MK BH 1980/63
MK BH 1980/63
1980.12.01.
A munkáltatónak a társadalombiztosítás szervével szembeni megtérítési kötelezettségét megbízottjának óvórendszabály-szegése is megalapozza. Ha több dolgozó ugyanannak a munkafeladatnak a közös elvégzésére kapott utasítást, az óvórendszabályok megtartása szempontjából mindegyik dolgozót a munkáltató megbízottjának kell tekinteni [1975. évi II. tv. 108. §, ÁBEO 3.11, 4.1 pont].
A társadalombiztosítási szerv alperes fizetési meghagyásával a felperest – az 1975. évi II. törvény (T.) 108. §-a, illetőleg a 7/1975. (VI. 24.) EüM számú rendelet 9. §-a alapján – 3669 forint baleseti és egészségügyi ellátási költség megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint ugyanis Z. I. termelőszövetkezeti tag biztosított üzemi balesetét a felperes óvórendszabály-sértése okozta.
A fizetési meghagyás alapjául szolgáló tényállás szerint Z. I. sérültet 1975. április 28-án a testvérével, Z. G.-vel együtt talajmegmunkálásra irányították. Megbeszélték egymással, hogy a munkagép és az erőgép összekapcsolásánál segédkeznek egymásnak. A műveletnél Z. G. vezette az erőgépet. Miközben Z. I. az összekapcsolást végezte, az erőgép hátrafelé mozdult és Z. I. balkezét a vonólap és a munkagép vonócsapja közé szorította. Ennek következtében a bal kezén sérüléseket szenvedett.
A felperes a keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint ugyanis a baleset bekövetkezése kizárólag a sérültnek és testvérének, Z. G.-nek a figyelmetlenségére vezethető vissza, a termelőszövetkezetet óvórendszabály-sértés nem terheli.
A járásbíróság a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a sérült Z. I. közvetlen, míg Z. G. közvetett módon hatott közre a baleset bekövetkezésében. A szakvélemény alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a baleset nem következett volna be, ha a sérült körültekintőbben végzi a munkáját, illetve megtartják az ÁBEO előírásait, s Z. I. nem nyúl a gömbcsuklós vonórúd csukló részéhez, a veszélyes zónába. Utalt a járásbíróság arra is, hogy a felperes részéről nem történt óvórendszabály-szegés.
Fellebbezés folytán az ügy a megyei bíróság elé került, amely az első fokú ítéletet helyben hagyta.
A fellebbezési bíróság álláspontja szerint a sérültnek segítő dolgozó vele azonos beosztásban működött, a munkafolyamat szempontjából tehát nem volt utasítási joga. Ezért a felperes olyan megbízottjának sem tekinthető, akinek magatartásáért a felperest – a T. 108. §-ának első fordulata értelmében – felelősség terhelné. Mivel a kisegítő dolgozó a balesetet nem szándékosan idézte elő, említett rendelkezés második fordulata alapján sem tehető felelőssé.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1975. évi II. törvény (T.) 108. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve baleset-elhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt nem tartotta meg vagy az óvóintézkedést elmulasztotta.
Ha ennek folytán – ezzel okozati összefüggésben – üzemi baleset történt, a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy maga a sérült is közrehatott a baleset bekövetkeztében. A munkáltatót a balesetet szenvedett dolgozónak nyújtott társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében akkor nem terheli megtérítési kötelezettség, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabály megtartását, illetve az óvóintézkedést kizárólag a balesetet szenvedett dolgozó mulasztotta el.
Az adott esetben azonban nem állapítható meg, hogy a balesetet kizárólag a sérült óvórendszabály-sértő magatartása idézte elő. Azt a kérdést, hogy a megtérítési kötelezettség szempontjából kit kell a munkáltató megbízottjának tekinteni, mindig az adott esetre vonatkozóan kell vizsgálni és elbírálni. Az tisztázandó, hogy a balesetet okozó dolgozó olyan alkalmazott (tag) volt-e, akinek kötelessége volt az óvórendszabályt vagy óvóintézkedést foganatosítani, és így megbízottnak minősül-e. E tekintetben nem a szervezeti beosztás a lényeges, hanem az, hogy a dolgozó az adott esetben és körülmények között a ténykedést feladatkörében végezte-e el.
A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a termelőszövetkezet megbízottjának Z. G.-t, a sérült testvérét kell tekinteni. A brigádvezetőtől ugyanis ő kapott utasítást a munkagép felszerelésére, és a balesetet egyébként is az az erőgép okozta, amelynek ő volt a kijelölt vezetője. Ennélfogva a munka megszervezéséről, a biztonságos munkakörülmények megteremtéséről, illetve a balesetmentes munkavégzésről Z. G. tartozott gondoskodni.
Minthogy ezt elmulasztotta, és ezzel a magatartásával megsértette az ÁBEO 3.11, valamint 4.1 pontjában foglalt előírásokat, s mivel az óvórendszabályok megsértése – a sérült óvórendszabály-sértő munkavégzés mellett – okozati kapcsolatban van a bekövetkezett üzemi balesettel, az alperes helytállóan bocsátotta ki a keresettel megtámadott fizetési meghagyást.
Tévedett tehát és ezáltal jogszabályt sértettek az eljárt bíróságok, amikor a kifejtettekkel ellentétes érdemi határozatot hoztak.
Téves a megyei bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az azonos beosztású dolgozó nem tekinthető megbízottnak.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a megtérítési kötelezettség akkor is fennáll, ha a munkát azonos beosztásban többen tartoztak elvégezni, és a baleset egyikük óvórendszabály mulasztásából következett be. Nincs olyan rendelkezés, amely szerint ha a munka elvégzésére többen kaptak megbízatást, a munkáltató kötelezettsége csak akkor állna fenn, ha valamennyi megbízottja megszegte az előírt óvórendszabályt. Olyan rendelkezés sincs, amely a megbízottak mellérendeltségi viszonya esetén megszüntetné a dolgozók megbízotti minőségét. A munkáltató a megtérítési kötelezettség alól csak akkor mentesülhet, ha a sérült balesetét kizárólag saját maga okozta. (M. törv. II. 10 029/1979/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás