MK BH 1980/59
MK BH 1980/59
1980.12.01.
Szakszervezet választott tisztségviselője által elkövetett fegyelmi vétség esetén a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges nemcsak a tisztségviselő munkaviszonyának fegyelmi elbocsátással való megszüntetéséhez, valamint fegyelmi büntetésül alacsonyabb munkakörbe történő áthelyezéséhez, hanem a fegyelmi eljárás megindításához is. A fegyelmi büntetés kiszabásához szükséges egyetértés beszerzésétől el lehet tekinteni, ha a vállalat már a fegyelmi eljárás megindításához szükséges egyetértés kérése alkalmával közölte, hogy olyan fegyelmi vétség gyanúja áll fenn, amely miatt előreláthatóan elbocsátás vagy áthelyezés fegyelmi büntetés kiszabására kerül sor, és a felsőbb szakszervezeti szerv egyidejűleg ehhez is egyetértését adta [1967. évi II. törvény 16. §, 56. § (3) bek., 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 7. § (3) bek.].
A felperes alkalmazásában nevelőtanárként álló alperest – aki munkahelyi választott szakszervezeti tisztségviselő is volt – a felperesi otthon igazgatója az 1978. május 20-án hozott határozatával az 1967. évi II. törvény 55. §-a (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A fegyelmi határozat miatt az alperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely a kérelmének helyt adott és hatályon kívül helyezte az ellene kiszabott „elbocsátás” fegyelmi büntetést azzal, hogy fegyelmi büntetésül a felperes enyhébb büntetést alkalmazzon. E döntőbizottsági határozat ellen mindkét keresettel élt a munkaügyi bíróságnál. A felperes kereseti kérelme a fegyelmi határozat hatályban tartására, az alperes keresete pedig az általa elkövetett vétkes kötelezettségszegéssel arányban álló fegyelmi büntetés alkalmazására irányult.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította, míg az alperes keresete alapján a döntőbizottság határozatának megváltoztatása mellett a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte és a felperest az eredeti állapot helyreállítására, valamint 5111 forint kiesett munkabér megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a választott szakszervezeti tisztségviselő alperessel szemben a felperes csupán a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv írásbeli egyetértő nyilatkozatának birtokában indíthatott volna fegyelmi eljárást [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 7. § (3) bekezdése] és alkalmazhatott volna a munkaviszony megszüntetését erdményező fegyelmi büntetést (1967. évi II. törvény 16. §), márpedig ilyen írásbeli egyetértő nyilatkozatokkal a felperes nem rendelkezett.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A szakszervezet választott tisztségviselői a tisztségük ellátása során összeütközésbe kerülhetnek a vállalat (intézmény) vezetésével. Ezért az Mt. 16. §-a különleges védelmet biztosított részükre. A munkajogi védelmet az Mt. végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 7. §-át kiegészítő 12/1976. (V. 27.) MT számú rendelet 1. §-a a fegyelmi eljárás megindítására is kiterjeszti, és akként rendelkezik, hogy „a munkajogi védelem időtartama alatt a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a tisztségviselő elleni fegyelmi eljárás megindításához is”.
A felsőbb szakszervezeti szerv az egyetértés jogát azonban az ítélkezési gyakorlat szerint csak a kérdéses vállalati intézkedés megtételét megelőzően gyakorolhatja, minthogy a jogszabály nem jóváhagyást és még kevésbé utólagos tudomásulvételt ír elő. Ezt az álláspontot egyébként nemcsak a rendelkezés nyelvtani értelmezése, hanem a jogszabály céljának és rendelkezésének elemzése is nyilvánvalóvá teszi. Az említett rendelkezés ugyanis annak biztosítását szolgálja, hogy a felsőbb szakszervezeti szerv előzetesen tájékozódhasson és megfontolhassa állásfoglalását.
Az említett jogszabály az egyetértés megtételére, közlésére alakszerűségi előírást nem tartalmaz. Az ítélkezési gyakorlat szerint az illetékes közvetlen felsőbb szakszervezeti szervnek az egyetértési nyilatkozatot írásba (jegyzőkönyvbe, határozatba) kell foglalni. Annak nincs akadálya, hogy a felsőbb szakszervezeti szerv – mint testület – állásfoglalását annak megbízottja, pl. titkára közvetítse akár szóban, akár írásban a munkáltató részére. Abban az esetben, ha a munkaügyi vita során vitassa válna, hogy a felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulását a munkáltató a fegyelmi eljárás megindítása előtt beszerezte-e, bizonyítékként a felsőbb szakszervezeti szerv testületi üléséről felvett jegyzőkönyv, határozat szolgál.
Az adott esetben az eljáró bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az alperes mint szakszervezeti tisztségviselő ellen lefolytatott fegyelmi eljárás megindítása előtt a felperes beszerezte-e felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulását, vagyis a felsőbb szervet mint testületet tájékoztatta-e a fegyelmi eljárás megindításának szükségességéről, és ahhoz az hozzájárult-e. Amennyiben ilyen határozatot a felsőbb szakszervezeti szerv nem hozott, úgy e szerv titkára által közölt „hozzájáruló” nyilatkozatot nem lehet érvényesnek tekinteni.
Ebben az esetben a bíróságnak tekintettel kell lennie az 1967. évi II. törvény 56. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra, amely úgy rendelkezik, hogy nem lehet fegyelmi eljárást indítani és fegyelmi büntetést kiszabni, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetve elkövetése óta egy év már eltelt.
Az előzőekben írt előzetes egyetértés nem mentesíti a munkáltatót attól, hogy amennyiben a fegyelmi eljárásban feltárták alapján megítélése szerint a választott szakszervezeti tisztségviselő fegyelmi vétsége olyan súlyú, hogy más munkahelyre történő beosztást – alacsonyabb munkakörbe helyezést – vagy az elbocsátás fegyelmi büntetést vonná maga után, úgy e büntetések kiszabása előtt az 1967. évi II. törvény 16. §-ában foglaltakra tekintettel ismét be kell szereznie a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv (mint testület) egyetértését. Ez következik abból, hogy a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 7. §-ának a 12/1976. (V. 27.) MT számú rendelet 1. §-ával megállapított (3) bekezdése általában kívánja meg a fegyelmi eljárás megindításához a felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését, ha a választott szakszervezeti tisztségviselőről van szó, tehát abban az esetben is, ha csupán a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabására kerülne sor. Ezzel szemben az 1967. évi II. törvény 16. §-a a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését akkor is megkívánja, ha a szakszervezet választott tisztségviselőjének más munkahelyre történő beosztására, munkaviszonyának megszüntetésére nem fegyelmi eljárás keretében kerül sor.
A második egyetértés beszerzésétől el lehet tekinteni akkor, ha a vállalat a fegyelmi eljárás megindításához szükséges egyetértés megkérése alkalmával jelezte a felsőbb szakszervezeti szervnek, hogy olyan súlyú fegyelmi vétség gyanúja áll fenn, amellyel előreláthatóan az alacsonyabb munkakörbe történő áthelyezés vagy az elbocsátás fegyelmi büntetés áll arányban, és ennek alapján a felsőbb szakszervezeti szerv egyidejűleg a jelzett fegyelmi büntetés kiszabásához is megadta a hozzájárulását. (M. törv. I. 10 427/1978/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás