PK BH 1980/51
PK BH 1980/51
1980.12.01.
Az a körülmény , hogy a szerződéskötésre kötelezett szállító a megrendelések számítógépes feldolgozására tért át, nem mentesíti az ajánlattételi határidő megtartásának kötelezettsége alól [Ptk. 212. § (1) és (3) bek., 206. § (1) bek.].
A felperes megrendelő 1978. július 24-én az alperes szállítónál különböző alumíniumötvözetű alapanyagokat rendelt meg 1979. január 10-i szállítási határidővel. Az alperes a megrendelésre nem adott választ, ezért a felperes azt több alkalommal sürgette. Az alperes végül a válaszában arra hivatkozott, hogy megrendelésigazolását (ajánlatát) a megrendelés számítógépes feldolgozása miatt csak később fogja megküldeni. Az alperes ajánlata 1978. november elején érkezett a felpereshez, az azonban a teljesítési határidő tekintetében eltérést tartalmazott; az 1979. január 10-i határidő helyett az alperes 1979. I. negyedévi szállítást vállalt. A felperes kezdeményezésére 1978. november 15-én a felek tárgyaltak egymással, amelynek során az alperes álláspontja felülvizsgálatát helyezte kilátásba, válasz azonban nem érkezett tőle. A felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy az elsőfokú bíróság a szállítási szerződést 1979. január 10-i határidővel hozza létre. Az alperes a kereset elutasítását kérte, illetőleg 1979. április 15-i szállítási megállapítását kérte azzal az indokolással, hogy az alumínium tuskókhoz a szükséges alapanyagot be kell szereznie és a gyártásra azt követően 70-80 munkanap szükséges. Az alperes a védekezését bizonyítékokkal nem támasztotta alá.
Az elsőfokú bíróság 1979. január 31-i teljesítési határidővel a szállítási szerződést létrehozta. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek sem az alapanyag hiányára, sem a termékgyártás átfutási idejére vonatkozó nyilatkozata nem volt elfogadható, mert nem tudta bizonyítani az alperes azt sem, hogy a nagy tételben gyártott termék elosztása milyen célt szolgál és milyen arányban történik. Az alperes indokolatlanul kérte szakértői bizonyítás elrendelését az elméleti gyártásidőtartamra nézve. Az alperes a megrendelés kézhezvételétől számított négy hónap elteltével küldött csak érdemi nyilatkozatot, ezzel megszegte együttműködési kötelezettségét, mert 120 napot veszített a gyártásra történő felkészülés idejéből.
Az alperes az ítélet ellen fellebbezett, amelyben kérte, hogy a bíróság a teljesítési határidőt 1979. április 15. napján állapítsa meg. Arra hivatkozott, hogy az első fokú ítélet megalapozatlan és jogszabályellenes. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a felperes milyen intézkedéseket tett a szerződés létrejötte érdekében. Miután az elsőfokú bíróság 1979. január 3. napján hozta létre a szerződést, a 70–80 napos átfutási időt ettől az időponttól kell számítani és ennek folytán 1979. április 15-e előtt nem tud teljesíteni. Nem hozható létre olyan szállítási szerződés, amellyel kapcsolatban előre látható, hogy a szállító a teljesítésre nem képes.
A fellebbezés alaptalan.
A Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel. Az alperest szerződéskötési kötelezettség terhelte, aminek következtében a felhívástól számított 30 napon belül kellett az ajánlatát megtennie. Az alperes e kötelezettségének nem tett eleget. Arra hivatkozott, hogy a megrendelések számítógépes feldolgozására tért át, ezért a megrendelés-igazolását helyesebben ajánlatát – csak később küldi meg.
Ha az alperes a munkáját megkönnyíti számítógépes feldolgozásra tért át, ennek a jogviszonyára való kihatását nem a felperesnek, hanem neki kell viselni. A számítógépes feldolgozásra való áttérés nem mentesíti az alperest az ajánlattételi kötelezettsége alól. A Ptk. 212. §-ának (3) bekezdése a határidők közös megegyezéssel való esetleges eltérő megállapítására is lehetőséget nyújt, az alperes ezzel nem élt, mert ilyen kérelmet a felpereshez nem intézett. Az alperes maga adta elő a védekezésben, hogy a termék előállításához mintegy 70–80 munkanap szükséges. Ez az idő a felperes megrendelésének kézhezvételéhez számítva legkésőbb 1978. október 15. napján már lejárt. A felperes megrendelésére az alperes ajánlatát négy hónapi késéssel, 1978. november hónapban juttatta el a felpereshez és ebben 1979. I. negyedévi határidőt vállalt. Ezek után került sor a kereset előterjesztésére. Téves az alperesnek az az érvelése, hogy a gyártásra való felkészülés a szerződés létrehozásának napjától kezdődhetett. Az alperest terhelő a szerződéskötési kötelezettség folytán a késedelem minden kockázatát ő viseli. Ellenkező álláspont arra vezetne, hogy a szerződéskötésre kötelezettek időnyerés érdekében az ajánlattételt megtagadnak és csak a szerződést létrehozó első fokú ítélet, illetőleg annak jogerőre emelkedése után kezdenek meg a gyártásra való felkészülést. Ilyen magatartás szemben áll a népgazdaság érdekeivel.
A Legfelsőbb Bíróság állandó gyakorlata szerint a szállítónak a gyártásra való felkészülési kötelezettsége a megrendelés (ajánlattételi felhívás) kézhezvétele időpontjától kezdődik. Az alperes a megrendelések kézhezvételekor már tudomást szerzett arról, hogy mi a felperes igénye, és mi az általa kívánt határidő. A peres eljárás – és az ezzel járó időveszteség következményét az alperesnek kell viselni. A bíróság útján történő szerződés létrehozása esetén ugyanis a megrendelés (ajánlattételi felhívás) beérkezésének időpontjából kell kiindulni, és ehhez kell hozzászámítani a szerződés reális teljesítéséhez szükséges időtartamot, amelyre nézve a bizonyítási kötelezettség a Ptk. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében is a szerződéskötésre kötelezett alperest terheli. Neki kell bizonyítani, hogy a szerződésnek a kívánt időben történő teljesítésére nem képes.
Az a tény, hogy csak 1979. január 3. napján, az ítélet meghozatalakor került sor a szerződés létrehozására, elsősorban az alperes indokolatlan késedelmeskedő magatartásának volt a következménye. Ebből az alperes a maga részére nem származtathat előnyöket. A felperes szerződéskötési felhívása 1978. július 24. napján történt, az elsőfokú bíróság által megállapított teljesítési határidőig az alperes által megjelölt gyártási idő több mint kétszerese állt rendelkezésre. Ez idő alatt az alperesnek módjában állott a teljesítésre felkészülni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30. 221/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás