PK BH 1980/54
PK BH 1980/54
1980.12.01.
A főkötelezett nem hárítja át a közreműködőre az általa a jogosítottnak fizetendő kötbér különbözetét, ha nem határozható meg a szerződésszegésnek az a része, amely kizárólag a közreműködő szerződésszegésével áll okozati összefüggésben [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 19. § (1) bek., 20. § (2) bek., GK 18. sz. c) pont].
A felperes a gyárában létesítendő autóbusz „vonszolómű” gépészeti és villamos berendezéseinek gyártására, helyszíni szerelésére és üzembe helyezésére szerződést kötött az I. r. alperessel 1975. június 30-i teljesítési határidővel.
Az I. r. alperes 1974. decemberben közölte, hogy a vállalt határidőt nem tudja megtartani és kérte a szerződés 1975. szeptember 30-ra történő módosítását , amelyhez a felperes az 1975. július 8-án kelt levelében hozzájárult.
Az I. r. alperes ez utóbbi határidőre sem teljesítette, majd 1975. november 29-én a felperestől a szerződési határidő módosítását kérte. Az I. r. alperes által megjelölt 1976. április 30-i befejezési határidőt a felperes most már póthatáridőként fogadta el. Minthogy ez a póthatáridő is eredménytelenül telt el, a felperes keresetet indított az I. r. alperes ellen és a 8%-os kötbérmaximum, azaz 1 015 631 Ft kötbér fizetésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a berendezéshez tartozó vonszolólánctagok elkészítéséhez szükséges öntvények szállítására egy másik vállalattal kötött szerződést és ez késedelmesen teljesített. Ezért az I. r. alperes keresetet indított a közreműködő ellen és az 1975. április 30-i határidő elmulasztása alapján összesen 56 171 Ft késedelmi kötbér, valamint a felperes és az I. r. alperes kötbérkövetelése közötti különbözetnek megfelelő 959 460 Ft megfizetésére kérte a nevezett vállalatot kötelezni, amely ennek következtében ebben a perben II. r. alperesként szerepel.
A II. r. alperes elsősorban arra hivatkozott, hogy az I. r. alperessel nem is kötött szállítási szerződést, egyébként érdemben is védekezett és hangsúlyozta, hogy az I. r. alperes a mintát módosította, ezért ismételten próbaöntvényt kellett készítenie, és csak ezután kerülhetett sor a sorozatgyártásra. Az I. r. alperes 1975. március 21-én újból mintamódosítást kívánt végezni, és ezért kellett a sorozatgyártást megszakítani. A mintát 1975. április 3-án szállították vissza, s ekkor ismételten el kellett készíteni a próbaöntvényt, majd ezután kezdődött meg újból a sorozatgyártás. Így tehát a minták módosításának az időpontja, majd a tényleges gyártás megindulása az I. r. alperes közbenső és késleltető intézkedése folytán egybeesett az eredeti teljesítési határidővel (1975. április 30.). A rendelésigazolás szerint a lánctagok legyártására és szállítására a II. r. alperes 9 hónapi időtartamot határozott meg; az I. r. alperes 1975. április 16-án hagyta jóvá a próbaöntvényt.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el annak tisztázására, hogy a felek és más közreműködők milyen műszakilag értékelhető magatartásukkal, illetve ténykedésükkel vagy mulasztásukkal és milyen mértékben hatottak közre az I. r. alperes teljesítési késedelmében.
A szakértő a szakvéleményében az I. r. alperes terhére azt állapította meg, hogy olyan megállapodásokat, szerződésmódosításokat írt alá, amelyeknek teljesítési lehetetlensége már az aláírás pillanatában nyilvánvaló volt. A II. r. alperes terhére pedig azt írta, hogy sorozatosan hibás és késedelmes teljesítése nagymértékben hozzájárult a teljesítési határidő elhúzódásához. Végül azt is megállapította, hogy a teljesítési határidő elhúzódásához bizonyos mértékig a felperes is hozzájárult.
A szakértői bizonyítás után a felperes a keresetét 968 000 Ft kötbérösszegre szállította le.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 774 400 Ft-ot, az ezt meghaladó keresetet elutasította, a II. r. alperest pedig az I. r. alperessel szemben 145 200 Ft megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indoklásában az elsőfokú bíróság utalt a szakvélemény megállapításaira. Elsősorban rámutatott, hogy a késedelem előidézésében maga a felperes is közrehatott azáltal, hogy a szerelés területén a generálkivitelezőt és alvállalkozóját 1975. június 30-a és augusztus 20-a között akadályozta az általa vállalt építési munkák javítgatásával, továbbá 1976. április 15. és május 3. között elvonta a szerelési munkaterületet. E közrehatást a szakértő mintegy 20%-ra értékelte és ezzel az elsőfokú bíróság egyetértett.
A fentieken kívül a késedelem a szakvélemény szerint alapvetően azért következett be, mert a fővállalkozó I. r. alperes nem tett eleget koordinációs kötelezettségének, irreális határidőket vállalt. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes közrehatását 65%-os mértékűnek állapította meg, mert azon kívül, hogy nem tudott megfelelni az általa vállalt koordinációs feladatnak, az egyéként hibásan teljesítő II. r. alperessel szemben további felróható magatartás terheli az öntvényminták tekintetében.
A II. r. alperes közrehatását a szakvélemény mintegy 15%-ra értékelte, a hibásan és késedelmesen szállított öntvények miatt ezt az elsőfokú bíróság elfogadta. A bíróság álláspontja szerint a II. r. alperes „szerződésszegésének mértéke” elhatárolható volt, és így a kötbérmaximumon belül a részben áthárításnak a GK 18. sz. állásfoglalásra is figyelemmel nincs akadálya.
Az I. és II. r. alperes marasztalásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 19. §-ának (1), illetőleg 20. §-ának (2) bekezdésén alapul.
Az ítélet ellen a felperes, továbbá az I. és II. r. alperes fellebbezett.
A felperes a fellebbezésében kérte az I. r. alperest a teljes összegű kötbér megfizetésére kötelezni és az ő 20%-os közrehatásának megállapítását mellőzni.
A fellebbezés indokolásában a felperes kifejtette, hogy nem helytálló az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a szerelés területén a generálkivitelezőt és az alvállalkozóját 1975. június 30. és augusztus 26. közötti időszakban akadályozta az építési munkák javítgatásával, valamint elvonta a szerelési munkaterületet az 1976. április 15. és május 3. közötti időszakban.
A felperes véleménye szerint a szerelési késedelmet kizárólag a lánctagoknak az I. r. alperes részéről történő késedelmes szállítása, illetőleg javíttatása idézte elő.
Az I. r. alperes a fellebbezésében a kereset elutasítását vagy pedig az esetleges késedelmi kötbérfizetési kötelezettség megállapítása esetén a kötbér mértékének jelentős mérséklését kérte. A fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy a késedelmet a felperessel szemben kizárólag a II. r. alperes okozta az öntvényszállítási késedelmével, mivel az öntvényeket végül is csak 1976. március 24-én szállította.
A II. r. alperes az I. r. alperes keresetének teljes elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a már korábban kifejtett álláspontja szerint a GK 18. sz. állásfoglalás értelmében a jelen esetben az I. r. alperes és a II. r. alperes között vétekarányos kötbérmegosztásra nincs lehetőség. A jelen esetben az elsőfokú bírónak az az álláspontja, hogy a II. r. alperes szerződésszegésének mértéke elhatárolható volt, nem megalapozott, és csak becslésen alapul.
A felperes fellebbezése nem alapos, az I. és II. r. alperes fellebbezése részben megalapozott.
A felperes közrehatásának figyelembevétele nem mellőzhető, és így az I. r. alperes teljes kötbér fizetésére nem kötelezhető. Az elsőfokú bíróságnak a szakvéleményre alapított helyes megállapítása szerint ugyanis a késedelem előidézésében maga a felperes is közrehatott azáltal, hogy a szerelés területén akadályozta a generálkivitelezőt és az alvállalkozóját a már megjelölt időtartamban az építési munkák javítgatásával. A szekértő a felperes terhére történt megállapításait a kiegészítő szakvéleményében a felperesi észrevételek ellenére is változatlanul és meggyőző érveléssel fenntartotta. Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság is ezt a megállapítást fogadta el. Ez pedig azt jelenti hogy arra az időre, amíg a felperes részéről az akadályozás fennállt, a kötelezettől, vagyis az I. r. alperestől késedelmi kötbér nem igényelhető, mivel a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése szerint a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.
Az akadályoztatás időtartama a fenntebb jelzett időszakot figyelembevéve 56 napot tett ki, tehát az 1975. szeptember 30-i határidőtől kezdődő 56 napos időtartamra járó késedelmi kötbért a felperes nem igényelheti az alperestől. Erre az időtartamra pedig az esedékes kötbér összege napi fél ezrelék, figyelemmel arra, hogy az I. r. alperes kötbérfizetési kötelezettsége az 1975. június hó 30-i határidő után történt szerződésmódosítás következtében már 1975. június 30-tól kezdődően fennállott, illetőleg elkezdődött, még akkor is, ha a felperes a kötbérigényét csupán 1975. szeptember 30-i újabb határidő elmulasztása miatt kívánta érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy a felperes által kért késedelmi kötbér összegéből a fenti időtartamra esedékes késedelmi kötbér összegét, vagyis 338 000 Ft-ot le kell vonni.
Meg kell jegyezni, hogy az elsőfokú bíróság a felperes terhére vette figyelembe azt a körülményt is, hogy a felperes a szerelési munkaterületet 1976. április 15. és május 3. között elvonta. Ez a körülmény, illetőleg az említett időpontok közötti időszak a kötbér kiszabásánál nem jöhet figyelembe, mivel a késedelmi kötbér maximumát már 1976. április 8-án elérte, és a munkaterület elvonása csak ezután következett be.
Mindezek folytán az I. r. alperes csak 630 000 Ft késedelmi kötbér megfizetésére lett volna kötelezhető.
Az I. r. alperes fellebbezése a fenti indokok miatt annyiban alapos, hogy a már részletezett számítás szerint a felperest csupán 630 000 Ft késedelmi kötbér illeti meg az I. r. alperessel szemben, és ez az összeg kevesebb, mint amilyen kötbérösszeg megfizetésére az elsőfokú bíróság az I. r. alperest kötelezte.
A II. r. alperes elsősorban arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint nem áll fenn a kötbér áthárításának lehetősége, mivel a II. r. alperes szerződésszegésének mértéke nem határolható el.
A GK 18. sz. állásfoglalás c) pontja szerint „ha a szerződésszegést részben a főkötelezett, részben a közreműködő vétkesen okozta, akkor a főkötelezett személyes vétkessége alapján fizet kötbért, tehát ilyen összefüggésben „vétekarányos kötbér-kármegosztásra” nincs lehetőség. Áthárításnak akkor van helye, ha meghatározható a szerződésszegésnek az a része, amely kizárólag a közreműködő vétkes szerződésszegésével áll összefüggésben”.
A fenti állásfoglalásból kiindulva a jelen esetben a felperes és az I. r. alperes között létrejött szerződés tárgyára és jellegére, az alperesek vétkes késedelmének időbeli „összefolyására” tekintettel nem határozható meg a szerződésszegésnek az a része, amely kizárólag a közreműködő vétkes szerződésszegésével áll összefüggésben.
Ezért az I. r. alperes a saját vétkessége, illetőleg közreműködési felelőssége alapján köteles a késedelmi kötbért a felperesnek megfizetni, kivéve arra az időtartamra, amikor a teljesítésben a felperes részéről akadályozva volt, az I. r. alperes azonban a felperesnek fizetendő kötbért a közreműködőjére (a II. r. alperesre) nem háríthatja át. Így tehát az I. r. alperes a II. r. alperestől csupán azt a kötbért követelheti, amely az I. r. alperesnek a II. r. alperestől a vele kötött szerződés megszegése folytán jár. Ez utóbbi vonatkozásban viszont a II. r. alperes a vétlenségét a fellebbezési eljárásban sem bizonyította.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján akként változtatta meg, hogy a felperes közrehatását is figyelembe véve az I. r. alperes által fizetendő kötbér összegét 630 000 Ft-ra csökkentette, a II. r. alperest terhelő marasztalás összegét a felperes továbbhárításának kizárásával 56 171 Ft-ban állapította meg s a felperes, valamint az I. r. alperes ezt meghaladó keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 31 806/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás