BK BH 1980/74
BK BH 1980/74
1980.12.01.
I. A megkülönböztetett jelzés használatára jogosult jármű vezetője csak akkor haladhat a közúti jelzések figyelmen kívül hagyásával, ha nem veszélyezteti a közlekedés biztonságát [1961. évi V. törvény 187. § (2) bek. b) pont ].
II. A közlekedési szabályszegéssel kapcsolatos gondatlanság enyhe foka esetén a büntetés végrehajtása felfüggesztésének törvénysértő mellőzése [1961. évi V. törvény 89. § (1) bek.].
A terheltet a járásbíróság halálos közúti baleset gondatlan okozásának bűntette [1961. évi V. törvény 194. § (1) bek.] miatt 1 évi és 4 hónapi, fogházban letöltendő szabadságvesztésre és a járművezetéstől 2 évi eltiltásra ítélte az alábbi tényállás alapján.
A terhelt 12 év óta hivatásos gépkocsivezető, mintegy 500 000 km-t vezetett. 1965. évben kapta meg a 250 000 km balesetmentes közlekedésért járó plakettet. Két esetben kiváló határőr, négy ízben kiváló dolgozó kitüntetésben részesült.
A terhelt tűzoltógépkocsin teljesített szolgálatot mint gépkocsivezető. A baleset napján 14 óra körüli időpontban a tűzoltóparancsnokságra bejelentés érkezett, hogy a város egyik utcájában lakástűz van. Ezt követően a megadott címre történő kivonulásra két tűzoltókocsi kapott riasztást, elsőnek a terhelt által vezetett gépkocsi indult. Az elinduláskor a terhelt bekapcsolta a kék színű villogó megkülönböztethető jelzést, a tompított világítását és ködlámpáit. A gépkocsi szerparancsnoka két ízben rövid időre bekapcsolta a szirénáit, majd folyamatosan működtette. A belvárosban levő egyik forgalmi csomóponthoz közeledve a terhelt észlelte, hogy a jobb oldali, az egyenes irányú forgalom célját szolgáló forgalmi sávban járművek állnak tilos jelzés miatt, ezért úgy döntött, hogy a középső – egyébként a balra kanyarodó járművek számára szolgáló – forgalmi sávot veszi igénybe és így halad át a kereszteződésen. Kb. 35 km/óra sebességgel áthúzódott e forgalmi sávba, amelynek forgalma részére akkor a jelzőlámpa sárga fénye miatt tilos jelzés következett.
Ugyanebben az időpontban a jelzőlámparendszer programjának megfelelően a balra kanyarodó, illetve az egyenes irányba haladó járművek részére is tilos jelzés volt. A forgalmat ez irányból két lámparendszer szabályozta.
E kettős jelzőlámparendszer egyik első lámpájánál a tilos jelzésnél várakozott az egyenes irányba tovább haladni szándékozó, Sz. F. által vezetett Moszkvics típusú személygépkocsi, amelyben utasként a jobb oldali első ülésen R. M.-né tartózkodott. Sz. F. gépkocsija mögött állt járó motorral egy ismeretlen rendszámú Trabant személygépkocsi, tőle balra pedig egy IFA W 50 típusú tehergépkocsi.
Ebben az útkereszteződésben a sarokrészen elhelyezett kapcsolószekrény miatt a beláthatóság minden irányban erősen korlátozott volt.
A terhelt e korlátozott beláthatási viszonyok és a jelzőlámpa piros jelzése ellenére 30 km-es sebességgel megkezdte a kereszteződésben való áthaladását.
Ugyanebben az időben a számukra szabad zöld jelzésre indult el a hátsó lámparendszertől egy időben a tehergépkocsi és az Sz. F. által vezetett személygépkocsi. E járművek vezetői a kereszteződés akusztikai viszonyai, illetve az erős motorzaj miatt sem álló helyzetben, sem pedig a megindulásukkor nem hallották a tűzoltógépkocsi szirénajelzését, ezért megkezdték a kereszteződésbe való behaladást. Sz. F. mintegy 30 km-es sebességgel haladva összeütközött a terhelt által vezetett gépkocsival. A baleset során a személygépkocsi utasa, R. M-né olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítása után meghalt.
Sz. F. az elindulástól az ütközésig terjedő 36 méteres távolságot 5 másodperc alatt tette meg, a veszélyhelyzet észlelése és az ütközés között egy másodperc telt el, ezért a baleset nem tudta elhárítani.
A járásbíróság jogi álláspontja szerint a terhelt megszegte a KRESZ 49. §-a (2) bekezdésének rendelkezéseit mert, mint megkülönböztető jelzéseket használó jármű vezetője a közúti jelzéseket anélkül hagyta figyelmen kívül, hogy meggyőződött, illetve – a körülményeknél fogva – egyáltalán meggyőződhetett volna arról, hogy a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti-e, és hogy a többi jármű vezetője részére az akadálytalan továbbhaladást lehetővé teszi-e.
A bíróság megállapította, hogy Sz. F. a KRESZ szabályait nem szegte meg, felróható közreható magatartása nem volt.
A védelmi fellebbezések kapcsán eljárt megyei bíróság az ítéletet csak annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény (1961. évi V. törvény) 187. §-a (2) bekezdésének b) pontjába ütköző halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségének minősítette és a szabadságvesztés tartamát 10 hónapra leszállította.
A jogerős határozatok ellen emelt törvényességi óvás szerint a másodfokú bíróság törvénysértéssel mellőzte a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését, és mind az első, mind a másodfokú bíróság határozata törvénysértő a mellékbüntetést kiszabó részében.
A törvényességi óvás alapos.
1. A Legfelsőbb Bíróság V. sz. Büntető Elvi Döntése a bíróságok kötelező feladatává tette, hogy a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveit figyelembe véve, mindenkor különös gonddal vizsgálják meg, hogy a büntetés céljainak elérése érdekében nem célravezető-e a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése. A megyei bíróság – határozatának indokolásából kitűnően – e vizsgálódást elmulasztotta, noha a jelen ügyben e vizsgálat különösen indokolt lett volna, mind a bűncselekmény elkövetésének körülményei, mind a terhelt személyi viszonyai folytán.
A tényállás szerint a terhelt percnyi késedelmet nem tűrő feladat ellátása végett igyekezett a rábízott járművel a város forgalmas utcáin áthaladni, miközben a szerparancsnok a szirénát működtette.
A megkülönböztetett jelzés használatára jogosult jármű vezetője okkal bízik abban, hogy számára a forgalomban résztvevők, mind a gyalogosok, mind a többi járművezető szabad utat biztosítanak. A KRESZ 49. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból kitűnően e sajátos bizalmi elv érvényesítése ugyan nem korlátlan, és csak a többi járművezető magatartása függvényében hagyhatók figyelmen kívül a közúti jelzésekre vonatkozó szabályok; mégis éppen a feladat szabta sürgősség és a megóvandó értékek jelentősége folytán a megkülönböztető jelzéseket használó járművek vezetőinek közlekedési szabályszegése s az amiatti büntetés meghatározása alapos elemzést igényel.
A bűnügy adataiból kitűnően a tűzoltókocsi kék villogó fénye és szirénázása a terhelt egyenes haladási vonalán jól észlelhető volt és más járművek vezetői, illetve a gyalogosok haladását nem is akadályozták. A terhelt nem ismerte az ennél az útkereszteződésnél meglevő akusztikai viszonyoknak azt a sajátosságát, amelynél fogva – az egyéb közlekedési zajok miatt is – a személygépkocsival közeledő Sz. F. a sziréna hangját nem hallhatta. A terhelt tudatán kívül eső ennek a körülménynek és a bekövetkezett balesettel való okozatossága nyilvánvaló, még akkor is, ha – éppen az ilyen helyzetekből adódó balesetveszély kiküszöbölése érdekében előírt szabályok maradéktalan megtartásával – a terhelt a balesetet elkerülhette volna.
Ugyancsak a közlekedési szabályszegés súlyának a szempontjából jelentős a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a közlekedést objektíve nehezítő tény volt, hogy az épületek mind a terheltet, mind Sz. F.-et korlátozták az útkereszteződés szabad belátásában s a belátásra csak akkor nyílt módjuk, amikor már mindkét jármű az útkereszteződésben volt.
A kifejtettekből következően a terheltnek a közlekedési szabályszegésben megnyilvánuló az a gondatlan magatartása, hogy bízva a működtetett sziréna számára veszélytelen áthaladást biztosító hatásában, anélkül haladt be az útkereszteződésbe, hogy az általa várt helyzetről ténylegesen meggyőződött volna a baleset súlyos következményeire figyelemmel sem utal olyan nagyfokú gondatlanságra, amely akadálya lenne a 1961. évi V. törvény 89. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának.
A terhelt személyi körülményei: büntetlen előélete, két kiskorú gyermekes családos állapota, a munkához való kiemelkedően jó viszonya, hosszú, balesetmentes közlekedési múltja pedig arra nyújt következtetési alapot, hogy a büntetés céljai vele szemben tényleges szabadságelvonás nélkül is elérhetők.
2. A Legfelsőbb Bíróság már számos határozatában rámutatott arra, hogy a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása általában akkor indokolt, ha az elkövetett közlekedési bűncselekmény jellegéből vagy az elkövető személyiségének jellemzőiből arra lehet következtetni, hogy az elkövető közlekedési morálja fogyatékos és a közúti forgalomban való részvétele a közlekedés rendjét és biztonságát veszélyezteti. Ezért e mellékbüntetés alkalmazása általában az ittas vezetőkkel szemben, illetve azokkal szemben szükséges, akik a közlekedési szabályokat kirívóan durván megszegve vagy azokat semmibevéve közlekednek.
A terhelt vonatkozásában e káros vonások nem ismerhetők fel, ellenkezőleg: a rendelkezésre álló adatok szerint hosszú idő óta balesetmentesen, a közlekedési szabályok megtartásával vett részt a közúti forgalomban és a terhére megállapított bűncselekmény jellege sem utal olyan könnyelmű vagy felelőtlen, a közlekedési szabályokkal szemben általában közömbös magatartásra, mely a járművezetéstől eltiltását indokolná. Az eljárt bíróságok határozatai az említett mellékbüntetés alkalmazás folytán ugyancsak törvénysértők.
A kifejtetteknek megfelelően a Be. 290. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapítva, az első és másodfokú határozatnak a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a 1961. évi V. törvény 89. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján a másodfokú határozatban megállapított tartalmú szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. (B. törv. V. 1090/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás