BK BH 1980/72
BK BH 1980/72
1980.12.01.
A különös visszaesésnél a hasonlóság megállapításának alapjául csak a Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvében felsorolt bűncselekmények szolgálhatnak [1961. évi V. törvény 137. § 13. pont, 355. § (1) bek. b) pont, Legfelsőbb Bíróság 14. sz. Irányelve IV/4. pont].
A katonai bíróság a honvéd terheltet szolgálati közeg elleni erőszak bűntette miatt – mint különös visszaesőt – szabadságvesztésre ítélte.
A tényállás szerint a hivatalos személy elleni erőszak miatt korábban már szabadságvesztésre ítélt terhelt a szakkiképzés területén lerészegedett, majd felszállt egy személyvonatra, ahol az utasokkal szemben meg nem engedhető magatartást tanúsított. Ezért a rendőrjárőr a vonatról leszállította és a laktanyába előállította. A terhelt a fogdába menet a fogolykísérőket szidalmazta, velük dulakodott s tettleg ellenállást tanúsított velük szemben.
E tényállásból helyesen következtetett a katonai bíróság a terhelt bűnösségére, tévedett azonban, amikor őt a magatartásának az elbírálása során különös visszaesőnek tekintette.
Azt, hogy a törvény szerint kit kell különös visszaesőnek tekinteni, a 1961. évi V. törvény 137. §-ának a 13. pontja határozza meg. Eszerint „különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el.” A törvény nem határozta meg azonban, hogy e rendelkezés alkalmazásában mely bűncselekményeket kell hasonló jellegűnek tekinteni, hanem azt a jogalkalmazói gyakorlatra bízta.
A gyakorlat egységesítése céljából – a különös visszaesőkénti értékelésnek a törvényi büntetési keretet tágító hatására is tekintettel – a Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelve a IV/4. pontjában kimerítően felsorolta, hogy melyeket kell e körben ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményeknek tekinteni. A felsorolás kimerítő voltára tekintettel azon kívül hasonló jellegű bűncselekmény megállapítására nem kerülhet sor. Márpedig a bíróságokra nézve kötelező Irányelv IV/4. pontjában A) alatt írtak szerint az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak bűntettének csupán a minősített esetei hasonlók a hivatalos személy elleni erőszakhoz a különös visszaesőkénti minősítés megállapíthatósága szempontjából.
A terheltet 1976-ban csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt ítélte a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre. A jelen cselekményt, amely a 1961. évi V. törvény 355. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütközik és a szolgálati közeg elleni erőszak bűntettének az alapesete – 1979. évben követte el, azaz 5 éven belül. Ebből következik, hogy a terhelt – mentesítés hiányában – a 1961. évi V. törvény 137. §-ának 12. pontja értelmében csupán visszaesőnek és nem különös visszaesőnek minősül. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróságnak vele szemben új büntetést kellett megállapítania, mert a 1961. évi V. törvény 97. §-ában írt kerettágító rendelkezés reá nem vonatkozik. (Legf. Bír. Katf. III. 401/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás