő.
27/B. cikk
Gyalogoszónák
A nemzeti jogszabályok a gyalogosforgalom számára fenntartott egy vagy több utat magában foglaló gyalogoszónákra vonatkozó rendelkezéseket hozhatnak és meghatározhatják a járművek kivételes behajtásának feltételeit.
27/C. cikk
Az útépítési és -karbantartási munkát végző személyekre vonatkozó különleges szabály
Azok a személyek, akik útépítési vagy -karbantartási munkát végeznek olyan fluoreszkáló és fényvisszaverő öltözetet kell viseljenek, amely mind nappal, mind éjszaka jól láthatóvá teszi őket.”
21. Az Egyezmény 29. Cikkéhez (Sínpályához kötött járművek.)
2. bekezdés
A 2. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az Egyezmény II. fejezetében meghatározott szabályoktól eltérő különleges szabályok határozhatók meg a sínpályához kötött járműveknek az úton való közlekedésre. Az ilyen szabályok azonban nem állhatnak ellentétben az Egyezmény 18. Cikkének 7. bekezdésében foglalt rendelkezésekkel.”
A cikk a 2. bekezdést követően a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A mozgásban vagy álló helyzetben levő, sínpályához kötött olyan járműveket, amelyeknek a sínpályája az úttesten van elhelyezve, a forgalom irányának megfelelő oldalon kell előzni. Amennyiben a szemközti irányból történő elhaladás és az előzés a forgalom irányának megfelelő oldalon, a hely szűkös volta miatt nem hajtható végre, ezek a vezetési műveletek végrehajthatók a forgalom irányával ellentétes oldalon is, feltéve, hogy ez a szembe jövő úthasználók közlekedését nem zavarja vagy nem veszélyezteti. Az egyirányú forgalmú úttesteken a forgalom irányával ellentétes oldalon is lehet előzni, ha a forgalmi körülmények ezt indokolttá teszik.”
22. Az Egyezmény 30. Cikkéhez (A járművek terhelése)
4. bekezdés
A 4. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az olyan rakományokat, amelyek túlnyúlnak a jármű elején, hátulján vagy oldalán, jól láthatóan meg kell jelölni minden esetben, ahol a túlnyúlásuk a többi vezető számára nem lenne észrevehető; szürkület és pirkadat között és olyan időszakokban is, mikor a láthatóság nem megfelelő, akkor a megjelölésre elöl fehér fényt és fehér fényvisszaverőt, hátul piros fényt és piros fényvisszaverőt kell használni. A motoros járművekre és pótkocsijaikra vonatkozóan részletesebben:
a) az olyan rakományokat, amelyek több mint 1 méterrel nyúlnak túl a járművek elején vagy hátulján, mindig meg kell jelölni;
b) azokat a rakományokat, amelyek több mint 1 méterrel nyúlnak túl a jármű hátulján, egy olyan négyzet vagy háromszög alakú táblával kell megjelölni, amelynek oldalai legalább 0,40 m hosszúságúak, a rakomány külső szélére vannak felszerelve úgy, hogy mindig a jármű hosszanti felezősíkjára merőleges függőleges síkban maradjon, vagy egy háromdimenziós (gúla, hasáb vagy henger alakú) szerkezettel, amely a rakomány végén lóg és megfelelő felülete vagy vetületi felülete van. A táblának piros és fehér csíkokat kell viselnie és a háromdimenziós szerkezetnek piros és fehér csíkozása vagy világos színű oldalai legyenek. A piros és fehér színű részeket fényvisszaverőkkel vagy fényvisszaverő bevonattal kell ellátni. A fent említett szerkezet világító vagy fényvisszaverő felületének legmagasabb pontja nem lehet 1,60 m-nél magasabban a talaj felett. A legalacsonyabb pontja nem lehet 0,40 m-nél alacsonyabban a talaj felett;
c) rövid távon történő alkalmi szállítás esetében a nemzeti jogszabályok előírhatnak egyszerűbb jelöléseket.”
23. (Törölve)
24. Az Egyezmény 31. Cikkéhez (Magatartás baleset esetén.)
1. bekezdés
A cikk az 1. bekezdést követően a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha a baleset csak anyagi kárral járt és ha bármelyik károsult fél nincs jelen, a baleset által érintett személyek kötelesek a lehetőséghez képest a helyszínen értesítést hagyni nevükről és címükről, és minden esetben a lehető legrövidebb időn belül és a legrövidebb úton, vagy ha ez nem lehetséges, a rendőrségen keresztül közölni ezeket az adatokat a károsult féllel.”
25. (Törölve)
26. Az Egyezmény 34. Cikkéhez (Kivételek)
3. bekezdés
A 3. bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„A megkülönböztetett járművek vezetői egészben vagy részben eltérhetnek az Egyezmény II. Fejezetének e Megállapodással módosított rendelkezéseitől, a 6. cikk 2. bekezdésének a rendelkezései kivételével, olyankor, amikor közlekedésüket a jármű megkülönböztető berendezései jelzik, és azzal a feltétellel, hogy nem veszélyeztetnek más úthasználót. E járművek vezetőinek a figyelmeztető berendezéseket csak azokban az esetekben szabad működtetniük, amikor a feladatuk sürgőssége indokolja.”
26/A Az Egyezmény 39. cikkéhez (A járművek műszaki követelményei és vizsgálata)
A cikk a felsorolás végén a következő rendelkezéssel egészül ki:
„4. a) A nemzetközi forgalomban részt vevő gépjárművek, amelyeknek a megengedett legnagyobb össztömege meghaladja a 3500 kg-ot – kivéve a személyszállításra használt és a vezetőülésen kívül nyolcnál nem több üléssel rendelkező járművet –, feleljenek meg meghatározott zaj és légszennyezési előírásoknak. E tekintetben:
i) Az ilyen gépjárműveknek ki kell elégíteni az 1958. évi Genfi Egyezményhez csatolt vonatkozó Előírásoknak a jármű gyártás utáni első forgalomba helyezése időpontjában hatályban lévő változatába foglalt műszaki követelményeket és határértékeket, mint minimális feltételeket;
ii) Az ilyen gépjárműveknek ki kell elégíteni a vonatkozó EGB Szabály(ok)ban meghatározott minimális felülvizsgálati követelményeket, az említett követelményeknek való megfelelést a jelen cikk 2. bekezdésében említett időszakos vizsgálat folyamán kell ellenőrizni.
b) Ezen bekezdés vonatkozásában az EGB Előírások egy változatába foglalt műszaki követelményeket és határértékeket hatályban lévőknek kell tekinteni mindazon időpontig, amíg e változat alapján megadott típusjóváhagyások érvényüket nem vesztik.
5. a) A fenti 4. bekezdés (a) pontjában említett gépjármű vezetőjének – annak bizonyítékául, hogy a jármű megfelelt az előbbi bekezdésben hivatkozott időszakos vizsgálaton és, hogy a jármű megfelelő műszaki állapotban van – magánál kell tartani az érvényes, megfelelően kitöltött nemzetközi időszakos vizsgálati bizonyítványt.
b) A bizonyítványt azon Szerződő Fél arra illetékes hatósága, amelynek területén a járművet forgalomba helyezték, illetve ennek alárendelt szerve, vagy ezek nevében és felhatalmazásával, ezen Szerződő Fél, illetve hatósága által erre kellően meghatalmazott szervezet állítja ki.
c) A bizonyítványnak tartalmaznia kell a gyártást követő első forgalomba helyezés időpontját. A bizonyítvány által tanúsított időszakos vizsgálat nem lehet egy évnél régebbi. A bizonyítvány feleljen meg az 1997. évi Bécsi Egyezmény 2. Függelékében meghatározottaknak.
d) A fenti 4. bekezdés (a) pontjában említett azon járművek részére, melyek ezen módosítások hatálybalépése után két vagy több évvel kerültek a gyártást követő első forgalomba helyezésre, a bizonyítványt csak akkor szabad kiállítani vagy újra érvényesíteni, ha a fenti 4. bekezdés (a) (i) pontjában meghatározott követelmények teljesülnek.”
26/B Az Egyezmény 40. cikkéhez (Átmeneti rendelkezések)
A cikk a 2. bekezdés után a következő rendelkezéssel egészül ki:
„3. a) Ezen módosítások hatálybalépését követő két év után, a nemzetközi forgalomban részt vevő gépjármű, amelynek a megengedett legnagyobb össztömege meghaladja a 3500 kg-ot – kivéve a személyszállításra használt és a vezetőülésen kívül nyolcnál nem több üléssel rendelkező járművet –, valamint annak vezetője teljesítsék az Egyezmény 39. cikk végére beiktatott 4. bekezdés a) pont ii) alpont és 5. bekezdés rendelkezéseit.
b) a 3500 kg-nál nagyobb megengedett legnagyobb össztömegű gépjárművekre, kivéve a személyszállításra használt és a vezetőülésen kívül nyolcnál nem több üléssel rendelkező gépjárműveket, amelyeknek a gyártását követő első nyilvántartásba vétele ezen módosítások hatálybalépése előtt, illetve ezek hatálybalépést követő két éven belül történt, az Egyezmény 39. cikke végére beiktatott 4. bekezdés a) pont (i) alpont rendelkezései nem vonatkoznak, feltéve, hogy a jármű megfelel ezen Megállapodás rendelkezéseinek.”
27. Az Egyezmény 44. cikkéhez (Kerékpárok és segédmotoros kerékpárok nemzetközi forgalomba bocsátásának feltételei.)
A cikk az 1. bekezdést követően a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Oldalt: a kerekek küllőire szerelt borostyánsárga fényvisszaverőkkel legyen ellátva; vagy folytonos kört mutató fényvisszaverő eszközökkel.”
A 2. bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„d) Egy hátsó, piros fényvisszaverője, egy előre fehér vagy szelektívsárga fényt kibocsátó lámpája és egy hátra piros fényt adó lámpája legyen.”
A cikk a 2. bekezdést követően a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Borostyánsárga fényvisszaverőkből, vagy folytonos kört mutató fényvisszaverő eszközökből álló oldalsó jelzése legyen.”
28. Az Egyezmény 1. Függelékéhez (Kivételek a gépjárművek és a pótkocsik nemzetközi forgalomba bocsátására vonatkozó kötelezettségek alól.)
A Függelék a 7. bekezdést követően a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A Szerződő Felek a területükre azt a bebocsátási feltételt szabhatják a nemzetközi közlekedésben részt vevő bármely 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeg feletti gépjármű számára, hogy téli időjárási körülmények között a jármű fedélzetén legyen hólánc vagy más, hasonlóan hatásos berendezés.”
3. § (1) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Megállapodás megerősítése alkalmából a következő fenntartást tette:
„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa bejelenti, hogy a Megállapodás 11. cikkének 1. pontja alapján a Megállapodás 9. cikkének rendelkezéseit nem tekinti magára nézve kötelezőnek.
(2) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Megállapodás megerősítése alkalmából a következő nyilatkozatot tette:
„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kijelenti, hogy a Megállapodás 2. cikkének rendelkezései ellentétben állnak az államok szuverén egyenlőségének általánosan elismert elvével, amelynek értelmében az ilyen nemzetközi okmányoknak nyitva kell állniok minden érdekelt állam részvételére, mindenféle megkülönböztetés nélkül.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kijelenti továbbá, hogy a Megállapodás 3. cikkének rendelkezései ellentétben állnak az Egyesült Nemzetek közgyűlésének a gyarmati országok és népek függetlenségét elismerő határozatával (1960. évi december hó 14. napján kelt 1514/XV/határozat).”
(3) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Egyezmény megerősítése alkalmából a következő nyilatkozatot tette:
„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kijelenti, hogy az Egyezmény 37. cikkének a rendelkezései ellentétben állnak az államok szuverén egyenlőségének álatlánosan elismert elvével, amelynek értelmében az ilyen nemzetközi okmányoknak nyitva kell állniok minden érdekelt állam részvételére, mindenféle megkülönböztetés nélkül.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kijelenti továbbá, hogy az Egyezmény 38. cikkének rendelkezései ellentétben állnak az Egyesült Nemzetek közgyűlésének a gyarmati országok és népek függetlenségét elismerő határozatával [1960. évi december hó 14. napján kelt 1514/(XV.) határozat].”
4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1979. évi június hó 7. napjától kell alkalmazni.3
(2)4 A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a közlekedésért felelős miniszter és a közlekedésrendészetért felelős miniszter gondoskodik.
1
A kihirdetés napja: 1980. április 18. A Közúti Közlekedési Egyezményt kiegészítő európai Megállapodás 1993. évi, 2001. évi és 2006. évi módosításait a 2009: CI. törvény hirdette ki. A Megállapodásnak a Hivatalos Értesítő 2010. évi 16. számában közzétett, a 2009: CI. törvénnyel kihirdetett 1993. évi és 2006. évi módosításaival egységes szerkezetbe foglalt szövegét közöljük.
2
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
3
A Magyar Közlöny 1980. évi 42. számában közzétett helyesbítésnek megfelelő szöveg.
4
A 4. § (2) bekezdése a 2006: CIX. törvény 163. § (1) bekezdésének c) pontja szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás