BK BH 1980/6
BK BH 1980/6
1980.12.01.
A folyamatosan nagy mennyiségű alkoholt fogyasztó és ilyen állapotában súlyos közlekedési szabálysértés folytán halálos közúti balesetet gondatlanul okozó terhelttel szemben törvénysértő a főbüntetés alsó határának és a járművezetéstől eltiltás alacsony tartamban való megállapítása [1961. évi V. tv. 194. § (2) bek. a) pont (Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont), 1961. évi V. tv. 64. § (1) bek. (Btk. 83. §)].
A terheltet a járásbíróság, szeszes italtól befolyásolt állapotban halálos közúti baleset gondatlan okozásának bűntette miatt, főbüntetésül 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül a járművezetéstől 3 évi eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet akként változtatta meg, hogy terhelt szabadságvesztését 2 évre mérsékelte.
A jogerős határozatokban megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt délelőtt és a déli órákban a lakásán röviditalt és 5 üveg sört ivott meg. Ezt követően délután a tulajdonában levő Wartburg személygépkocsival italboltba, eszpresszóba, csárdába ment, mindegyik helyen ismételten, szeszes italt fogyasztott. Végül este 9 óra tájban az eszpresszótól indult el gépkocsijával. A város belterületén tompított világítással mintegy 60 km/óra sebességgel közlekedett, amikor egy ház közelében enyhén balra ívelő kanyarhoz ért. A 7 méter széles, aszfalt burkolatú, sima, száraz felületű úttesten haladva, ittas állapota miatt a kanyar ívét nem tudta követni, letért az úttestről és a jobb útpadkán keresztülhaladva, a füves, sekély árokba hajtott, majd az árokban való huzamosabb haladás után átlósan áttért az úttest menetirány szerinti bal oldali szélére, ahol egy villanyoszlopnak ütközve megállt.
A terheltet megelőzően haladt az említett útvonalon kerékpáron az ugyancsak súlyos ittas állapotban levő sértett, aki állapotánál fogva az út jobb szélén kerékpárjával elesett és ő maga az árokba került eszméletlen állapotban. Az utóbb odaérkező terhelt gépkocsijával az árokban fekvő sértetten keresztülhajtott, mielőtt az úttestre visszakerült volna. B. S. sértett a gázolás folytán szenvedett olyan sérüléseket, amelyeknek következtében kórházba szállítása után meghalt. A baleset kapcsán a terhelt maga is könnyebben megsérült, gépkocsija súlyosan megrongálódott.
A jogerős határozatok ellen a büntetés kirívóan enyhe volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A járásbíróság eltúlzott jelentőséget tulajdonított a ítéletében felsorolt enyhítő körülményeknek akkor, amikor a büntetést a törvény által meghatározott büntetési tétel alsó határának közelében állapította meg és a közlekedési szabályok durva megszegését a fő- és mellékbüntetés tartamának meghatározásánál kellő súllyal nem értékelte.
A terhelt a halálos kimenetelű balesetet kizárólagosan súlyos fokú ittasságának eredményeképpen okozta. Ez az állapot pedig úgy jött létre, hogy a gépjárművezetés megkezdése előtt, majd vezetés közben is folyamatosan italozott, gépkocsiját ittas állapotban vezette, jelentősebb távolságokat tett meg; magatartásában a közlekedés egyik leglényegesebb biztonsági szabályának, az alkoholfogyasztási tilalomnak kirívóan durva, szándékos semmibevevése ismerhető fel.
Kizárólag ittas állapota okozta, hogy a terhelt gépjárművét képtelen volt az úttesten tartani, noha a gépjármű biztonságos vezetését az akkor közlekedési körülmények között más tényező nem akadályozta és nem nehezítette.
Alapvetően téves a másodfokon eljárt megyei bíróságnak az az okfejtése, amely szerint a sértett magatartása és észlelhetőségének nehézsége mint a balesettel okozati összefüggésben álló tényező a terhelt javára enyhítő körülményként figyelembe jön, és erre tekintettel a törvényi büntetés alsó határával egyező szabadságvesztés kiszabása a megfelelő.
A sértett önhibájából eredően súlyos közlekedési szabályszegés eredményeként került ugyan az árokba, abba a helyzetbe, amelyben elgázolása bekövetkezett, de a sértetti magatartás és a baleset bekövetkezése közötti ez az oki kapcsolat a terhelt javára figyelembe vehető közreható oknak nem tekinthető.
A sértett, elgázolása idején nem tartózkodott szabálytalan módon az úttesten. Az árokban fekvésével a közúti forgalmat nem zavarta, nem akadályozta. A terhelt szempontjából közömbös, hogy a sértett mi okból került az árokba. A terhelt már 22,7 métert tett meg az árokban, amikor a sértetthez ért és őt elgázolta. A gépjárműve feletti – kizárólag ittasságából következő uralomvesztése folytán az árokban alvó, pihenő vagy bármi más okból vétlenül ott tartózkodó más személyt éppúgy elgázolt volna, mint a sértettet.
Nincs jelentősége annak sem, hogy az árokban fekvő ember észlelhetősége nehezebb. A terhelt olyan ittas állapotban volt, amely észlelési képességét jelentősen korlátozta, ehhez képest igen kétséges, hogy jobb észlelési körülmények mellett a maga szubjektív észlelési gátoltsága folytán a sértettet kellő időben meglátta volna. Másfelől, ha arra vezetéstechnikailag módja lett volna, a terhelt nyilvánvalóan nem halad huzamosan az árokban, hanem gépkocsiját az úttestre kormányozza. A tények szerint azonban erre csak jóval a sértett elgázolása után került sor.
A terhelt kifejezetten saját súlyos közlekedési szabályszegése folytán hagyta el a járművével az úttestet, e szabályszegés miatt a sértett haláláért való (gondatlan) büntetőjogi felelőssége kizárólagos. A felelősség szempontjából közömbös, hogy bármely személy vagy vagyontárgy milyen okból került az uralomvesztés folytán már irányítás nélkül haladó gépkocsija elé.
A megyei bíróság tehát téves indokok alapján helyezkedett arra az álláspontra, hogy az ügyben a sértetti magatartás a terhelt javára szóló enyhítő körülmény és e téves álláspontjához képest törvénysértően enyhe fő- és mellék büntetést szabott ki.
A törvénysértés kiküszöböléseként a Be. 290. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság – a törvénysértés megállapítása és a határozatok megfelelő részének hatályon kívül helyezése mellett – maga hozott érdemi határozatot. Az érdemi határozat meghozatalánál enyhítő körülményként a terhelt megbánó, beismerő vallomását, egygyermekes állapotát vette figyelembe, ezzel szemben súlyosbító körülményként értékelte, hogy járművezetés közben is több ízben igen nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott annak ellenére, hogy korábban ittas vezetés miatt már megbüntették és 1 évre a járművezetéstől eltiltották. E bűnösségi körülmények egybevetése alapján a társadalom védelme érdekében, a büntetés különös és általános céljainak eléréséhez 3 évi szabadságvesztés és a járművezetéstől 5 évi eltiltás kiszabása volt szükséges. (B. törv. V. 844/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás