MK BH 1980/64
MK BH 1980/64
1980.12.01.
A társadalombiztosítási szerv által kiszabott késedelmi pótlék és rendbírság összegét a bíróság méltányosságból nem mérsékelheti és nem engedheti el (1975. évi II. tv. 114. §, MK 107. sz.).
Az alperes az 1977. április 20-án kibocsátott fizetési meghagyásával a felperest 8073 Ft társadalombiztosítási járulék, késedelmi pótlék és rendbírság megfizetésére kötelezte, mert az alkalmazásában levő S. L. állandó mezőgazdasági dolgozó után az 1967. június 10-től az 1973. február 27-ig terjedő időszakra elmulasztotta leróni a társadalombiztosítási járulékot.
A felperes a keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte.
A járásbíróság a fizetési meghagyásnak a rendbírsággal és a késedelmi pótlékkal kapcsolatos rendelkezését hatályon kívül helyezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A járásbíróság a rendbírság és a késedelmi pótlék kiszabását méltánytalannak és alaptalannak találta. A felperes és S. L. között ugyanis a munkaügyi bíróság csak az 1977. évben hozott közbenső ítélettel állapította meg a munkaviszony fennállását, és így a felperes legfeljebb ekkor ismerhette fel, hogy a társadalombiztosítási bejelentési, illetve fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
Fellebbezés folytán az ügy a megyei bíróság elé került, amely az első fokú ítéletet helyben hagyta. Álláspontja szerint a felperessel szemben a késedelmi pótlék és a rendbírság kiszabása megalapozott volt ugyan, a járásbíróság azonban ebben a vonatkozásban – az 1975. évi II. törvény (T.) 114. §-a alapján – a méltányolandó körülmények helytálló mérlegelésével, jogszerűen gyakorolta az elengedésig terjedő mérséklési jogot.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi határozatával megállapította, hogy a jelen per felperese és S. L. között munkaviszony nem jött létre.
A felperes a társadalombiztosítási járulék, a késedelmi pótlék és a rendbírság megfizetésére azért lett volna köteles, mert – a fizetési meghagyás szerint – S. L. állandó mezőgazdasági dolgozója után az 1967. június 10-től az 1973. február 27-ig terjedő időszakra nem rótta le a társadalombiztosítási járulékot. Mivel ilyen kötelezettség – munkaviszony hiányában – a felperest nem is terhelte, a fizetési meghagyás kibocsátásának nem volt jogalapja.
Tévesnek bizonyult tehát a járásbíróság ítélete, amikor a felperes keresetét ebben a vonatkozásban elutasította.
A jogerős ítéletnek a késedelmi pótlékkal és a rendbírsággal kapcsolatos rendelkezése érdemben helytálló ugyan, indokolása azonban nem felel meg az irányadó jogszabályoknak.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 107. számú állásfoglalása a korábbi jogszabályi rendelkezésnek és a jogfejlődés irányának értékelése mellett – megállapította, hogy a társadalombiztosítási ellátásra (baleseti ellátásra) jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős természetes személy megtérítési kötelezettséget a bíróság a T. 114. §-a alapján méltányos esetben mérsékelheti.
Ez a jogértelmezési tétel azonban – a késedelmi pótlék és a rendbírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállások sajátosságaira figyelemmel – nem terjeszthető ki az említett jogcímeken megállapított összegek mérséklésére vagy különösen az elengedésére.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság – a Pp. 273. §-ának (1) bekezdésében megjelölt határidő eltelte folytán – megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezése törvénysértő [Pp. 274. §-ának (1) bek.]. Megállapította továbbá, hogy a másodfokú bíróság érdemben helytálló ítéletének az indokolása törvénysértő [Pp. 274. §-ának (3) bek.]. (M. törv. II. 10 271/1978/6. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás